A Szűzanyát köszönteni gyűltek össze a Győri Egyházmegye iskoláinak diákjai a második Ifjúsági Mária Zarándoklatra. Március 7-én a középiskolásokat fogadták a Könnyező Szűzanya kegyképénél a Nagyboldogasszony-székesegyházban. A nap szentmisével, tanúságtétellel, dicsőítéssel folytatódott.
Három csoportban érkeztek az Ifjúsági Mária Zarándoklat kétnapos rendezvényének csütörtöki résztvevői. Ezen a napon a győri egyházmegyei iskolák, az Apor Vilmos- és a Prohászka Ottokár-iskola gimnazistái a „zarándokok”. Pénteken további 1700 diák, a felsős korosztály érkezik az egyházmegye által szervezett programra. A Győri Egyházmegye második alkalommal hívta meg az intézményeit látogató ifjúságot, hogy élővé tegye számukra a Könnyező Szűzanya ünnepét. Ezúttal a székesegyházban kezdődött a program, a kegykép előtt elmondott imával indultak útnak. Gyalogosan mentek át a Káptalandombról a Városi Egyetemi Csarnokba, átszelve a Gutenberg teret, a Kossuth Lajos, majd a Jedlik hídon a révfalusi hídfőtől a töltésen át jutottak el a sportcsarnokba, Győr egyik szép, természetközeli, sportos arcát megismerve. A sportcsarnokban felállított színpadon már szólt az ének. A Pipó József és Nagy Lajos vezette zenekar, valamint a Szent Orsolya-iskola énekkara látta el a zenei szolgálatot.
Dr. Veres András megyéspsöspök köszöntőjében arra biztatta a fiatalokat, hogy bátran forduljanak a Szűzanyához, imádkozzanak személyes szándékaikért, egymásért, családjaikért és az egész Egyházért. „Örömet érzünk, ha ránézünk szeretteink, barátaink fényképére. Náluk járnak gondolataink. Mellettem látjátok a könnyező kegykép másolatát. Azért állítottuk fel itt a színpadon, hogy segítsen gondolatainkat Mária felé irányítani” – hívta fel a diákság figyelmét szentbeszédében a püspök. Az ifjúsági zarándoklat mottóját tartalmazó Magnificat, Mária hálaimája adta a főpásztor beszédének központi gondolatát. Veres András a hála érzéséről beszélt. Így fogalmazott: a hála az ember alapvető érzése, sajátosan emberi érzés, amit az értelem ébreszt fel, és ami a felismert szeretetre adott válasz. Veres András a másik oldalt is megmutatta: azt, hogy a hálátlanság, hűtlenség ugyanúgy megtapasztalt valóság életünkben. Emlékeztetett, hogy sokszor tanúi vagyunk annak, hogy önzetlen szeretetet kapva az ember mennyire hálátlan tud maradni; szenvedünk mások hálátlansága miatt, de a magunk hálátlansága miatt is. Le kell győznünk a szeretetünk hiányosságait, gyengeségeit, ez a feladatunk, ezt tanulhatjuk a Szűzanyától. Erőt ad a tudat, hogy a szenvedés is javamra válhat. Ha felismerem Isten szeretetét, hűségét, képes lehetek arra, hogy a szeretetlenség, hálátlanság, hűtlenség megtapasztalása ellenére szeretetet adjak, és ezáltal mások életét is szebbé tegyem – zárta beszédét a győri megyéspüspök.
A délután a tanúságtételeké és dicsőítő énekeké volt. A Mária Iskolatestvérek közösségéhez tartozó Berki Tamás tanúságtételét zenész társai énekekkel kísérték. Őszinte életvallomása azt mutatta meg, milyen könnyű eltévedni, és hogyan lehet visszatalálni a helyes útra. Zanderson Brazíliából érkezett alig egy éve Budapestre, 28 éves, végzett orvos, de misszionáriusként mutatkoziott be. Magyarul szólalt meg elmondta, már egy sürgősségi osztályon dolgozott, amikor megismerte a Shalom közösséget, majd tagja lett. Noviciátusi éve után Magyarországra küldték. Élete két meghatározó élménye hozta el ezt a 180 fokos fordulatot. Családja katolikus volt, templomba jártak, ezt a magot ültették Zani lelkébe, de ahhoz, hogy ez szárba szökkenjen, több kellett. „Isten beleesett a szívembe” – fogalmazta meg Isten személyes szeretetének megtapasztalását, legnagyobb élményének nevez.
Veres András végül röviden szólt: „Amikor az ember rádöbben Isten szeretetére, eltölti a hála, és válaszolni akar. Szeretetével. Szeretni sokféleképpen lehet, de egyféleképpen szabad: egészen odaadottan.”
Fotó: Lambert Attila
forrás: Magyar Kurír