Március tűz-virága

„Nincs más március - csak Petőfié
nincs más virág, csak a Kokárda!”

Egykori költőtanár barátom, Sulyok L. István Mai március című versének felütése úgy vélem, időszerűbb, mint bármikor is a közeli, vagy távolabbi múltban. Március 15-e az elmúlt 170 év során szimbólummá nőtte ki magát.

Dicső forradalmunk és szabadságharcunk évfordulóján egyértelmű gondolatsor a hazaszeretet, a szeretett földért való áldozatvállalás, a lelkesedés, melyről Petőfitől tudjuk: „ olyan mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.” Története sajátos, mivel volt időszak, mikor csak az iskolában emlékezhettünk, olyan évek, mikor Forradalmi Ifjúsági Napok égisze alatt, intézményesen próbálták jelentőségét csökkenteni.

Most szabad Március 15-e van, szabad a kommunikációban, véleményben, ünneplésben, a szónokok „egymásnak feszülésében” is. És éppen ezért ne feledjük egy pillanatra sem a bevezetőt! „Nincs más március – csak Petőfié”. Petőfié és az ő nyomdokain a sajátunk. És így van ez jól. Mindenki élje meg a saját ünnepét, ma 2018-ban, a saját felfogása szerint! Persze nagyon fontos az együvé tartozás, mert a kokárda viselése nem csak a mostani, de az elmúlt 170 év ünneplőivel is összeköt. Kézen kell fogni a kisgyerekeket, mesélni nekik a korábbi ünnepekről, a dicső csatákról. A honvédzászló alatt gyülekező kisnemesekről főurakról, földművelőkről, akiket egy gondolat, a Haza védelme, szeretete hozott össze. Tisztelegjünk, ha tehetjük az emlékhelyeken, vagy netán honvédsírok előtt. Egy felkötött szalag, meggyújtott mécses, néhány szál virág, gyermekek színezte zászló lélekben felemel minket, s ez teszi személyessé, lélek-közelivé a remélhetőleg ünnephez méltó beszédekben hallottakat.

Aztán elmúlik az Ünnep… Igazi célját azonban akkor éri el, ha át tudjuk menteni a hétköznapokba. Mert ugyan nem honvédtrombita, hanem telefon ébreszt minket reggelente, de ha mindenki a maga helyén kicsit más lélekkel teszi tovább a dolgát, és átviszi az akkori lelkesedést, vagy ha az nem megy, akkor legalább az értelmét találja meg a mindennapi munkának.

Így marad velünk Petőfi márciusa egész évben, s valójában akkor leszünk igazán méltóak az egykori honvédekhez, a márciusi tűz 170 éve világító erejéhez.

Makray R. László