„Mit kérsz uzsonnára kicsi szívem? Jó lesz kifli vagy inkább zsemle? Tegyünk rá májkrémet vagy vajat? Ne? Nem jó a kifli? Vettem kalácsot, azt korábban nagyon szeretted!” – sorolja anyuka a lehetőségeket.
A négy és fél éves kislány szinte bele sem gondol a választásba, makacsul rázza a fejét, s megröpteti az elé készített műanyag tányért. Anya sóhajt, majd elkészíti a tésztát, amit aztán meghint kakaóval, ahogy délben, és mint tegnap vacsorára is. „Ezt legalább megeszi, csak nem halhat éhen?!” – gondolja.
Komáromi Melitta pszichológus szerint ilyenkor a dolgok mélyére kell nézni, ugyanis legtöbbször nem a válogatósság a fő probléma, az inkább egy tünet. Az integratív szemlélettel dolgozó szakember szerint a gyermekek nagyon sok élethelyzetben a tehetetlenség érzését élik meg. Ilyen helyzetek lehetnek például a szüleik kapcsolatának változásai, testvér érkezése, stresszes szituációk, új közösségbe kerülés, több figyelem és törődés igénye. Ilyenkor mit kezdjenek az indulataikkal? Három területen tudnak lázadni és az erejüket megmutatni: az evés, az alvás és az ürítés során, azok megtagadásával.
A kisgyermekeknek nagyon fontos az állandóság, a kiszámítható napi, heti rutin, a biztos keretek, határok, ehhez viszont szabályok kellenek. Az étkezésben is ki kell alakítani ezeket. Többek között kerüljük az étkezések közötti nassolást, mert az eltelítheti a pocakot. Vannak praktikák, amikkel felkelthetjük a gyerek érdeklődését. Ilyen például, ha bevonjuk a gyermeket az ételek készítésébe a korának megfelelő feladatokkal. Egy kétévesnek lehet fakanalat adni a kezébe, hogy keverje meg a palacsintához a lisztet, vagy vigye a tányérját, evőeszközeit az asztalhoz, egy négyéves tud fűszert szórni, ha kikészítjük neki a megfelelő adagot. Ettől úgy érzik, jobban közük van az ételhez, amit elfogyasztanak. Sokat segíthet, ha találunk gyerektársaságot az evéshez, a tömeghatás húzza magával a gyereket. „Amit a másik megeszik, az számomra is érdekes!” Egyszerűsítsük a választást, maximum kettő lehetőséget adjunk, hogy mit kér. Arra is figyelni kell, ha bevezetünk egy új ízt, ne adjuk fel az első elutasításnál. Egy tudományos felmérés szerint nyolc alkalomra is szükség lehet, míg az új étel ízvilága elfogadottá válik – sorolta a pszichológus. Természetesen vannak olyan ételek, amit a gyermek nem eszik meg, és felnőttkorában sem fog szeretni, de ez töredéke annak, amit gyermekként elutasított.
Ha már kialakult egy válogatósság, de szeretnénk az egészséges táplálkozás felé terelni a gyermeket, a szülők következetes magatartása a legfontosabb, különben a gyerek azt látja, hogy csak még erősebben akarnia, tiltakoznia kell, és a másik fél beadja a derekát, amivel a szülő csak megerősíti a nem kívánt viselkedést, jelen esetben a válogatósságot.
Végezetül a kedvenc ételt sem kell kizárni a kínálatból, de szűkítsük bizonyos napokra az evését.
Szerző: Szigethy Teodóra
Fotó: O. Jakócs Péter