Mesék a hetedhét határon túlról
Olyan meséket hozott Kszel Attila író-rendező a Győri Nemzeti Színházba, amely a világ számos pontjára elviszi a gyerekeket és a még kíváncsi felnőtteket. Olyan történeteket ismerhetünk meg a Hetedhét –mesék a kék bolygóról című gyermekdarabban, melyek mindannyiunkat foglalkoztatnak, örök dolgokról beszélnek. Bemutató szombaton a Kisfaludy-teremben.
„Hat mesét mutatunk a világ különböző pontjairól, a hetedik pedig helyben született. Olyan gondolatokat villantunk fel különböző kultúrákból, amik nagyon megfontolandóak. A 12–15 perces, humorral átszőtt minidarabok célja, hogy a gyerek kérdezzen hazafelé” – kezdte Kszel Attila legújabb mesedarabjának bemutatását, melynek alsó korhatára 7 év.
Az első történetet, a Loch Nessi-tó legendáját egy skót mesemondótól hallotta a győri író és rendező, és kiszínezve, frappáns igazsággal megspékelve tálalja a győri gyerekeknek. A második mesét Szász Endre osztotta meg vele a színház előcsarnokában sok-sok évvel ezelőtt. „Arról szól, hogy mi a tehetség, a tudás, az alkotás értéke. Érdemes megnézni, fontos tanmese a mai korban élőknek. Művészeknek, sportolóknak különösen ajánlom.” A negyedik mese a navajo kódbeszélőkről szól: a második világháború vége felé az amerikai hadsereg rájött, rádióüzeneteiket nem csak lehallgatják, de meg is fejtik a japánok. Akkoriban a navajók nyelvét körülbelül 1500-an beszélték, így az indián törzset kérték meg, álljanak az oldalukra, legyenek kódbeszélők. „A többség nem akart segíteni az amerikaiaknak, hiszen rezervátumba üldözte őket a fehér ember. A legbölcsebbek viszont azt mondták, gondoljanak a gyerekekre. Navajo mondás, hogy „a földet nem apáinktól örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön.” Ennek szellemében bevonult 420 navajo katona, ma még négyen élnek közülük.
Most saját egyetemük van az USA-ban. Sokat elértek azzal, hogy vállaltak valamit, amiről úgy gondolták, az helyes és a népüket szolgálja.” Az ötödik történet a sorban A kőleves, az ismert magyar népmese, melynek eredete perzsa, s a franciák is a sajátjukként mesélik. „Az ilyen vándortémák többfelé felbukkannak az irodalomban. A miénk arról beszél, hogy egy honvéd hazatér a segesvári vereség után, amit csak ő élt túl. A katonák megígérték egymásnak, aki túléli a harcot, az viszi ki a búcsúleveleket. Ezzel a gyönyörű történettel szeretnénk Aranyra, Petőfire emlékezni. Felidézzük a hősöket, de nemcsak azokat, akik harcoltak, hanem a hétköznapokét is. És azokat a hősöket is, akik nemcsak meghalni tudtak, hanem élni is valamiért.” A hatodik történet, A halsütő felesége egy japán mese, amit Gloria von Berg jelmeztervezőtől hallott Kszel Attila. „Feljelentenek egy embert, mert nem fizet a sült hal illatáért. A fekete szamuráj is a helyszínre érkezik, hogy levágja a fejét annak, akinek nincs igaza. Egy váratlan, érdekes és elgondolkodtató végkifejletű történet ez” – árulta el.
A darab átlépi a hagyományos formákat, egy narrátor, Bede-Fazekas Csaba mesél végig. A hetedik részben pedig megkérdezi a szereplőket, ki mit gondol arról, mi a Föld és benne az ember? „A gyerekek mindig keresnek valamit, kérdéseket kreálnak és megpróbálnak rá válaszokat találni. Nekem az a dolgom, hogy követ dobjak a pocsolyába, és a hullámok elindítsák a gondolkodást” – hangsúlyozta Kszel Attila.
Kimaradt a sorból a harmadik mese, amely a társulat szívügye, hiszen a történet Győr közeli. Egy beduin kisfiúról szól, aki valahol Libanon környékén látta meg a napvilágot és Fadlallah el Hedadnak hívták. Amikor az 1800-as évek közepén a bábolnai ménes vezetése hírét vette, hogy a Közel-Keleten tiszta vérű arab lovak, sőt, ménesek sokasága létezik, expedíciót küldtek, hogy vásároljanak lovakat tenyésztési célra. „A fiú felsettenkedett a hazafelé tartó hajóra, mert az egyik ló, amit Magyarországra hoztak, a kedvence volt. Bábolnán aztán felfigyelt rá Ferenc József, huszár ezredes lett és évtizedekig vezette a helyi ménesbirtokot. Az arab lótenyésztésben nagy sikereket ért el, a világ élvonalába tartozott a bábolnai ménes” – mesélte Kszel Attila, aki a darabban szereplő színészekkel ellátogatott Bábolnára. „Fadlallah el Hedad Mihályt Fagylaltka bácsinak nevezték, rendkívüli figura volt. Érdemes megnézni a ménesbirtokot, ahol őrzik az emlékét, és amelyről több lószakértő azt írta, hogy még ma is lótenyésztés lelke.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor