Magyarországon az utóbbi években kezd elterjedni a magaságyás, de aki már a '90-es években fogott a kezében német vagy angol kertészeti újságot, az már ott találkozhatott vele.
Elsősorban a kicsi, szűk, akár talaj nélküli belső udvarokon, kertekben jelent meg, de sok olyan kertben is használják, ahol rossz minőségű a talaj. Hiszen a magaságyás lényege, hogy a legjobb minőségű talajkeveréket készítsem elő az ültetendő növények számára.
Két típusuk van a magaságyásoknak. Az egyik, ahol a kert talajára építjük fel az oldalfalakat, a másik, amikor lábakon álló ládát készítünk. Az elsőt kerttel és hellyel is rendelkezőknek ajánlom, a másodikat pedig nagy terasszal, vagy közös udvarral rendelkezőknek. Ezeknek a ládáknak az elkészítése ugyan költségesebb, de bármikor elmozdíthatók, és akár virágdézsaként is szolgálhatnak. Így mindenkinek lehetősége van kertészkedésre, egy kis saját termesztésű zöldség előállítására. Ha helyünk és időnk engedi, könnyedén bővíthetők, így nagyobb felület áll rendelkezésre a termeléshez.
Milyen problémákra jó megoldás a magaságyás?
Ha egyre nehezebb a hajolgatás, ha nem szeretünk, vagy talán nem is tudunk kapálni, ha nincs talajunk, mert térkövezett az udvar, vagy félünk, hogy szennyezett a talaj, ha félünk permetezni, sok a csiga a környéken, és ha szeretünk a szomszédnál egy-két héttel előbb szüretelni, akkor kedvező megoldás a magaságyás készítése.
Hogy kezdjünk neki?
A legjobb, ha deszkából – ami lehet akár bontott raklap is – készítjük el az ágyásunk oldalfalát. A sarkoknál és a deszkák összezárásánál oszlopokat helyezzünk el. Ha nagyon masszívat szeretnénk, akkor a sarkokat fémpánttal fogassuk össze. Ez főleg a mozgatható ládáknál előny. Ha ládát készítünk, akkor a legjobb, ha egy erős, tiszta raklapra építjük rá. Ha a kertbe, talajra tesszük, nem kell neki feneket építeni, de érdemes egy vakondhálót vagy geotextilt teríteni alá. Így megakadályozható az állati kártevők „betörése”. A deszkát érdemes vizes alapú páccal bevonni, nemcsak a látvány miatt, de a tartósság növeléséért is. Az oldalfalak belső oldalára is érdemes geotextilt erősíteni, így jobb a hőtárolás, és a víz sem szökik meg az összeillesztések között. A deszkák minél szorosabban legyenek egymásra illesztve. Lehet kapni előre gyártott (fa és beton) elemekből is, de ez nagyon költséges, bár az összeszerelésük nagyon egyszerű, és felületkezelni sem kell őket. Akár ládában, akár magaságyásban gondolkodunk, a magassága 60-80 cm legyen. A szélessége, hogy könnyen művelhessük (átérjük), 100-120 cm-nél ne legyen több. A hosszát csak a hely szűke határozza meg. Bár a tapasztalatok 4-6 méternél hosszabbat nem igen mutatnak. Ha a gyerekeket is bevonjuk a kertészkedésbe, akkor 60 cm-nél ne legyen magasabb. A 20 cm-re kiemelt ágyás még nem magaságyás.
Ha kész a magaságyás, jöhet a feltöltése, rétegenként. Az alsó rész (15-20 cm) álljon ágakból, ágaprítékból, ha le tudjuk darálni azokat. Utána 10-15 cm fűnyiradék jön, ezt követi 10-15 cm száraz lomb. Erre tegyük a komposztálásból kivett, még éretlen, félkész komposztot 10-15 cm magasságban, majd a kertünk földjét érett komposzttal összekeverve. Ha nincs jó minőségű kerti földünk, akkor használjunk virágföldet érett komposzttal keverve. Ez a felső réteg szolgálja a magok vagy a palánták földjét. Ebbe a rétegbe akár tőzeget is keverhetünk a talaj lazítására, a vízmegkötés érdekében. A rétegeket ne keverjük össze, szépen elsimítva, gyenge tömörítést követően helyezzük egymásra őket. Ha kész, akár be is ültethetjük.
Mit érdemes beleültetni?
Retket, salátát, gyökérzöldséget, borsót és babot magról. Paprikát, paradicsomot, padlizsánt, tökféléket, uborkát pedig palántáról. A magokat akár egy-két héttel előbb elvethetjük a magaságyásba, mint a szabad földbe, mert a magaságyás talaja előbb és jobban felmelegszik. Akár folyton termő szamócát (epret) is ültethetünkbele. Sokan csak a kerti sütögetéshez szükséges fűszernövényeket ültetik bele, hogy frissen szedjék le azokat egy kerti parti alkalmával. A magaságyásokat a kert napos részén helyezzük el vagy építsük meg. Ha évelő növényeket ültetünk bele, akkor télen se feledkezzünk meg róluk, ugyanis ha nincs csapadék, a locsolásról nekünk kell gondoskodnunk.
Szerző: Nagykutasi Viktor kertész-szakíró
Fotó: O. Jakócs Péter
(x)