Különös házasság- avagy egy apáca szerelme
Advent van, gyakrabban üldögélünk a templomok padjain és gyakran mélázunk el akár a homlokzaton is. Sok minden eszünkbe jut az életünkkel, vagy máséval kapcsolatban. Vannak olyan szerelmek, amelyeket nehéz, ám mégis oly könnyű megérteni...
Bámuljuk a feliratokat, freskókat és egy szemernyit továbbgondoljuk őket. Ebben az időszakban melegebb van a templomokban, hiszen nem csak az egyházi képviselet nagyobb létszámú, de a „közönség is” népesebb. Akik ritkábban tesszük tiszteletünket, nézelődünk, nézzük magunkat, nézzük a szomszédunkat. Egy-egy szentmise nem éppen azért fontos csupán, hogy Isten aznapi tanítását és igéjét meghallgassuk, hanem, hogy gondolkodjunk, filozofáljunk, ábrándozzunk…. A miséket papok mutatják be, megszokott a kórus és az orgona is. A papokkal kapcsolatosan mindig is volt valami titokzatosság: más életet élnek, ők a kézzel fogható kapcsolat Isten és ember között. Valakik, azonban még ennél is rejtélyesebbek, akiket a templomban ugyanolyan hívőként látjuk, mindg önmagunkat….
Hol vannak az apácák és mit csinálnak éppen?
Hogy élik a mindennapjaikat, mit vacsoráznak Szenteste, megajándékozzák egymást, készülnek a karácsonyra, Jézus születésére? Az Megváltó születésére, akinek örök fogadalmat és hűséget ígértek. Igen, az apácáknak is van szerelmük, de az bizony nem halandó. Jézusnak esküdtek örök hűséget.
Nem is olyan régen volt Szent Lúcia napja, aki a boszorkány jelzőjét onnan kapta, hogy Jézus jegyesének vallotta magát, s elvetette a lehetőségét annak, hogy halandó ember asszonya legyen. Elhagyott vőlegénye ebbe a döntésbe nem tudott belenyugodni, ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél, aki boszorkányként végeztette ki. Azt mondják ez a szerelem egészen más, egy igazán különös házasság.
Mennyire érthető vajon nekünk, embereknek ez a fajta kapcsolat?! A 21. század legnépszerűbb témája a lelki egyensúly, a megnyugvás, amelyhez pszichológusok, párterapeuták asszisztálnak. Ezt a kapcsolatot vajon ki egyengeti, ez a házasság vajon hova sorolható?
Sok-sok kérdés vár válaszra,minden bizonnyal ez jelöli a misztikumát, de a hideg padokon üldögélve egy Bach prelúdium alatt ezt saját magunkban meg tudjuk fejteni. Nem kell sem pszichológia sem szakember mindehhez, csak egy kis hit önmagunkban, másokban, az emberekben. Az apácák sem tesznek mást, csak a legjobbat hiszik feltétel nélkül, hisznek a sorsban, ami Isten pogány elnevezése, hisznek annak akaratában, hisznek a jóságban és annak gyümölcsében és hisznek az igazban.
Karácsony közeledtével mindenkiben kicsit erősebben lépnek fel az érzelmek, átértékeli a meglévő vagy nem lévő kapcsolatát, házassága idejét, tartalmát,értelmét. Vajon jól cselekszik-e, szeret-e és szeretik-e eleget, szeretett és szerették-e elegen. A mai kor önpusztító fegyvere a saját gondolatunk, a hatalmas információáradat és a „ha” szócska, ami a félelmet jelöli. Bizalmatlanok vagyunk és hitetlenek mi magunk. Ezért egyre nehezebb az emberi kapcsolatainkat is ápolni, azaz szeretni.
Az apáca szerelme akár erőt is adhat mindehhez, hiszen tiszta és igaz. Minden bizonnyal az egyszerűség a nyitja, a hétköznapi problémák hiánya talán megkönnyíti az ő kapcsolatukat. Ám mi történne, ha mi is elvonatkoztatnánk az apró kis problémáktól, a megalapozatlan feltételezésektől, a gyanakvástól, az elvárásoktól és csupán egyszerűen, bízva szeretnénk?
Talán boldogok lennénk…
Szarka Zsófia