Mi mit szeretnénk adni?

Advent harmadik vasárnapja előtt sokan elgondolkodunk azon, hogy vajon mit is jelent a karácsonyt megelőző időszak, és persze maga a legszentebb ünnep. Néhányan jó előre elkezdtük a készülődést, vannak családok, ahol már áll a fa, de persze akadnak, akik az utolsó pillanatra hagynak mindent. Az év végi rohanásban azonban muszáj időt szánni a lecsendesedésre, és kitől is kérhetnénk jobb tanácsot, mint a legnagyobb coachtól, Istentől.

Kálmán Imre atya a Győr+ Este vendége volt, ahol arról mesélt, miért is olyan izgalmas ez az időszak. Az év egyik legjobban várt örömünnepére készülünk, viszont a természet ilyenkor mutatja a legsötétebb arcát. A fény iránti vágyunknak nemcsak a fizikai életben kell megjelennie, hanem a lelkünkben is, és ez a nagy feladat. A boldogság iránti vágyunk megtalálásában sokat segíthet az adventi időszak, ha egy közösség tagjaként élhetjük át.

Ne az ajándék várására helyezzük hangsúlyt, hanem arra, hogy mi mit szeretnénk adni a másiknak. Karácsonykor ne feledkezzünk meg az igazi ünnepeltről, Jézusról sem: neki mit készítettünk? – tette fel kérdést Imre atya. Az ünnepre készülve rendeztük-e emberi kapcsolatainkat; törekedtünk-e az ünnepi kellékek beszerzésekor az egyszerűségre; megtisztult lélekkel ülhetünk-e a megterített asztalhoz? A Mindenható Isten ajándékozásában az a vonzó, hogy nem méricskélt, nem spórolt, hanem a legnagyobb kincsét adta nekünk, Egyszülött Fiát.

A hívő ember Jézus Krisztus születésnapját ünnepli. A karácsony eredete a 3. századig nyúlik vissza, amikor Aurelianus római császár a Sol Invictus (Legyőzhetetlen Nap) tiszteletét rendelte el birodalmában. A téli napforduló után egyre világosabb van odakint, ez jelezheti a lelkünkben megjelenő fényt, aki számunkra Jézus Krisztus. A ma reneszánszát élő minőségi idő fogalma elődeink számára alapvető tapasztalat volt, adventkor családjuk körében. Jobban figyeltek Istenre, egymásra és önmagunkra.

GYP