Az együttes gyermekdalai ma is népszerűek: a régiek időtállóak, az újak örökzöldnek ígérkeznek. Lehet éppen ez a titka a 45 éves zenekarnak?
Az együttes gyermekdalai ma is népszerűek: a régiek időtállóak, az újak örökzöldnek ígérkeznek. Lehet éppen ez a titka a 45 éves zenekarnak?
Tavalyi fellépésük után ismét visszatértek a Győrkőcfesztivál medenceszínpadára a Kaláka Együttes tagjai. Gryllus Dánielt portálunk sem hagyhatta szó nélkül.
Nincs olyan év szinte, hogy a Kaláka Együttes ne látogatna el Győrbe. Kijelenthetjük, hogy már hazajárnak városunkba?
Gryllus Dániel: Ez kedves, igen mindenképpen kijelenthetjük! De ez nem új keletű dolog. A Kaláka 45 éves és most nem is tudnám felidézni pontosan, hogy mikor jártunk először Győrben. Megalakulásunk első éveiben voltunk a tanárképző főiskolán, művelődési házakban, de a ’70-es évek közepén nagyon emlékezetes koncert volt, mikor Latinovits Zoltánnal közösen léptünk fel. Nem lehet nem emlékezni a Szélkiáltó Együttessel való közös szereplésünkre, de például egészen friss élmény, mikor tavaly a könyvszalonra kaptunk meghívást. Szóval Győrről sok minden eszembe jut, így a Győrkőcfesztivál is, nagyon kedves rendezvény. Ezúton is gratulálok a Vaskakas Bábszínház társulatának!
Mi az a folyamatos megújulás, ami évről-évre meghatározta a Kaláka lassan öt évtizedes történelmét?
G.D.: Ez mindig magától jön. Nem feltétlenül kell mindig valami újdonságon törni a fejünket, hiszen megvannak már azok hagyományok, melyekből lehet építkezni, vagyis az a szellemiség ami kezdetektől meghatározó volt mindig azt sugallta, hogy nem kell letérnünk a kijelölt útról. Ugyanakkor most újdonság az, hogy három éve például egy csíkszeredai kiadó megkereste a zenekart azzal az ötlettel, hogy egy erdélyi gyerekvers antológiát adnának ki, 24 költő verseivel és mi lenne, ha mi egy lemezt készítenénk hozzá. Így aztán tavaly a marosvásárhelyi könyvvásáron már be is mutathattuk a „Ragyog a mindenség” című albumunkat, mely 24 teljesen új dalt tartalmaz.
Változott-e a gyerekek zenei igénye? Mi a tapasztalatuk?
G.D.: Nem igazán. A megöregedés egy kényszerűség, nyílván mi sem úgy állunk már a színpadon, mint ahogy azt a kezdetekben tettük, de az, amit képviselünk soha nem került revízió alá. Tavaly voltunk Kínában és ott mondta nekem egy szerzetes, hogy „ahhoz, hogy az ember mindig ugyan olyan maradjon, állandóan változnia kell”. És ez a gyerekekre is igaz. Felnőnek, változnak, de most is vannak olyan dalok, amelyeket 45 évvel ezelőtt játszottunk.
Vannak a dalokban olyan főhősök, például állatok, melyek favoritok a fiatalok körében?
G.D.: Nincsenek. Olyan dalok viszont igen, amelyeket ha nem tűzünk műsorra, akkor azonnal követelik a gyerekek. De természetesen koncert közben bárki bekiabál, azonnal eljátsszuk, hisz az a fontos, hogy a közönség, történetesen a gyerekek jól érezzék magukat a koncertjeinken.
Csapucha Adrienn