Nézzék meg a győri blogoló tölgyfát!

Ha a hétvégén a Püspökerdőben sétálnak, mindenképpen keressék fel hazánk egyetlen blogoló tölgyfáját.

Most még úgy tűnik,szunyókál kicsit, de lassan ébredezik és biztos jelentkezni fog majd a téli élményeivel.

De ha már az erdőben járunk érdemes odafigyelnünk néhány dologra.

A tavasz beköszöntével és a természet újjászületésével az „erdei bölcsődék” is egyre népesebbé válnak, ezáltal túrázás, kirándulás során mind gyakrabban lehet találkozni a vadonban például őzgidákkal, rigófiókákkal vagy épp vadmalacokkal.

Az avatatlan szemnek „árvának” vagy „magukra hagyottnak” tűnő kisállatok a legtöbbször nem szorulnak segítségre, sőt, beavatkozásunk könnyen pusztulásukhoz vezethet.

Az őzeknél és a szarvasoknál például az anya csak rövid időre hagyja magára a gidát, emberi beavatkozást (óvatlan simogatást, ölbe vételt) követően, az idegen szag miatt előfordulhat, hogy végleg elhagyja kicsinyét, így az éhen hal.

A mezei nyulak utódjai a magas fűben lapulva várják, hogy anyjuk visszatérjen és megszoptassa őket. Esetükben mindez még tovább is eltarthat, hiszen a nyúlmama csak naponta egyszer, hajnaltájt szoptatja kicsinyeit.

A csíkos vadmalacoknál biztosak lehetünk benne, hogy az utódait harciasan, felbőszülve óvó koca mindig a közelükben van, vagyis már csak ezért sem bölcs dolog megközelíteni, vagy kézbe venni a csöppségeket. A rigófiókák nagyon korán kirepülnek a fészekből, majd szétszóródva rejtőzködnek, hogy a ragadozók nehezebben leljenek rájuk, de eközben a madárszülők folyamatosan etetik őket, és a hangjuk alapján találnak rájuk..

forrás: Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt.