Megmutatták a magyar virtust a győriek

Ha napjainkban Győrbe bemegyek egy étterembe, ott most is úgy fogadnak, mintha tegnap lettünk volna bajnokok – mondja Burcsa Győző a 60+1 legenda című kötetben, melyben Papp Győző újságíró a győri foci dicső időszakának állít élő, fotós emléket.

Nem nosztalgiakötet, noha emlékezni mindig jó a szépre. Jól szerkesztett portrék, életutak alkotják, sztorikkal, sorsokkal. Bepillanthatunk a győri focisikerek szülőszobájába, s az edzők, labdarugók későbbi sorsát, karrierjét is nyomon követhetjük belőle.

Papp Győző, a szerző régi és új beszélgetésekkel elevenít meg hatvan arcot a dicső korból. A plusz egy pedig Fehér Miklósé.

A megjelenésében is igényes, sok képpel illusztrált könyvből kedvcsinálónak emeltünk ki néhány gondolatot, sztorikezdetet.

Barna Sándor: „Bundzsáknak például az volt a szokása, hogy szögleteknél felvett egy marék füvet, s az arcomba dobta, vagy elém állt és belém csípett”

Baróti Lajos: „A félidőben bejött az öltözőbe a vagongyár akkori igazgatója, és mindennek elmondta a játékosainkat, mire én közöltem vele: ez öltöző, nem pedig vállalati tanácsterem….”

Burcsa Győző: „ A francia légióskodásnak köszönhetően megúsztam az 1986-os világbajnokság utáni hazai ellenséges hangulatot…”

Fehér Miklós: „Az ETO FC-nél nőttem fel, kilenc éves korom óta ismerem ennek a stadionnak a légkörét, minden zegét-zugát…”

Hajszán Gyula: „Varázsa volt egy-egy mérkőzésnek, már akkor libabőröztünk, amikor rágondoltunk, hogy a hét végén ki kell futni a pályára…”

Hannich Péter:: „Értékes igazolás lehettem, mert az előző klubom három játékost is kapott értem az ETO-tól.

Keglovich László: „Így puhán, belsővel a jobb sarokba emeltem a labdát. Nagyon ügyeltem a lövésre, mert éreztem, hogy ez a mozzanat döntő lehet.”

Magyar Lajos: „Verebes József, a Mágus érkezésével új időszámítás kezdődött Győrött.”

Orbán Árpád: „…ha mégis kikaptunk, akkor a szurkolók megkiabáltak bennünket Győrben az utcán, és sokszor a kertek alatt kellett bujdosnunk hazáig.”

Pálkövi Gyula: „A Verona elleni meccs előtt ötvenezer néző tapsa köszöntött a bemutatáskor…”

Palotai Károly: „Ezt a teljesítményt magyar csapat azóta csak egyszer tudta megismételni.”

Póczik József: „Két éven át tönkrevertük a hazai mezőnyt”

Szániel János: „A legkellemetlenebb ellenfelem az újpesti Zámbó Sanyi volt, aki ördöngősen cselezett és nagyon nehezen lehetett lefogni.”

Szentes Lázár: „Amit a pályafutásom végén elértem, azt a sors kárpótlásának tekintettem a korábbi rengeteg sikertelenségért.”

Verebes József:: „…megmutattuk, milyen a magyar virtus.”