Lehetnénk-e mi magunk az ajándék Istennek?
Karácsonykor megajándékozzuk egymást, évről évre többet és többet költünk, de gondolunk-e közben őrá, akinek a születését ünnepeljük? Törekszünk-e arra, hogy a Teremtő felé forduljunk, és azt mondjuk: ez az én ajándékom, Uram! Magamból faragtam, a lelkemből fakadt, a tiéd. Vajon Jézus Krisztus elé ki tudnánk-e állni ilyen ajándékkal? – teszi fel a kérdést Bogdányi Mária lelkigondozó, a Széchenyi István Egyetem evangélikus egyetemi lelkésze.
Hét éve tölti be a lelkészi feladatokat Bogdányi Mária. Otthonában négy gyermeket nevel szeretetben férjével, a campuson viszont, ahogy a végzősök diplomát szereznek, és érkeznek helyükre a gólyák, szinte félévről-félévre újra kell építenie a hallgatói közösségeket. Ahogy mondja, szolgálata kezdeti időszakában könnyebb dolga volt, mert a diákok nyitottabban álltak a közösségekhez. Akkoriban még a hallgatói klub is működött, mára viszont a szomszédos ágyon ülő kollégiumi szobatárs is gyakran a mobilján ír rá a másikra, hogy hozzon neki is egy sört, ahelyett, hogy szóban kérné meg rá.
Bogdányi Mária lelkigondozó, evangélikus egyetemi lelkész. Fotó: Májer Csaba József
Megváltozott az emberi kommunikáció, úgy is mondhatjuk, hogy a digitális forradalommal együtt alapvetően megváltozott minden. Generációk váltak mobiljaik rabjaivá, az ébredéstől a hajnalig nyúló elalvásig, a nap minden percében, ebéd közben, munkában és családi körben egyaránt. Szinte már a hagyományos emberi kapcsolatokat is tanítani kell, annyira eluralkodtak felettük az okoseszközök. Olyan banális tevékenységekről beszélünk, mint hogy menjél ki a természetbe, vegyél elő egy könyvet, hallgass meg egy tartalmas zenét, és találkozz a barátaiddal. Az emberi kommunikáció elsősorban a testbeszédről, minikáról, gesztusokról szól, még a legszínesebb emojik sora sem tudja helyettesíteni.
A változások az adventi időszakot is érintették. Olyankor a legnagyobb a hajtás, mindenféle eredményeket kell felmutatni a munkahelyeken, és a hallgatók életében is zárthelyik, előrehozott vizsgák sorakoznak. Sokan szinte úgy esnek be a karácsonyfa alá az utolsó pillanatban beszerzett ajándékokkal.
„Az elmúlt évtizedekben nagyon megváltozott az emberek ünnephez való hozzáállása is. A felkészülés, az ünnep lényegének megélése. A nagyszüleink még kézzel készített apró játékot kaptak ajándékba, ma sokan hatalmas tévéket vesznek akár hitelből. Néha az ünnepi ételeket is úgy rendelik meg kiszállítóktól, vagy hotelekbe menekülnek a családi összejövetelek elől. Úgy érzem, az embereknek újra meg kell tanulniuk, hogy jó együtt lenni, meglátogatni valakit, akit régen láttunk, közösen sétálni, beszélgetni szeretteinkkel” – vallja Bogdányi Mária.
„Érdekes, hogy ha születésnapja van valakinek, ajándékot kap, tortát, virágot, minden körötte forog. Most Jézus születésnapját ünnepeljük, de akarunk-e neki valamilyen ajándékot adni? Legalább azáltal, hogy egymást elfogadjuk, és megbocsátunk annak, aki megbántott. Megpróbáljuk-e ebben a zűrzavarban meghallani azt az üzenetet, amivel a Megváltó eljött közénk? Ehhez csend kell, és egy időre kikapcsolni a virtuális világot” – világít rá az egyetemi lelkész.
Bogdányi Mária szerint a vágyott harmóniát hiába keressük, ha az űrt csupán emberi módon próbáljuk betölteni. Az olyan lesz, mint mi magunk is, esendő. A sok emberi gyengeséget, az ilyenkor jellegzetes vitát, hogy anyámékhoz, vagy anyádékhoz menjünk-e előbb, vagy ők mikor jöjjenek át, hogy ki is felejtette el pótolni a kiégett izzósort, és ki, hová rakta el a karácsonyfatalpat, mind-mind képes kisimítani az az Isten, aki egyébként az egész karácsonyban nagyon csendben van jelen. Viszont csak akkor lehet közel kerülni hozzá, meghallani a hangját, ha ki tudjuk kapcsolni a világ zaját.
Az egyetemi lelkész nagyon bizakodó, mert úgy látja, hogy azoknak a fiataloknak, akik bármilyen szinten egy-egy közösséghez kapcsolódnak, lehetőségük lesz megélni az összetartozást, a segítségadást, és ki tudnak szakadni az okoseszközök rabságából. Ehhez kapaszkodókat is kínál. Minden félévben tart keresztény témájú szabadon választható kurzust huszonöt-harminc hallgató részvételével az Apáczai Karon. Vasárnap esténként 8 órától istentiszteletre a Petőfi téri Evangélikus Templomba, februárban házasság heti programsorozatra, különböző előadásokra, ádventben könyvvásárra és ökumenikus gyertyagyújtásra várja a fiatalokat. Aki egyéni életvezetési, családi, párkapcsolati, tanulási problémákkal keresi fel, azzal közösen keresi a megoldást, a harmónia helyreállítását.
„A digitális kor sem jelenti feltétlenül azt, hogy együtt kell úsznunk az árral, és mindent ugyanúgy csinálni, ahogy belénk sulykolják” – vallja Bogdányi Mária.
SZE Hírek, Nyerges Csaba