Olimpiai napló – Rióból jelentkeztünk, minden nap! – 2. rész és befejezés
A Győr+ Média két kollégája, Nagy Roland sportújságíró és Marcali Gábor fotóriporter ott lehet a 31. nyári olimpiai játékokon, Rióban. Mindenről beszámolnak a Győr+ Média felületein, fotókat, videókat küldenek, úgyhogy érdemes figyelni minket és olvasni folyamatosan frissülő olimpiai naplónkat! A cikken belül rengeteg link található, érdemes kattintani!
Augusztus 23. kedd:
Bár a hazaérkezés egy kicsit kalandosra sikerült, szerencsére épségben hazatérted munkatársaink. Most a pihenésé a főszerep, de még rengeteg élményről beszámolnak majd!
Várjuk haza Nagy Rolandot és Marcali Gábort, ma érkeznek meg Győrbe. Vasfői Balázs kollégánk ment értük Budapestre.
Persze az élet túl egyszerű lenne, ha kis kavarodás azért nem maradt volna az utazás végére: Londonba olyan ellenőrzést kapott a járat, hogy Gábor és még 5 magyar társa lemaradt a repülőről, így Roland nem tudott mást tenni, egyedül kellett felszállnia. Persze semmi baj nincs, csak fotósunknak egy kicsit tovább kell a reptéren maradnia. Míg Roland egy óra körül, Gábor négy óra környékén érkezik Budapeste. Reméljük utána már tényleg hazaérkeznek, ide, Győrbe…
Közben a szerkesztőségbe kedves vendég érkezett, aki nem jött üres kézzel: Marcali Gábor anyukája lepett meg minket egy csodás tortával és 10 aranyéremmel. Igaz, hogy a magyar csapat csak nyolcat szerzett az olimpián, de a plusz kettő kijár kiküldött tudósítóinkat. Fiúk, most már tortával is várunk Titeket haza, tényleg gyertek!
Marcali Gábor édesanyjától kaptuk a csodás tortát és az olimpiai aranyakat
Augusztus 22. hétfő:
Utolsó reggel Rióban, a media villageben. A srácok összepaktak és időben elindultak a reptérre. Apró szépséghiba, hogy bár annak idején kértünk media transfert, az már nem ment a reptérre. Jellemző, már meg sem lepődtünk, annyira ők sem. A taxi számla már egy kicsit bosszantóbb volt, de most már tényleg az a lényeg, hogy szerencsésen és egészségen hazaérkezzenek. Utoljára a becsekkolásnál beszéltünk velük. Leközelebb már itthonról jelentkezünk. Hello Rió, köszönünk mindent!
Hello Rió, köszönünk mindent!
Augusztus 21. vasárnap:
A záró ünnepség már a Győr+ Média nélkül zajlott, munkatársaink inkább a szálláson voltak, biztos, ami biztos. Megértjük, a rengeteg rossz tapasztalat a közlekedéssel. S ugye az idő is rosszra fordult. Persze nélkülük is kialudt az olimpiai láng és lezárult ez a két hetes, csodás időszak. Ebből a Győr+ Média egy hetet volt a helyszínen, ami kalandos, tartalmas és exkluzív volt. Sok-sok élmény, benyomás, szakmai kihívás, amelynek igyekeztünk megfelelni, Rióban és itthon is. Reméljük akik velünk tartottak, nem bánták még. A napokban még vissza-visszatérünk, hiszen folyamatosan kerülnek elő az újabb sztorik és fényképek…
Azok az emlékezetes buszok…
Ahogy a szálláson a koreaiak pálinkája is előkerült. Amire ahogy Roland mesélte, rém büszkék voltak, hiszen a 22 százalékos alkoholtartalomtól óvták a kollégáinkat is. Na, persze a srácok nem hagyták magukat, megmutatták tv-s lakótársaiknak, milyen is az igazi magyar hungarikum: volt is nagy koreai visítozás, röhögés és “lángköpés”… Ahogy hallottuk, hatott is… Roland és Gábor sem távozott üres kézzel: fejenkét kaptak egy üveggel a koreai csoda-italból… Mi itthon alig várjuk, hogy hazaérjenek vele… 🙂
Koreai szuvenír, a lakótársaktól…
A központban
Az olimpia utolsó napjra. Munkatársaink a záróünnepséget már nem merték megkockáztatni, egyrészt a közlekedés pokoli minősége miatt, másrészt mert ahogy mesélték, brutális szélvihar kerekedett és az eső is elkezdett esni. Inkább leadták az anyagokat, majd hazamentek a media villagebe. Ahol addigra már megint lett áram, mert ugye sokáig az sem volt….
