Fájdalmasan korán 48 évesen Karl Erik Böhn élete kézilabda-mérkőzése bejezeődött. A magyar válogatott szövetségi kapitánya volt.
Egy okos úriember nincs többé. A leukémia vitte el. Tudta mi vár rá, majdenm pontosan azt is, hogy mikor. Szeretteinek meg akarta még mutatni Magyarországot. Aztán érezte, hogy már nincs hozzá ereje és ideje. Ezt tárgyilagos szeretettel meg is mondta nekik.
Karl Erik Böhn tulajdonképpen véletlenül jött Magyarországra. Amikor párját, Heidi Lökét elhozta az ETO Magyarországra, neki sem volt marsdása. Gyakorlatilag elküldték kinti csapatától.
A magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya lett, s Győrben telepedett le. Lökével, s a beállós sztár gyerekével. Hozta magával videós stábját is, aki filmezték a sportolókat, feldolgozták mozdulataikat, erősségeiket, gyengeségüket.
Böhn tudományosan dolgozott, s eredményesen. Az eszével. Tudása erejét jobban elfogadták, mint mások félelemkeltő üvöltözéseit.
Karl Erik Böhn az egyik legkultúráltabb edző, kapitány volt. A személyisége volt az ismeretein, tehetségén, alaposságán alapuló módszere.
Voltunk a lakásukon, amikor még Lökével együtt élt. A tolarencia és a felülemelkedettség, a böcsesség és a nyitottság mosolygós embereként töltötte be családi szerepét.
Ilyen volt edszőként is, mondják. Csapatának tagjai nagyon szerették. Ő is szerette őket. Szerette Magyarországot, Győrt.
Halála közeledtét méltósággal és nyíltan fogadta. Tudta, hogy legfeljebb időt kérhet, de a meccset megfordítani nem lehet.
Veszteni is tudott a mindig győztes ember. Hiánya nemcsak veszteség, de hosszan fájó szomorúság. Egy kedves győri ember ment el, aki odaföntről is szurkol nekünk.
Kép és szöveg: gyorplusz.hu