Miklósa Erika: Olyan vagyok, mint egy versenyló
A Szabadhegyi Találkozások keretében volt Simon Róbert Balázs országgyűlési képviselő vendége a közelmúltban a világhírű Miklósa Erika Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő.
Miklósa Erika sportolónak készült, hétprózátott, de egy sérülés óriási törést okozott számára, mert már nem tudta hozni az addig elért eredményeket. Maga alatt volt, ezért is járt a barátaival esküvőkre és névadókra énekelni. Egyik este már a nyolcadik esküvőnél tartott, mikor az egyik vendég, egy énektanár felfigyelt rá, s azt mondta neki: „Kislány tudod-e mi van a torkodban? Te lehetnél a világ egyik legjobb Éj királynője!” Erikának fogalma sem volt, mi az a Varázsfuvola, viszont az, hogy a legjobb lehet, felcsigázta: „Ezt a fonalvéget muszáj volt elkapnom”. Elkezdett gyakorolni, majd felvették a Szegedi Liszt Ferenc Konzervatóriumban, ahol a négyéves képzést mindössze két esztendő alatt végezte el. Nem sokára az Állami Operaház minden idők legfiatalabb magánénekeseként 2-3 év után olyan főszerepeket énekelhetett, melyek sokaknak évtizedek után sem adatnak meg.
Milánóban és Philadelphiában is tanult, nemzetközi szinten is felfigyeltek rá, huszonévesen kezdte járni a világot, nyílsebesen beindult a nemzetközi karriere. Amit lehetett, azt elérte a pályán, nem izgulós típus, „olyan, vagyok, mint egy versenyló”. Édesapja futballbíró volt, édesanyja előbb tornász, majd sportszervező és sportbíró lett. A sportos neveléstől fegyelmet, kitartást, akaratot és szorgalmat kapott. S folyamatosan célokat, gyakran mondták neki, Bakonykútiból nem lehet világkarriert csinálni, de ő azért is megmutatta. A honvágya mindig visszahúzta a Fejér megyei apró faluba, amit véletlenül talált első férjével: Budapesttől 100 kilométeres sugárban húztak egy kört. Húsz éve él a régi parasztházban. „Férjek jönnek-mennek, de Bakonykút az fix” – tette hozzá nevetve. Jelenlegi férjével egy hidegkamrában, -110 fokban ismerkedtek meg. Csak egymás szemét, s körvonalát látták, de azóta összefagytak, s néhány hónapja örökbe fogadtak egy babát, Bíborkát. „Azóta ő a legfontosabb, hogy még huszonötször énekeljek New Yorkban, Los Angelesben, Tokióban, már nem motivál. Egy évre az összes külföldi fellépésemet lemondtam, és azt sem zárom ki, hogy vér szerinti gyermekünk szülessen.”
A sport még mindig az élete része, egyrészt Székesfehérváron az Alba Regia Atlétikai Klub alelnöke, másrészt hosszútávfutó, ami a szabadságot jelenti számára, maratonokon indul, és gondolkodik, hogy világbajnokságon tesz próbát gerelyhajításban. A faluban pedig tornát tart, cserébe mindig kerül a kilincsre zöldség, gyümölcs és tojás. Máshogy is megmozgatja a falut, az opera-énekesnő az Otthonunk Bakonykúti Egyesület keretében hagyományőrzéssel és környezetvédelemmel foglalkozik.
A jövőt tekintve elárulta, egyik álma, hogy földrajz és testnevelés szakos tanár legyen, ami viszont valószínűbb, hogy fiatokkal foglalkozhat szakmailag. „Ha megkeresnek, mindig elmondom: soha ne feledd el, bármi is lesz, mindig ugyanazok az emberek állnak a visszafelé vezető úton, mint az odafelé vezetőn. Embernek maradni minden körülményben – ez abszolút az arspoetikám. Énekesként nagyon jó tanárnál kell kezdeni, aki az alapokat megtanítja, onnantól kezdve pedig már teljesen mindegy, ha tudja, mit akar”.
Z. A.