Kutya jó velük az élet

Kutya nélkül lehet, de nem érdemes élni – győri művészek és imádott kedvenceik.

Szikra József és Velekei László is egyetért abban, hogy négylábú nélkül unalmas az élet, hiszen a győri színház színésze, valamint a Győri Balett művészeti vezetője is több éve boldog tulajdonosa egy-egy kutyusnak. A tehetséges művészek portálunknak azt is elárulták, milyen mókás történetek kötődnek kedvenceikhez.

„Egy kutyabőrbe bújtatott angyal” – kezdi Ropi jellemzését Szikra József. A több mint nyolc éves Bichon havanese, törékenysége miatt kapta a Ropi nevet, és, hogy mennyire békés kutya azt az bizonyítja, hogy soha nem rágott meg semmit, rövid idő alatt pedig teljesen szobatisztává vált. A Győri Nemzeti Színház oszlopos tagja így idézte fel első találkozásukat. „A feleségem két cicája, pontosan egy hónap különbséggel az egér-vadászmezőre költözött, így akkor elhatároztuk, hogy egy darabig nem lesz háziállatunk. Tartott ez egészen addig, míg egy napon meg nem láttunk az utcán egy apró Bichon kölyköt. Pár hét nyomozás után már mehettünk is, az akkor még a tenyeremben elférő kis szőrpamacsért” – mondja Szikra József, aki lapunknak azt is bevallotta, hogy bizony ő a falkavezér a családban.

„Mivel igazi kétgazdás kutyus, akkor a legboldogabb, ha a család együtt van. Akkor úgy helyezkedik, hogy valahogy mindkettőnkhöz hozzáérjen, legyen velünk testi kapcsolata. De azért nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy én vagyok a falkavezér. Tény, hogy a legtöbb időt velem tölti, amikor csak lehet velem sétál, nekem sokkal több türelmem van a percekig tartó szaglászásainak kivárására” – teszi hozzá a színész.

Szikra József és a törékeny Ropi

A türelem persze meghozza gyümölcsét, hiszen a fehér négylábú legalább annyira hűséges és toleráns, mint gazdija. Ropi rengeteg időt tölt a színházban, bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ez abszolút nincs a kutyus terhére, sőt, már szerepet is kapott az egyik darabban. „Mivel szerencsére sokat vagyok Győrben, ő is elég sokat van itt velem, akár a színházban is. Teheti ezt azért, mert a Semmi pánik című nagysikerű vígjátékban őt is láthatja a közönség. A teátrumban szinte kivétel nélkül mindenki imádja, különösen Falvi Gabi öltöztetőnk. Ropi szerepelt már naptáron, karácsonyi stábfotón, úgyhogy tiszteletbeli tagnak tekinthető, és tekinti is magát” – árulja el Szikra József, majd gyorsan hozzáteszi: „Imádja a szereplést, persze tudom én, hogy főleg a jó teljesítményért járó jutalomfalat miatt. De, hogy egy aranyos sztorit is említsek, elmondom, hogy amikor a Semmi pánik című darabunk Mosonmagyaróváron vendégszerepelt, akkor vele is tartottam bejárópróbát! A kollégák nevetve konstatálták, hogy Ropin látható volt, az: “Ez nem ugyanaz a hely! Hová hoztál?”- arckifejezés! Mert igenis arca van, kifejező, már-már emberi. Várom, hogy beteljesüljön Csányi Vilmos etológus jóslata, mely szerint “A kutya egyszer majd szépen meg is szólal!” Én már sokszor úgy érzem, hogy pontosan értem mit akar közölni, a beszédhez igenis nagyon hasonló hangokkal” – fogalmaz a népszerű győri színész.

Szikra József és felesége nem szívesen hagyja magára kedvencét, így általában a kutyabarát éttermeket, szállodákat részesítik előnyben. A szükség azonban nagy úr, így volt már rá példa, hogy a családi nyaralásból Ropi sajnos kimaradt. „Barcelonába nem tudtuk kivinni, de hála az égnek egy csodálatos segítőnk akadt Gergely Rozika, a Vaskakas Bábszínház művésznőjének személyében, aki vállalta a néhány napos felügyeletet. Köztük ezalatt egy újabb szerelem szövődött mely azóta is tart.”

