Mekkora kárt okoznak a kartellek az országnak?
A kartellek működése által a fogyasztót közvetlenül és közvetve sokféle kár éri. E károk pontos számszerűsítése az egyes konkrét esetekben is, illetve általánosságban is nagyon nehéz, ha nem lehetetlen.
Nemzetközi tapasztalatokból kiindulva azonban sok száz kartell magatartása alapján képet lehet alkotni arról, hogy vajon mekkora kárt okoztak és okoznak a kartellek együttesen Magyarországon. A külföldi és magyar példában megfigyelt kartell felárak segítségével szemléltethető, hogy nagyságrendileg mennyivel is nőttek a fogyasztók többletkiadásai a kartellek következtében. A kartellek által okozott társadalmi károk azonban még ennél is jóval nagyobbak. A magasabb ár miatt a piacon kevesebb termék fogy, mint versenykörülmények között, a piacon megszűnő versenynyomás pedig érdektelenné teszi a vállalatokat a termékválaszték bővítésében, és a minőség javításában. Mindazonáltal az utóbbi tényezők számszerűsítésének nehézsége miatt itt a kartellek számos káros hatása közül csak az árfelhajtó hatást érzékeltetjük.
Az, hogy milyen mértékű a verseny – kartell általi – korlátozására visszavezethető áremelés nagysága, vagyis az árfelhajtó hatás, a kartellár (vagyis a kartell következtében érvényesülő ár) és a versenyár (ami abban az esetben érvényesült volna, ha lett volna verseny) összehasonlításával számszerűsíthető.
A GVH által felderített kartellek valószínűleg csupán a jéghegy csúcsát képezik; a brit versenyhatóság becslése szerint például a kartelleknek évente csupán körülbelül 15 százalékára derül fény. Így ezt a felderítési arányt és a számításnál figyelembe vett legnagyobb hazai kartellek ismert működési idejét alapul véve az összes működő kartell által okozott társadalmi kár a vizsgált kartellek által okozott 64 – 142 milliárdos kárnak többszörösére is rúghat, és elérheti a 160 – 356 milliárd forintot.
Mit és mennyit veszíthet a kartellező vállalkozás és cégvezető?
A kartellben való részvétel a fogyasztók rovására jelentős előnyöket kínál a vállalkozások számára. Ezért lépnek fel a versenyhatóságok egyre keményebb eszközökkel a kartellek felderítése és felszámolása érdekében. Ha a kartellre fény derül, a résztvevő vállalatoknak és vezetőiknek komoly negatív következményekkel kell számolniuk.
A kartell egyik legsúlyosabb következménye a negatív publicitás, ami abból fakad, hogy a kartell kapcsán a vállalat – vagy akár adott cégvezető – neve negatív kontextusban jelenik meg. Ez romba döntheti évek PR erőfeszítéseit, hosszabb időre nyomot hagy a vállalat imázsán, vagy akár akadályt jelenthet a cégvezető későbbi karrierje szempontjából (ld. Vahl Tamás-ügy).
A kartellezés a legsúlyosabb versenyjogi jogsértés, az ilyenben vétkes vállalkozást a GVH ennek megfelelően komoly pénzbírsággal bünteti. A GVH 2002 és 2006 között 20,2 milliárd Ft kartellbírságot, 2006 és 2015 között pedig 55,2 milliárd Ft kartellbírságot vetett ki, és volt olyan vállalkozás, amely egy ügyben 5,3 milliárd Ft-os bírságot kapott!
A kartell által megkárosított vevők a kartellező vállalkozás ellen polgári jogi eljárás keretében kártérítési pert indíthatnak. Az ilyen perekben kikényszerített kártérítések a versenyhatóság által kivetett bírságot is jóval meghaladhatják. A kilencvenes évek végéig működő, a nemzetközi vitaminpiacot irányító vitaminkartell esetében például az USA egyik versenyhatóságaként eljáró Igazságügy Minisztérium 900 millió dolláros bírságot vetett ki, a bíróságok pedig magán kártérítési perekben további egymilliárd dollárt ítéltek meg a károsultaknak.
A közbeszerzési és koncessziós eljáráson kartellező vállalkozással szemben a bíróság egyéb szankciókat is alkalmazhat. Ilyenek többek között a közbeszerzési eljárástól való eltiltás, vagy az önkormányzati, állami és európai uniós pályázatokból történő részesülés tiltása.
Büntethető nemcsak a kartellező vállalkozás, mint jogi entitás, de az azt képviselő, a kartell-megállapodást kötő cégvezető személyesen is: a kartellezést 2005 szeptembere óta a bíróság öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatja, ami aligha lesz a vezetői önéletrajz legfényesebb eleme.