Utolsó nap már kellett a pulcsi ls a kabát. Vinicius és a srácok
Ám azért mielőbb végleg búcsút intettek a Riónak, a központban zajló életbe még egyszer, utoljára belekóstoltak.
“A négy nagyobb olimpiai versenyközpont közül a Barra, vagyis az Olimpiai Park a legnagyobb, itt rendezik a legtöbb versenyt, az úszástól a teniszen át a kézilabdáig rengeteg sportág megmérettetéseit. Óriási, lenyűgöző létesítmények, hatalmas, modern csarnokok állnak a parkon belül, ezek között, csakúgy mint a város különböző részein lévő egyéb stadionok között, buszok szállítják az újságírókat. Itt nem túl nagyok a távolságok, sétával is könnyedén megközelíthetők. A busz ebben az esetben akkor jön jól, ha sietni kell egyik helyről a másikra, illetve, ha a fotós több bőröndnyi felszerelést cipel magával.
Imádják a sportot és a hazájukat…
Mivel itt látható a legtöbb sportág, itt van a legtöbb néző is. Nagyobb részük az új, direkt az olimpiára készült metróvonalon keresztül érhet el ide, persze átszállással, hiszen az út végén buszokkal juthatnak el a parkba. Ekkor indul el a végeláthatatlan embertömeg a beléptető kapukhoz.
Brazil szépségekben sem volt hiány
Bent aztán gondoskodnak arról, hogy az se unatkozzon, aki éppen nem valamelyik csarnok lelátóján ül. Egy hatalmas téren minden megtalálható, ami csak kell egy tökéletes olimpiás naphoz. Mindenhol sörpadok, körülöttük gyorséttermek, egyszerű hamburgeresektől, a súlyra mérős egytálételesig minden. Hatalmas sor kígyózik a hivatalos Rio2016 Shop előtt. Kíváncsi vagyok, beállok, húsz perc alatt bent vagyok. Az áraktól persze majdnem hanyatt esek…”
Augusztus 20. szombat:
Neymar és a többiek…
Egyéni, hogy ki milyen sportágakat részesít előnybe, vagy szeret, akár nézni, akár űzni. De hogy a labdarúgás az egyik legnépszerűbb sportág, azzal igazából senki sem tud vitatkozni. A braziloknak haza pályán megszerezni az olimpiai aranyat lehet, hogy világbajnoki győzelemmel ért fel, ezt innen mi megítélni nem tudjuk. Mindenesetre ami a Maracanában zajlott, az felejthetetlen mindenkinek.
Neymart látni a Maracanában? Leírhatatlan…
“Fáradtan is csak annyit tudunk mondani, csodálatos volt. Nekem hasonló futball katarzis, mint amikor élőben láttam, ahogy Ronaldinho az első barcelonai meccsén hatalmas gólt lő a Sevillának, ahogy zeng a nevétől a Camp Nou, hasonló, mint amikor beléptem a pályára a 94-es vb-n csaknem százezer néző elé a német válogatottal, vagy láttam, ahogy Xavi olyan passzt ad Messinek, hogy azt megálmodni se lehet szebben. De hasonlíthatom ahhoz is, ahogy a magyar válogatott legyőzi a világbajnoki címvédő olaszt.
Az égieknek is köszönték a győzelmet
Olyan, hogy a brazil válogatott Neymarral, Marquinhosszal, Renato Augustóval a soraiban, hazai közönség előtt olimpiát nyer, nem lesz több, és ezt így is kezelték a brazil futball fanatikusok, itt Rióban. Már a felvezetés is parádés, három órával a meccs előtt érünk a stadionhoz, de a pályára kivezető egyik folyosón hosszú sorban ülnek, állnak a fotósok. Mindezt azért, hogy amint elkezdik beengedni őket, a lehető legjobb pozíciót tudják elfoglalni. Gábor úgy dönt, felesleges tolakodni, inkább bemegyünk a press room-ba és regisztrál. Ez jó döntés, mert később lesz csak világos, hogy aki ezt nem teszi meg lehet, hogy lecsúszik a döntőről, lévén véges számú hely van, így nem engednek be mindenkit a pálya szélére fényképezni. Azzal köszönünk el, hogy reméljük sikerül fotókkal átadni a hihetetlen hangulatot.
