Menekültek, brigantik, iparosok

Vajon tényleg létezik az az irat, amely bizonyítja, hogy 1791-ben Fendler József megyéspüspök harminc zsidó családnak lakhatási jogot adott Győrszigetben? Többek mellett erről is beszélt Borbély Tamás levéltáros szerdán, a győri Kisfaludy Károly Könyvtárban tartott előadásán.

Borbély Tamás hangsúlyozta, sem ő, sem kollégái nem látták az eredeti iratot, de a „szóbeszéd” szerint létezik a korabeli egyezség. A győri magisztrátus – Mária Terézia rendelete ellenére – ellenszegült a zsidók betelepülési törekvéseinek, ezért Fengler József megyéspüspökkel kötöttek szerződést. E szerint a püspök, mint földesúr, harminc zsidó családnak ad lakhatási jogot Szigetben. A megállapodás értelmében a püspök védelme alatt állnak és többek között imaházat, temetőt, valamint szabad kereskedést biztosít számukra. Megszabta viszont, hogy a 30 családon kívül mások nem telepedhetnek le, és három napon túl nem is tartózkodhat más zsidó a településen. Mindezt évi 200 forint adó megfizetése fejében biztosította a püspök.

1883. árvíz Szigetben

A levéltáros felelevenítette Győr-Sziget történetét a kezdetektől a rendszerváltásig. A nagyszámú hallgatóság megtudhatta, hogy Győr mellett egy önálló kis község hogyan élt, milyen társadalmi, közigazgatási változások zajlottak le az évszázadok alatt. Borbély Tamás szerint ambivalencia jellemezte Sziget fejlődését. Lakóiról kiderült, a kezdetekben menekültek telepedtek le a szigeten, akik a török portyázások elől menekültek Győr környékére, majd a szociálisan problémás, kétes elemek, akik kiszorultak a várfalon kívülre, a brigantik éltek a területen, az utóbbi évszázadokban pedig iparosok és kereskedők éltek és dolgoztak a településen.

Szigetivám

Az előadó beszélt arról, hogy a mai ismeretek szerint 1271-ben V. István kiváltságlevéllel adományozta Szigetet Győrnek, abban az időben a település lakói halászok voltak. Mátyás király később elvette Győrtől és Bakócz Tamás püspöknek adományozta, ettől kezdve Püspök-sziget volt a neve. 1559-ben meg kellett erősíteni a győri várat, ehhez Szigetbe telepítettek téglavető kemencéket és innen látták el építőanyaggal a várat. Feljegyzések szerint 1592-ben 78 család, mintegy 450-en éltek a községben. A vár megerősítést követően az erődön belül lecsökkent a földművelésre, állattartásra alkalmas terület, ezért Szigetben létesítettek majorokat. Zöldséges- és gyümölcsös kertek, „állatfarmok” és lovasudvarok létesültek.

Sziget látkép 1895.

Sziget arculata a 18. századtól kezdett megváltozni, ekkortól fokozatosan megszűnt a „zöldövezeti terület”, és jelentős iparos, kereskedő községgé vált. 1715-ben tucatnyi fazekas és tímár tevékenykedett a folyók által határolt területen. Az 1847-48-as iratok szerint pedig már 214 iparos és 82 kereskedő dolgozott Szigetben, majd a gyáripar kezdett fejlődni. A századforduló táján hat gyár működött a területen, többek mellett ecet, cukorka, piskóta, olaj és tésztagyár. 1904. december 31-ig volt önálló község Győrsziget.

Kohn Adolf olajgyára 1910.

Az Életünk utcái, terei című helyismereti eladássorozat márciusban folytatódik, Néma Sándor levéltáros előadásával.

F.G.

Fotó: illusztráció/ Régi Győr