Nem csak, hogy jelentős kárral jár, ha bebizonyosodik egy cég kartellben való részvétele, de nem is csak saját ügyességén múlik, hogy elkerüli-e a felfedezést és a felelősségre vonást. Nem bízhat meg kartelltársaiban sem: azok is ösztönözve vannak, hogy a kartellről elsőként szolgáltassanak információkat a versenyhivatalnak, mentesülve ezáltal a bírságtól (engedékenységi politika), amit viszont a többiekre kirónak – ezáltal versenyelőnyre is szert téve – és otthagyva a kartelltársakat a slamasztikában. Más esetben pedig egy elégedetlen, esetleg a cégtől már eltávozott munkatárs „bosszúja” is okozhatja a kartell bukását (informátori díj).
A fentieknek megfelelően kartellezni utólag nagyon drágának bizonyulhat a cég és tisztviselői számára, és nagyon nagy kockázatot vállal, aki belevág. Ha pedig egy cég már elkövette a hibát és részt vesz egy kartellben, érdemes fontolóra vennie, hogy a kartellről a GVH-nak (illetve az Európai Bizottságnak) információkat szolgáltatva mérsékelheti a leleplezéssel járó számos negatív gazdasági következményt. A felelős tisztviselő vallomásával pedig elkerülheti a büntetőjogi szankciókat.
Autópálya kartell – 28 százalékos áremelés
Az egyik legszemléletesebb példa a kartellre a GVH történetének egyik legnagyobb bírságát eredményező autópálya kartell. A GVH 2003 februárjában eljárást indított a Nemzeti Autópálya Rt. által az M7 balatonszárszói, az M3 görbeházai és az M7-M70 Becsehely és Letenye közötti szakaszának megépítésére 2002 augusztusában kiírt, nyílt, előminősítéses közbeszerzési pályázaton induló vállalkozások ellen. A versenyhivatal valószínűsítette, hogy a pályázók összehangolták ajánlataikat, és felosztották egymás között az összesen mintegy 60 km-es szakasz megépítését. A GVH a vállalatoknál tartott helyszíni vizsgálat során több olyan dokumentumot is lefoglalt, mely alapján megállapítható volt a jogsértés. A Strabag Rt. egyik vezetőjétől lefoglalt feljegyzés utalt olyan „költség alapú árakra”, melyek az ügyben iránymutatásként szolgálhatnak a versenyárra nézve. A feljegyzés szerint a „költség alapú” ár 90 milliárd forint lett volna, amihez tökéletes verseny esetén elvileg a piaci ár is tartana. Ha az önköltségekre az építőipari vállalatok 2002-es átlagos haszonkulcsának (5,2 százalék) megfelelő profitot is rászámítunk, és ezt versenyárnak tekintjük, elmondható, hogy az útszakaszok megépítése verseny mellett kb. 94-95 milliárd forintból megvalósítható lett volna. Még ha nagyvonalúan e haszonkulcs kétszereséből indulunk is ki, a projekt 100 milliárd forintból kivitelezhető lett volna. A kartell ennél 28 százalékkal magasabb nettó áron, 128 milliárd forintért vállalta a feladatot. Az útépítők e tiltott szövetsége ezzel tehát legalább 28 milliárd forinttal károsította meg közvetlenül a fogyasztókat. Hogy az összeg érzékelhető legyen: kétszerese annak, amennyit az állam 2014-ben bölcsődei ellátásra fordít.
Paksi Atomerőmű bérszámfejtési rendszere – 46 százalékos áremelés
Két informatikai vállalkozás, az SAP és Synergon versenykorlátozó megállapodásában szintén volt utalás a versenyárra. A Paksi Atomerőmű Rt. 2004 áprilisában írt ki pályázatot a bérszámfejtési rendszerével kapcsolatos informatikai fejlesztésekre. A GVH vizsgálata megállapította, hogy a két vállalkozás a tender időszakában tárgyalást folytatott egymással, kölcsönösen megállapodott a tender kapcsán egymás szerepéről, és összehangolták ajánlataikat. Ilyen körülmények között a tenderen győztes SAP 365 millió forintért nyerte el a szolgáltatás nyújtásának jogát. A versenyhivatal hozzájutott az egyik érintett vállalkozás egy munkatársának üzenetéhez, mely így szólt:
„A projekt normál áron 200-250 millióból is megcsinálható. A szerződéses ár 360 millió körül van, ami elég jelentős extraprofit […].”
Bár a „normál ár” ebben az esetben nem feltétlenül azonos a közgazdasági értelemben vett versenyárral, az üzenet mégis jól mutatja a kartell áremelésének nagyságrendjét. Még ha a „normál ár” felső határát, a 250 millió forintot tekintjük is versenyárnak, a kartell-ár ezt is 46 százalékkal, 115 millió forinttal haladta meg. A fogyasztókat ért kár nagyságrendjét szemlélteti, hogy ez az összeg elegendő lett volna tizenöt-húsz faluban a teljes körű internet hozzáférést lehetővé tevő WiFi-hálózat kiépítésére, vagy akár hét-nyolcszáz új számítógép beszerzésére általános vagy középiskolák számára.
Autópályák 40 százalékkal olcsóbban?