Megvan a nyolcadik magyar arany is!
S naná, hogy megint a csajok szállították a sikereket! Igazi női kajak-nagyhatalom lettünk ennek a négy zseniális sportolónak, s kiemelten Kozák Danutának köszönhetően! Olyan pillanatokat szereztek a lányok a magyaroknak, amelyeket még nagyon sokáig nem fogunk elfelejteni. Főleg, mert Roland és Gábor ott volt és dokumentált mindent!
A kajak négyes is olimpiai bajnok lett!
“Amikor a riói olimpiai park buszállomásán kora reggel gyülekeznek a magyar újságírók a Lagon Stadium, vagyis a kajak-kenu pálya felé induló járatnál, mindenki irigykedik. Egyrészt mert a magyar küldöttségé a legszebb egyen póló, egy Hungary feliratú, zöld felső, másrészt pedig mindenki tud arról, hogy ünnepelni is megyünk.
Olimpiai bajnokként a csók is édesebb?! 🙂
Ha kajakkenu döntőket rendeznek, ott a mieinknek biztosan érem terem, az is szinte száz százalék, hogy az aranyak száma nő Magyarország neve mellett az éremtáblán. Sokan szeretnének ennyire biztosra menni a kollégák közül, amikor elindulnak hazájuk egy egy versenyzője miatt, valamelyik olimpiai helyszínre. Ha az olimpia előtt fogadni kellett volna, hogy hol lesz magyar aranyérem, egyértelműen a női kajak négyesre tették volna a legtöbben a pénzüket a média képviselői.”
Augusztus 19. péntek:
A közelekedés volt a főszerep, már megint… A srácoknak az előző nap anyagai feldolgozása mellett a terve az volt, hogy a Magya Házban megnézik, tudósítanak, fotóznak a Győri Balett fellépéséről. Ahogy azt már megszokhattuk, Rióban nagyon ritkán mentek úgy a közlekedési dolgok, ahogy szerették volna munkatásaink. Most sem volt másként.
Hiába indultak el időben, hiába beszéltek le még itthon, hogy ott lesznek, egyszerűen a rióiak máshogy gondolták: nem értek oda, pedig megint 5 órát zötyögtek a buszon…. Az akarat, az elszántság és a lendület megvolt, de a szervezés ezen a téren ismét leszerepelt. Ráadásul olyan környéken is jártak Rolandék, ahol egy fél órás sétát sem mertek megkockáztatni, inkább vártak a buszra… Jól döntöttek, mert később egy magyar újságírónő mesélte, hogy 3/4 órán keresztül retegett, hogy kirabolják, mire visszakeveredett a szállásra. Szerencsére nem lett baja senkinek, de a Magyar Házban tarott balettről mindenki lemaradt.
Azért olvasóink nem fognak, hiszen egy képet így is sikerült szerezni, amiért köszönet a Győri Balettnek, akiknek ez úton is gratulálunk a riói fellépéshez!
A Győri Balett Rióban, a különleges EYOF melegítőjükben
Augusztus 18. csütörtök:
Az álom valóra vált!
Már itthon is sokat emlegették a srácok, hogy Usain Bolt a legnagyobb, nagyon jó lenne róla valami, ami csak a miénk, ami exkluzív, amire mindig különösen büszkék leszünk. Nos, Gábor és Roland megcsinálta ami sokaknak nem sikerült, megvalósították az álmaikat egy részét. Ám erről inkább már ők meséljenek, szöveggel és képekkel:
“Amikor Marcali Gáborral, fotós kollégámmal készültünk az olimpiára, gyakran előjött a kérdés, hogy ha választhatnánk a nem magyar érdekeltségű versenyek, és külföldi sportolók közül, hova is mennénk, kit néznénk meg verseny közben – kezdte Nagy Roland. – Tudtuk, hogy a sűrű program közben talán egy ilyenre ha lesz lehetőségünk. Ő csak annyit válaszolt, „Usain Bolt, az ő futását fotózni életre szóló élmény lenne”.
