Legyen egy álmotok!
Zsúfolt nézőtér, a közönség soraiban három korábbi olimpiai bajnok, Palotai Károly, Keglovich László és Borkai Zsolt fogadta Berki Krisztiánt szombaton este Győrben, a József Attila Művelődési Házban. A műsor a megszokott forgatókönyvet követte, a szabadhegyi beszélgetős esték tizenötödik vendége, London olimpiai bajnoka a házigazda, Simon Róbert Balázs kérdéseire válaszolt.
Az est bemelegítéssel kezdődött, Berki Krisztián londoni, augusztus 5-én bemutatott hibátlan gyakorlatának felvételét láthatta a szabadhegyi publikum. Ez volt a magyar tornasport tizenötödik, a lólengés ötödik aranyat érő mutatványa az olimpiák történetében. A bajnok az első kérdésre válaszolva a gyakorlat utáni földet érés pillanatát elevenítette fel. Azt mondta, nem a kapható pontszámra vagy a nagy ellenfélre, Louis Smithre gondolt. Csak az volt érdekes, hogy a vállalt feladatot teljesítette, a munkáját elvégezte.
Berki Krisztián nem babonás, de azért arra ügyel, mindig bal lábbal lépjen fel a szőnyegre. Fönt, a szeren ritkán akad gondja, könnyedségét elsősorban annak köszönheti, nem szenved álmatlanságban, a versenyek előtti éjszakái zavartalanok. Saját bevallása szerint Londonban az esélyesség sem nyomasztotta. Ha valakinek gyerekkori álma az olimpiai győzelem, nem érezheti tehernek, ha mások is hisznek benne.
A szabadhegyi beszélgetés egyik visszatérő gondolata volt: mélypontok,kudarcok nélkül nincsenek sikerek. Krisztián a londoni olimpia selejtezőjében hibázott, improvizálnia kellett, hogy a lovon, ötödik helyével versenyben maradjon. Azt mondta, kellett ez a pofon, hogy első olimpiáján ne vonja el a figyelmét az olimpiai falu, hogy a selejtező és a finálé közötti egy hétben csak a mindent eldöntő ötven másodpercre készülhessen. A betegség miatt kihagyott pekingi olimpia is olyan kudarc volt, amely sikereket hozott az elmúlt négy évben. Sportsikereket, olyan apró örömöket, amelyek a nagy álom felé vezető úton várják az embert.
Berki Krisztiánra négy és fél évesen talált rá a torna, miközben lógott minden elképzelhető szeren, faágon, udvari porolón. Az edzőteremben sem vártak mást tőle, mégsem élvezte. Sírva jött és ment. Szabadhegyen, olimpiai bajnokként már azt mondhatta, megérte. A mai világban nagy áldás, ha valaki abból él, amit szeret, s ezzel ráadásként másoknak is örömet okoz. Akik segítettek, azok a példaképek, elsősorban Magyar Zoltán. Rájuk figyelt, de mindig a saját útját járta. Tudta, mit akar, és soha nem adta fel.
A lóról is sok szó esett az est folyamán. Krisztián először azt mesélte el, 2002-ig hatszeres versenyző volt, de egy bokasérülés miatt a talajról, az ugrásról le kellett mondania. A lovat választotta, s szerencsére ma már a tornasport vezetői, a tornásztársadalom is egyre inkább elfogadja a szerenkénti versenyzőket. Tisztelet illeti azt, aki mindenben jó, ám kiemelkedő, nézőcsalogató teljesítmény a specialistáktól várható. A ló a hat közül a legnehezebb szer, a gyakorlat ötven másodperce pihenés nélküli, kemény munka. A bajnok egyszer régen egy négylábúra is felült. Már az istállóban kiesett a nyeregből, azóta nem próbálkozott vele. A sebességet viszont szereti, ám a veszélyes és extrém sportokkal csínján kell bánnia, így csupa unalmas hobbija van: a biciklizés, a mozi, ahová kedvesét is elviheti.
Az edző, Kovács István egyszer azt nyilatkozta, Krisztiánnal nem tud elszaladni a ló, mivel egy helyben áll. A mester és tanítványa tizennyolc éve dolgoznak együtt, heti tíz edzésen, délelőtt is, délután is három órát. Szabadhegyen Krisztián nyilatkozott az edzőről, elmondva, hogy a fanatikus Kokó bának köszönhet mindent, mindig mellette áll, tudja, mire képes.Simon Róbert Balázs és Berki Krisztián beszélgetésére feltűnően sok gyerek volt kíváncsi, ami óhatatlanul az utánpótlás felé terelte a szót. A bajnok úgy látja, a MOB és a klubok nem ritkán erőn felüli támogatását, anyagi áldozatát meghálálta a magyar olimpiai csapat. Egyrészt mert jó arcot, jó reklámot csináltak az országnak, másrészt azért, mert a sport felé fordították a gyerekek figyelmét. Jönnek a fiatalok, és azt mondják: tornázni szeretnék. Nekik üzeni Krisztián: legyen egy álmotok, ez az első lépés az olimpia felé.
Gaál József
Fotó: Szabó Béla