Az M7-es autópálya Balatonkeresztúr és Nagykanizsa közötti szakaszának megépítésére kiírt közbeszerzési eljárás jól illusztrálja a verseny fontosságát. A korábbi autópálya építési pályázati rendszer megváltoztatása soha nem látott versenyt, és ez által alacsonyabb árat eredményezett.
A 2000-es évek elején mindig ugyanazon, monopolhelyzetben lévő állami konzorcium kapott megbízást autópálya építésre, gyakorlatilag nem volt verseny az autópálya építés piacán. 2002 után ugyan megindult az autópálya építésre képes cégek versenyeztetése, de a tendereken résztvevő cégek sokszor kartell-megállapodásokkal küszöbölték ki a versenyt, és ahelyett hogy egymásnál kedvezőbb feltételeket kínáltak volna, inkább felosztották egymás között a feladatokat és emelték áraikat. A GVH több esetben is eljárást indított, csak 2004-ben öt építőipari közbeszerzéssel kapcsolatos kartellügyben hozott döntést a Versenytanács.
Az M7-es autópálya utolsó szakaszának megépítésére kiírt pályázatában a tendert kiíró Nemzeti Autópálya Zrt. jelentősen változtatott a pályázat feltételein a korábbi gyakorlathoz képest. A részvételt korlátozó előírások eltörlése, illetve megváltoztatása növelte a tenderen ringbe szállók számát. Az így élesedő verseny hatására a kivitelezési ár a 2000 óta kiírt tendereken tapasztalt árhoz képest lefelé mozdult: a győztes pályázó minden várakozást és korábbi árat „alulmúlva”, 43,8 milliárd forintért vállalta az útszakasz megépítését. A médiában a gazdasági miniszter ezzel kapcsolatban a korábbi autópálya építések árához képest 40 százalékos árcsökkenésről számolt be. Az erősebb verseny és a műszaki feltételek könnyítése által külön-külön gyakorolt hatást nem ismerve elmondható, hogy a magyar állam e két tényezővel összességében mintegy 30 milliárd forintot spórolt meg az M7-es autópálya utolsó szakaszának megépítésén. Ez az összeg körülbelül akkora, mint amennyibe a 2013. júniusi ár- és belvíz miatt a települések, a gazdák, az állami szervek és a helyreállítás költségei kerültek az államnak.
Az említett példák és egyszerű számítások célja a kartellek által okozott társadalmi károk nagyságrendjének érzékeltetése. A GVH által 2002-2007 között felderített legnagyobb kartellek még a legóvatosabb becslés szerint is több mint 64 milliárd forinttal károsították meg a fogyasztókat. Ez az összeg tulajdonképpen a kárra vonatkozó alsó határként értelmezhető, mert számításához mindössze 10 százalékos áremelésből indultunk ki, míg több száz kartell árazási gyakorlata alapján az átlagos áremelés mértéke ezt messze meghaladja. E becslés továbbá csupán a fogyasztókat a drágulás miatt ért károkat veszi figyelembe, a kartellek számos egyéb káros hatását figyelmen kívül hagyja; nem beszélve azon kartellekről, amelyek feltárása még folyamatban van. Legyen szó tojásról, autósiskolai óráról, grafikai szolgáltatásról vagy éppen autópálya építésről, egyszerű bolti vásárlásról, vagy közbeszerzési eljárásról, a kartellek jelen vannak, és az általuk okozott társadalmi kár hatalmas. A versenytársak közötti összejátszás a legsúlyosabb versenyjogi sérelemnek minősül, ezek hatékony felderítése és megfelelő büntetése közérdek.
Ingyenes fogyasztóvédelmi és versenyjogi tanácsadás Győrben
A Gazdasági Versenyügyi Tanácsadó Iroda (GVTI) csapata díjmentesen segít a győrieknek fogyasztóvédelmi és versenyjogi problémáik megoldásában. A GVTI fogyasztóvédők célja az, hogy segítsék a tudatos döntéshozást, és a panaszok rendezését. Sikeresebb a panaszkezelés, ha a fogyasztók és vállalkozók tisztában vannak problémájuk jogszabályi hátterével. Ezeknek a jogoknak a megismerésében és panaszlevél megírásában segít teljesen díjmentesen, – a Gazdasági Versenyhivatal megbízásából, vele együttműködésben dolgozó, – Gazdasági Versenyügyi Tanácsadó Iroda.
Szakterületeik: megtévesztő reklámok, szavatosság és jótállás, üdülési jog, termékbemutatók, közüzemi szolgáltatások, internetes vásárlások, jelentős piaci erővel való visszaélés, utazási szerződések, légi utasok jogai, üzletfelek megtévesztése.
Elérhetőségek:
9022 Győr, Bajcsy–Zsilinszky u. 44 sz., 2.em., 202.
Tel: +36 30 891 6625
E-mail: [email protected]
Nyitvatartás:
Hétfő: 12:00-16:00
Kedd: 9:00-13:00
Szerda: Zárva
Csütörtök: 12:00-16:00
Péntek: 9:00-13:00
