Lebó Ferenc szerint Győr kreatív város, példaként itt van Zechmeister polgármester iparhonosító sikere abból a vészes időből, amikor a vasút csődbe vitte a dunai hajózást, s vele gabonakereskedelmünket. Itt mindig, a világháborúk, meg a századvégi rendszerváltás után is gyorsan újraindult az élet, most éppen a vagongyári munkakultúrára építő Audi az előremenet motorja. Az autógyár, a beszállítók, az ipari park vállalkozásai az egész várost húzzák, az életerős gazdaságra a képzőművész szemével is jó ránézni. Lebó Ferenc mecénásokat és kultúrára nyitott közönséget lát. Azt mondja, ahol megrendelő van, ott szobor is lesz.
A Lebó családot Érsekújvárról telepítették át Szarvas környékére, Ferenc ott nőtt fel, majd Szegeden és Budapesten tanult, a képzőművészeti főiskolán szerzett diplomát. Sikeres művész, érmei jelentős díjakat nyertek, munkái a Vatikántól a British Museumig sokfelé láthatók. Csak Győrben közel félszáz köztéri alkotás, emlékmű, szobor, dombormű, emléktábla, cégér kötődik hozzá. Első győri köztéri munkája 1988-as keltezésű, az Aradi vértanúk emlékkompozíciója a karmelita kolostor falán. Régen volt, akkor még a Hadtörténeti Múzeummal kellett igazoltatnia, hogy a koronás címer tényleg szerepelt a szabadságharc honvédségének hivatalos zászlaján.
A művész harmincöt éve él Győrben. A felesége miatt jött, de gyorsan megszerette a várost is, amelyről azt vallja, kőből és téglából épült ugyan, de lelke és szelleme van. A Káptalandomb alján, a Múzeumház teázójában beszélgetünk, régebben valahol itt fogadta az őrség a Buda meg Pozsony között utazó szent koronát, hogy várfallal védett oltáron, a herma mellett éjszakázhasson. A ház kicsi, telkét egy 1780-as irat hasznavehetetlennek minősítette, de jól elfér benne a város lelke, szíve, szelleme. Aki arra kíváncsi, Lebó Ferenc miért szereti Győrt, annak a Múzeumházzal kell megismerkednie.
A ház gazdája a vendégvezetést a szomszédos Kőtár kapuja előtt szokta kezdeni, innen jól látható, hogy a néhány négyszögölön fekvő épület tulajdonosai az elmúlt évszázadokban milyen trükkökkel bővítették lakóterüket a várbástya rovására. Még a vár ikerkapujának fele is a házon belülre került, ma a teázó történelmi hangulatát habosítja. A földszinti vendéglátóhely segít fenntartani a Múzeumházat, amelynek két emelete Lebó Ferenc kamaratárlatán túl időszaki kiállításokat, kulturális eseményeket fogad be, minden múzsának otthont ad.
A vendég számára ebben a nyitott polgárházban a város történelmét tálalják fel a sütemény meg a pohár ital mellé, legendákat és csodákat láthat, akinek van hozzá szeme. Ez misszió, mondja Lebó Ferenc, aki szerint a Múzeumház dolgai között az első a kedvcsinálás egy nagy belvárosi, káptalandombi sétához, Győr megismeréséhez. Az épületet, ahogy a várost, évszázadok formázták, az eredmény korok és kultúrák izgalmas együttállása. A folytatás is misszió, a szobrásznak négyszáz évre elegendő ötlete van hozzá. Tisztelegne a nagy elődök, elsőként talán Zechmeister polgármester emléke előtt. Imázst építene, azt tervezi, formát ad a város legendáinak, mert az emberek vágynak a csodás történetekre. Azt szeretné, ha az itteniek meg a turisták a várost járva jól éreznék magukat, sajátjuknak gondolnák Győr külső és belső tereit.
Szerző: Gaál József
Fotó: O. Jakócs Péter