Neymarék a Győr+ Médiával ünnepelték az olimpiai bajnoki címet

Lassan véget ér munkatársaink riói kalandja és visszatérnek Győrben. Az utolsó napok mindenesetre izgalmasra sikerültek, minden tekintetben. Helyszíni beszámolók, rengeteg fotó és kaland, az olimpiáról! Azt majdnem el is felejtettük, hogy Neymarral ünnepelték a házigazdág olimpiai bajnoki címét...

Erre ébredtünk a foci finálé másnapján

Hosszú, foci döntős éjszaka után arra ébredünk, hogy a záró napon nincs áram, kiderül nem csak a mi szobánkban, hanem az egész média faluban. Több ezer ember mászkál a nem működő liftek miatt a koromsötét lépcsőházakban zseblámpával. A koreaiak korábban keltek, így felvilágosítanak minket, hogy esett egy kis eső, és ez itt betett mindennek. A gond az, hogy hosszú ideje nem tudják megjavítani. Úgy döntünk lemegyünk reggelizni, bebuszozunk az Olimpiai Park média központjába, és ott csináljuk meg a brazil-német futball döntő összefoglalóját. Én a szöveget, Gábor a fotókat. Hajnalban értünk haza, így csak a kajak-kenu interjúkat tudtam megvágni és elküldeni, az volt a fontosabb, hogy a Kozák Danuta, Fazekas-Zur Krisztina, Borkai Zsolt nyilatkozat adásba tudjon kerülni, mégis csak rögtön a célba érés után készültek a nyolcadik magyar aranynál. Szóval, reggeli. Vagyis a semmi, hiszen – ahogy egyik budapesti kolléga mondja az étteremben – áram nélkül nem működik a szeletelőgép, a konyhán pedig késsel nem állnak neki felvágottat, sajtot szelni, inkább leülnek pihenni. Irány tehát a szoba, pakolás, aztán buszozás oda, ahol van internet.

Próbáljuk elmondani milyen volt, de nehezen térünk magunkhoz

Most itt ülünk az újságírók között és próbáljuk elmondani, leírni, hogy milyen is volt a futball szentélyében, a Maracanában, kilencvenezer őrjöngő, éneklő, táncoló, és ünneplő drukker között átélni azt, ahogy Brazília megnyeri a finálét.

Hihetetlen hangulat uralkodott a Maracanaban…

Fáradtan is csak annyit tudunk mondani, csodálatos. Nekem hasonló futball katarzis, mint amikor élőben láttam, ahogy Ronaldinho az első barcelonai meccsén hatalmas gólt lő a Sevillának, ahogy zeng a nevétől a Camp Nou, hasonló, mint amikor beléptem a pályára a 94-es vb-n csaknem százezer néző elé a német válogatottal, vagy láttam, ahogy Xavi olyan passzt ad Messinek, hogy azt megálmodni se lehet szebben. De hasonlíthatom ahhoz is, ahogy a magyar válogatott legyőzi a világbajnoki címvédő olaszt.

Neymar lábától joggal tartottak a németek

Olyan, hogy a brazil válogatott Neymarral, Marquinhosszal, Renato Augustóval a soraiban, hazai közönség előtt olimpiát nyer, nem lesz több, és ezt így is kezelték a brazil futball fanatikusok, itt Rióban. Már a felvezetés is parádés, három órával a meccs előtt érünk a stadionhoz, de a pályára kivezető egyik folyosón hosszú sorban ülnek, állnak a fotósok. Mindezt azért, hogy amint elkezdik beengedni őket, a lehető legjobb pozíciót tudják elfoglalni. Gábor úgy dönt, felesleges tolakodni, inkább bemegyünk a press room-ba és regisztrál. Ez jó döntés, mert később lesz csak világos, hogy aki ezt nem teszi meg lehet, hogy lecsúszik a döntőről, lévén véges számú hely van, így nem engednek be mindenkit a pálya szélére fényképezni. Azzal köszönünk el, hogy reméljük sikerül fotókkal átadni a hihetetlen hangulatot.

Brazil öröm…

Én közben feltérképezem a mixed zona-t, hogy el tudjunk csípni a döntő után ott is valami jó helyet, és legyen esély, hogy egy-egy játékos nyilatkozik is nekünk. Ezután célba veszem a média tribünt, ahol legalább annyi újságíró, rádiós, tévés van, mint az atlétikai stadionban Usain Bolt futásakor. Igazából el sem hiszem ó, hogy a Maracanában vagyok, még ha ez a stadion már teljesen más is, mint a legendás eredeti, amely csaknem 200 ezer férőhelyes volt, és a legenda szerint azért dőlt kishíján romba, mert évtizedeken át – vécék híján – a szektorok előtt végezték el folyóügyeiket a nézők. Mérkőzésenként több tízezren. Ez pedig nem használt a stadion állagának.

Küzdelmes mérkőzés volt, látványos harcokkal

De a lényeg, a modern Maracanának is meg van a hangulata, főleg a brazil futball őrületben magával ragadó mindez. Egy olasz újságíró srác mellett ülök, a média tribünön, aki Lazio szurkoló, és végig Felipe Andersont követeli a csapatba, csak mondja a magáét, hangosan olaszul. „Felipao” ilyen jó, olyan jó, aztán amikor kedvence beáll, és elrontja az első beadást, ő lesz a legrosszabb focista, átkozza is rendesen. A meccset végig szurkolják, végig éneklik a drukkerek, Neymar szabadrúgás góljánál pedig valami elképesztő hangrobbanás hasít végig egész Rión. Fotós kollégám csak később mondja, hogy lent, a pálya mellett is hátborzongató volt megélni ezt az estét. A tizenegyesek csak feltették a koronát az egészre. Láttam a fotókat, amik készültek. Csodálatosak.

Olimpiai bajnok lett a Neymar vezette brazil csapat

A brazil öröm hihetetlen volt!

A forgatókönyv a színfalak mögött itt is a szokásos, média szempontból. Amíg Gábor fotózza, ahogy az érmeket átadják, a pályán ünnepelnek a brazilok, szelfiznek Neymarék, addig én keresek egy helyet a mixed zónás kordon mellett. Itt mennek végig a játékosok. Sokáig kell várni rájuk, de megéri ezúttal is. Egyik kedvenc Barcelona nevelésű játékosom Rafinha jön, és rögtön megáll előttünk, válaszol a kérdésekre, lazán beáll egy közös képre. Ugyanezt teszi Renato Augusto is.

A legnagyobb sztár, Neymar sietett, de kedves volt…

Neymar az egyetlen, aki nem áll meg, siet tovább, senkinek sem nyilatkozik, csak kedvesen integet, odaszól pár szót a rá váróknak, és elnézést kérve távozik. Mellette a legnagyobb sztár a csapatban a PSG védője Marquinhos. Szinte kérni sem kell, jön.

Kincset érő aláírás: a PSG védője Marquinhos

Egy francia rádiós hölgy áll mellettem, ő kérdezi, a játékos pedig jókedvűen nyilatkozik, majd szinte kérni sem kell, aláírja az akkreditációs kártyámat. Mosolyog, hogy gyűlnek rajta az autogramok, és alig fér el az övé. Lassan mindenki továbbmegy, mi összepakolunk, elindulunk, és közben arról beszélünk, hogy valószínűleg életünk egyik legnagyobb focival kapcsolatos élménye lesz az egész este.

Nagy Roland, Rióból jelenti
Fotók: Marcali Gábor