Magyar nóták a betegágyról
Először fordult elő, hogy Győri Szabó József nótaénekes, nem tudott eljönni egy meghirdetett nótaestre a Marcal étterembe. A lelkével, élményeivel, minden idegszálával Győr-Gyirmóthoz kötődő művészt kórházi betegágyán, Budapesten értük utol.
Hogy van, művész úr?
Köszönöm, öröm volt az életem, a betegségemmel és más szomorú dolgokkal nem foglalkozom. Nagyon fáj, hogy nem tudtam fellépni Győrben, abban a városban, ahol három hónapos korom óta éltem és Gyirmóton az emberek többségének ma is tudom a nótáját.
Tehetünk egy próbát?
Szívesen. Emlékszem, a két éve elhunyt Radics Zoli barátom mindig azt énekelgette és azt kérte tőlem is, hogy „Nincs senki olyan szép, nincs senki olyan jó, mint az én anyám.” Radics Ernő azt szerette, hogy „Úgy szöknek az évek, mint a tűnő álom.” A Horváth testvérek édesapja, a Feri pedig „Amikor az édesanyám imakönyvét utoljára kérte” kezdetű nótától tudott elérzékenyülni. Az egy éve meghalt Szabó Pista nótája pedig az volt, hogy „Galambszívet örököltem az édesanyámtól” Folytassam?
Nem akarom, hogy elfáradjon. Beszélgetésünk elején még gyengébb volt a hangja. Most meg énekelni hallom.
A jó nóta fölvidítja az embert, úgy látszik a hangot is megerősíti.
A felidézett nóták mindegyikében benne volt az édesanya. Miért róla szóltak ezek a nóták?
Az embernek különös kötődése van az édesanyjához. A magyarnóta alkalmas arra, hogy ezeket a mély érzéseket mindenki számára érthető, sokszor megrendítő módon kifejezze.
Mostanában azonban nincs divatja a magyar nótának. A fiatalok nem is ismerik ezeket a dalokat.
Majd öt-, tíz év múlva újra visszajön a divatja. Nem véletlenül volt népszerű, az ember lelkéhez tudott szólni, az ember lelkéből fakadt. Az ilyen műfaj nem veszik el.
Kitől tanult énekelni?
Édesapám volt a legjobb nótás Gyirmóton. Sokan ajánlották, hogy én legyek énekes, mert az én lelkemben is benne van a nóta.
Nem Gyirmóton született, hogyan került oda egyáltalán?
Turán születtem, a szüleim dinnyések voltak, s három hónapos koromban átköltöztünk Gyirmótra, mert ott voltak a legjobb dinnyeföldek. Gyirmóton gyerekeskedtem, oda jártam iskolába, ott éltem át a háborút, az első randevút, ott szerettem meg a folyót, a vizet, ott tanultam horgászni, halászni, ott kötöttem barátságokat, oda húz vissza most is a szívem. A nótákkal bejártam, a világot, a magyarlakta, határon túli területektől Németországon át Amerikáig. Felejthetetlen élményként azonban mindig Gyirmót marad. Nemrég beszéltem telefonon Szabó Jenő barátommal innen a betegágyról, jól esett hallani a hangját, visszavitt időben és térben arra a vidékre, ahonnan származom. Rájöttem, hogy bárhol nótáztam, a világon, tulajdonképpen mindig a gyirmótiaknak énekeltem.
Győri Szabó József: Nem vagyok már az, aki voltam
Győri Szabó József: Szeretném, ha minden álmom