Egy hasonlóan mély és őszinte kapcsolat kezdődött három évvel ezelőtt Velekei László és Shar Pei kutyája, Winny között is. A Győri Balett művészeti vezetőjének már korábban is volt házőrzője, akinek halála nagyon megviselte a többszörösen díjazott koreográfust. Éppen ezért nem is akart másik szőrmókot, ám kedvese, a gyönyörű és tehetséges balettművész, Matuza Adrienn meggyőzte az ellenkezőjéről. „Adri nagyon szeretett volna egy kutyust, gyerekkori álma volt. Így egy nap elgyengültem, amiért a mai napig hálás vagyok neki. Winny nem egy szokványos kan kutya, sokkal inkább egy társ. Rendkívül szelíd, sajátos világlátású, jóságával pedig sok mindenre megtanítja az embert. Ha egy szóval jellemeznem kellene, azt mondanám, egy igazi jófiú. Második nap óta szobatiszta, és nem ugat oktalanul, egyszerűen imádja a társaságunkat” – meséli közös történetük kezdetét Velekei László. Aztán bevallja, hogy Winny-t annak ellenére vagy éppen azért is imádják, mert olykor esetlen, ami ráadásul még jól is áll neki. A ráncos eb dacolva képességeivel igazi hősnek, „Superdog”-nak hiszi magát, hogy miért, erről is beszélt lapunknak a gazdi. „Finoman szólva nem túl ügyes. Sőt, néha nekünk kell rá vigyázni, mert ő ennek az ellenkezőjét gondolja. Tényleg mindent másképpen csinál. Például ha eldobom a labdáját először megvárja míg megáll, majd hősiesen letámadja. Rendkívül okos, de a sajátos logikája és makacssága türelemre tanít. Állandóan megmosolyogtat minket, hiszen szörnyen tud horkolni és böfögni. Múltkor séta közben elaludt az utcán. Mikor sétálunk mindent gondosan megfigyel, képes megállni és meghallgatni egy párbeszédet, csak mert érdekesek számára az emberek. Aztán amolyan Colombo módjára végigszimatol mindent” – magyarázza mosolyogva Laci.

Velekei László kedvesével, Adriennel vállalt kutyust

A jó és a rossz szokásokat pedig gyorsan megszokja és elfogadja egy jó gazdi, a művészeti vezető például iszonyatosan nehezen viseli, ha Winny akár egy napot is külön tölt a családtól. „Mikor elhatároztuk, hogy kutyát fogunk tartani, tudtuk, hogy az életünk megváltozik. Így visszük mindenhova, így tervezünk minden utazást. Ha valamiért mégis külön utazunk, akkor a család vagy a barátaink vigyáznak rá. De rendesen zavar a csend, nem tudok már horkolás nélkül aludni. Winny-t egyébként imádják mindenhol. Az étteremben fekszik az asztal alatt, a szállodákban csendben van, a kocsiban alszik mikor utazunk. Sokat vagyunk külföldön, ahol teljesen elfogadott a kutya jelenléte. Van olyan szálloda ahol már táppal várják. Bármerre jár, mosolyognak rá, volt olyan alkalom is, mikor egy Japán turista csoport állt meg, csakhogy lefotózhassák. Ha pedig egyedül marad Adrival, rögtön játssza a macsót: követi, figyeli, vigyáz rá helyettem is.”

Természetesen Ropihoz hasonlóan, a különleges, szürke bundájú Shar Pei is örömmel elkíséri Harangozó-díjas koreográfus társát munkahelyére, a színházba, ahova csak lehet. „Tényleg a bioritmusunkhoz alkalmazkodik. Ha sokat dolgozunk, ő is sokat alszik, de a szabadnapjainkon reggeltől estig velünk van. Mikor Miskolcon vagy Egerben dolgoztam, ott kifejezetten kérték, hogy vigyem magammal Winny-t. Mindkét színházban elfogadott volt a jelenléte. Volt olyan alkalom, hogy velem próbált, bár ilyen szituációkban azért furcsa ahogy a horkolása elnyomja a zenét” – meséli Velekei László és közben szeretetteljesen megsimogatja kedvence buksiját.

És, hogy hasonlít-e kutya a gazdájára, vagy éppen fordítva? Szikra József és Velekei László a következőket vallotta.

„Hogy mennyire igaz a hasonlóság a mi esetünkben azt nyilván egy külső szemlélő tudná eldönteni. Annyiban biztos, hogy ő is nyugodt, barátságos, hűséges, odaadó, mint amilyen én is igyekszem lenni. Olvastam valahol egy nagyon szép mondatot: “Szeretnék olyan ember lenni, amilyennek a kutyám lát engem!” Ez nagyon szíven ütött. Az tény, hogy az a feltétlen és önzetlen szeretet amit Ropi közvetít felém illetve felénk, az sok gondon átsegített már minket. Ha rossz passzban voltam a színházban, vagy gond volt az egészségemmel, akkor ő azt rögtön észrevette és máris reagált, odabújással, fokozott szeretettel. Mindig segített” – fogalmaz meghatódva a színész, Velekei László pedig saját tapasztalataival egészíti ki a beszélgetést. „Nagyon jól összeszoktunk. Ami közös bennünk az a csavargás, az utazás szeretete. Amerre jár mindenkinek kicsit vidámabb lesz az élete. Ez kihat ránk is, feltölt minket. De ami igazán közös benne és bennem, hogy elég zárkózott típusúak vagyunk, nehezen nyílunk meg, de ha ez megtörtént feltétel nélkül tudunk szeretni.”

P. Csapucha Adrienn

fotó: beküldött