Levél a tisztelt rabló úrnak!

Nyilvános levelet kaptak a rablók egy győri faház oldalán. Ha én rabló volnék, most karácsonyi könnyek szöknének a szemembe, s legalább átmeneti időre visszaadnám az „iparomat.”

A Baross úti egyik faház tulajdonosa (bérlője) szükségesnek tartotta közölni leendő rablóival, hogy időt, fáradaságot, s megjósolhatóan felesleges börtönéveket spórolhatnak meg, amennyiben eltekintenek a karácsonyi mobilingatlan megrongálásától. (TISZTELT RABLÓ ÚR! A HÁZ ÜRES! A PÉNZT IS HAZAVITTÜK, ÚGYHOGY KÉREM NE RONGÁJA A HÁZAT! KÖSZI!)

A tulajdonosnak bizonyára vannak történelmi tapasztalatai arról, hogy életüket részben az alkalmi rablásokból tengetők be-bekukkantanak a különösebb védelemmel nem rendelkező faházakba, némi érték elemelésének a reményében.

A városi pletykák szerint az idei karácsonykor is történt már erőszakos behatolási kísérlet a Széchenyi téri faházak egyikébe, mégpedig a késő éjszakai, kora hajnali órákban. Akkor a biztonsági őrök fülön is csípték a tettest, és furcsa dolog derült ki.

Az elkövető állítólag az ottani bérlő hozzátartozója volt, aki elment szórakozni kissé, – állapotából ítélve ezt sikeresen tette –, különböző okmányait, kulcsait a faházban hagyta. Amikor visszatért, zárva találta a bódét. Jobb híján erőszakosan próbált behatolni a saját tárgyaiért, szerencsére ki tudta magyarázni magát, mielőtt a rendőrségi fogdába utalták volna.

Na mármost az előrelátó Baross úti faházas a valódi rablóktól akarta megkímélni önmagát és a lehetséges elkövetőt egyaránt. Ami igazán kedélyessé teszi a nyílt levelet, az a stílusa. Egymással vehemensen ordítozó országos politikusaink tanulhatnának belőle. Meg tanulhatnánk mi, valamennyien.

Hiszen mennyi leszerelő finomság van ebben a levélben. (Vesszőhibát találtunk ugyan benne, de az a legkevesebb.) Milyen cizelláltan hozza a számára vélhetően nem túl rokonszenves „rabló úr” tudomására, hogy menjen a fenébe, máshová szerencsét próbálni.

Ehhez a hangnemhez kell persze kellő fogadókészség is. A minimum az, hogy egy úri rabló megköszönje a gesztust, s hálából mindenkoron messze elkerülje az ő értékeit.

S lehetőleg a miénket is. És ne csupán a szeretet ünnepének napjaiban.