Az ügyész tényleges életfogytiglant kért. A védő enyhítést. A most 23 éves M. Roland – aki anyját és nagyanyját is megölte – elismerte és megbánta tettét, de azt mondta: nem bűnöző.
M. Roland alacsony, körszakállas fiatalember, amikor szörnyű tettét elkövette még 21 éves sem volt egészen. Hozzátartozói közül édes- és féltestvére, s édesapja is eljött a Győri Ítélőtáblára, ahová fellebbezés nyomán került az ügy. Kovács Tamás tanácsvezető bíró megkérdezte őket, akarnak-e szólni, de nem éltek a lehetőséggel. M. Roland enyhítést kért, utalt arra, hogy részletes beismerő vallomást tett, korábban soha nem került összetűzésbe a törvénnyel, s az előzetesben is jól viseli magát.
– Nem vagyok bűnöző – jelentette ki.
M. Roland édesanyjával és a nagyanyjával élt a Komárom-Esztergom megyei Táton. Az érettségi vizsgán történelemből megbuktatták. Édesanyja elküldte Esztergomba, vegyen ki pénzt, s megbízta azzal is: keressen magának munkahelyet és magántanárt a pótvizsgára. A fiú a pénzt fel is vette, hazament, s közölte: nem talált sem munkahelyet, sem magántanárt.
Ennek nyomán alakult ki a tragédiához vezető civakodás. A nagymama ekkor tudta meg, hogy unokája megbukott. Roland mellett a lányát is hibáztatta azért, hogy a fiút nem fogta elég szigorúan. A vita hevében az anya eltaszította a fiát, aki a földre esett, s meglökte a szekrényt, amelyhez egy 45 centi hosszú pengéjű bozótvágó kést támasztottak.
Felvette a kést, s többször, nagy és közepes erővel fején, karján megvágta anyját és nagyanyját. A sufniból bevitt egy fémkalapácsot is, s azzal folytatta az ütlegelést. A bántalmazás következtében az anya és a nagyanya a helyszínen életét vesztette.
A fiatalember ezt követően a fürdőszobában lezuhanyozott, ruhát váltott, aztán elutazott Pestre. A rendőrséget telefonon arról értesítette, hogy sikoltozást hallott a lakásukból, s onnan egy számára idegen embert is látott kijönni, ő azonban hiába csengetett. A fiút két nap múlva fogták el, s részletes beismerő vallomást tett.
Első fokon a tatabányai törvényszék életfogytig tartó fegyházbüntetést szabott ki rá, a feltételes szabadságra bocsátás legközelebbi időpontját 35 évben határozta meg.
Az ügyész fellebbezésében tényleges szabadságvesztést kért, ami azt jelenti, hogy az elítélt soha nem hagyhatja el a fegyintézetet. A védelem a tényállást nem vitatta, csak enyhítésért fellebbezett. Hivatkozott arra, hogy M. Roland nem sokkal lépte túl azt az életkorhatárt, amelytől kezdve már tényleges életfogytiglannal büntethető.
Az orvosszakértői vélemények sem voltak egyértelműek. Pontosabban két igazságügyi orvosszakértői bizottság is beszűkült tudatállapotot állapított meg, igaz, más érvek, okok alapján. A harmadikként kirendelt Egészségügyi Tudományos Tanács viszont ezekkel a szakvéleményekkel ellentétes végkövetkeztetésre jutott.
Kovács Tamás tanácsvezető bíró arra hívta fel a figyelmet: Ez a testület nem állapította meg a beszámíthatóságnak a büntethetőséget kizáró fokát.
Azt is szóba hozta a védelem, hogy az Európai Emberjogi Bíróság hivatalosan is kifogásolja a tényleges életfogytiglan büntetést, s ezért a magyar Országgyűlés is vélhetően változtat a jelenleg hatályos jogszabályokon.
A Győri Ítélőtábla nem szabott ki tényleges életfogytiglant, de nem is enyhítette a büntetést. Az ítélet jogerős.
gyorplusz.hu
Fotó: Molnár G. Tamás