Győr+
2014.11.30. 10:40

Negyedszázada Mikulás

A Mikulás varázsa nem kopott meg, a kisgyermekek ma is ugyanúgy várják, ugyanúgy örülnek az ajándéknak – fogalmaz Farkas Imre egykori szabómester, aki huszonöt éve kezdte Győrben Mikulás-pályafutását. Az idén egy másik jubileum is kapcsolódik hozzá, húsz éve rendezték meg először a Mikulásbirodalom ajándékosztó ünnepségét a színházban.

Kétéves volt a lánya, amikor eldöntötte, varr magának egy igazi Mikulás-ruhát, hiszen, aki egy piros köpenyt terít magára, még nem lesz Mikulás. Az NDK-ból átvett Télapó már végnapjait élte, Szent Miklós nyomán a Mikulás név kezdte visszanyerni pozitív értelmét.

Szabóként a legjobb anyagot használtam, minden tudásomat beleadtam, hogy a lányomnak örömet szerezzek – emlékezik az első ruha megszületésére Farkas Imre. Nem csak lányát, a barátokat, ismerősöket is elragadtatta a ruhaköltemény, s páran hangot adtak véleményüknek: milyen kár, hogy kevesen láthatják.

Farkas Imrének ez adta meg az indíttatást, vásárolt öt kilogramm szaloncukrot, besétált a Széchenyi térre, a gyereksereg pedig csak gyűlt körülötte. A cukor hamar elfogyott, az akkori Aranykapu vásár iparosai siettek segítségére, hogy gyermekkéz ne maradjon üresen.

Megszületett a Farkas Imre-féle Mikulás. A következő évben már csurig volt gyerekekkel az akkori Balázs Béla Művelődési Központ színháztermének nézőtere. 1994-ben pedig a nagy érdeklődés miatt az akkori Kisfaludy, mai Győri Nemzeti Színházba kellett vinni az ajándékosztó, műsorral egybekötött előadásokat.

Finn példára mi is bevezettük, hogy írhatnak a gyermekek a Mikulásnak. Huszonöt év alatt negyvenezer levelet kaptunk, mindre válaszoltunk – vonja meg negyedszázad mérlegét Farkas Imre. Amióta a színházban rendezik meg a Mikulás-napot, évente kétezer gyermeket látnak vendégül, húsz év alatt ez negyvenezer vidám gyermekarcot jelent. Amíg bírom, csinálom – fogalmaz a 63 éves Farkas Imre, akinek a Szent Miklós Béke Világtanácsa már négy évvel ezelőtt írásba adta, nálánál hosszabb ideig senki sem mikuláskodott a világban.

 

Szerző: Koloszár Tamás

Fotó: O. Jakócs Péter