Hihetetetlen, amit Usain Bolt véghezvisz!
A jamaicai sprinter nálam is ott volt a TOP3-ban, az amerikai kosárlabda csapat, és a horvát magasugró Blanka Vlasic mellett. Néha sajnos dőlt az a tervünk, hogy egy nap alatt két-három versenyre is kimegyünk, hiszen lehetetlen átérni egyik helyszínről a másikra, szóval a 100 méteres síkfutás döntőjéről így kellett lemondanunk. Csütörtökön azonban ésszerű tervet eszeltünk ki: reggel elmegyünk a kajak-kenu finálékra, ünnepelnünk Kozák Danutával, hiszen biztosra vesszük a győzelmét, napközben feldolgozzuk az ott felvett, fotózott anyagot, elküldjük, pihenünk kicsit, aztán irány az Olimpiai Stadion, ahol Bolt is fut a 200 méter fináléjában. Ez így betűre pontosan bejött.
A beszámolót teljes egészében ide kattinva olvashatják el!
Illetve érdemes a galériára is kattintani, mert Marcali Gábor kiváló fotókat készített!
Aranynap!
„Figyelj, a teleobjektívben csak őt láttam, ki kellett néznem a fényképezőgép mögül, azt hittem nincs más a pályán”. Ez a mondat a női kajak egyesek 500 méteres döntője után hangzott el Marcali Gábor fotóriporter kollégámtól, és ezzel is érzékeltethető, hogy mekkora fölénnyel lett olimpiai bajnok, és védte meg londoni elsőségét Kozák Danuta – így kezdte Roland a beszámolót Kozák Danuta aranyérmes napjáról. Aztán persze folytatta, amelyet ide kattinva érhetnek el!
Kozák Danutával készült rövid interjúnkat ide kattintva meghallgathatják!
Fantasztikus képeket sikerült készítenie Gábornak, olyan érzelmeket sikerült megörökítenie, amelyek igazán magával ragadók és kifejezik azt a boldogságot és felszabadult örömöt, amelyet Danuta érezhetett a győzelem pillanatában. Vagy éppen akkor, amikor felállt a dobogó legmagasabb fokára, esetleg akkor, amikor egy magyar szurkoló puszit nyomott az arcára. Kozák Danuta ezen a napon kajak-kiránynővé vált, nincs mese! Mi pedig végignéztük és sokszor még mi sem hisszük el…
A nagyon is megérdemelt puszi 🙂
Augusztus 17. szerda:
Este:
A vízilabda mérkőzés sajnos kevesebb örömöt tartogatott Riói különítményünknek, jó lett volna, ha győzelmet szurkolhatnak végig a srácok. Persze a lányok így is derekasan küzdöttek a vízben, de USA jobb volt, s végül ők jutottak be a döntőbe és játszhatnak az aranyéremért.
“Gyerünk a vízbe lányok…”
Persze sokáig nem kell szomorkodni, a lányoko sem tették, hiszen már a következő feladatra, a bronzmeccsre koncentrálnak. Szerintünk meglesz nekik, de persz a szurkolásra továbbra is szükségük van.
A bronznak sikerülnie kell!
Remek interjúk készültek, érdemes értük ide kattintani!
Délelőtt, kora délután:
Végre! Amira azok is epekedve várnak, akik annyira nem kedvelik a sportot: Roland és Gábor eljutott a Rio de Janeiro jelképévé vált Krisztus szoborhoz és megcsodálhatta a monumentális szobrot, illetve a csodálatos kilátást is.
“A faluból indultunk a szokásos útvonalon az olimpiai park média központjáig, ahol átszálltunk a helyi buszok, vagyis a BRT-k egyikére, ez elvitt bennünket az első metróig, átszálltunk, utaztunk jó pár megállót, majd újabb metróvonal következett. A végállomásnál a Lago Di Machado-nál értünk a felszínre, ahol Gábor rögtön elrakta a fényképező gépét. Én is ezt tettem volna, mert ami a téren fogadott bennünket az egy sokkoló szelet volt a riói valóságból. Az árnyékos fák alatt fetrengő drogosoktól, a tántorgó alkoholistákon, és prostikon át, az üvöltöző utcagyerekekig sokféle ember érezte magáénak a helyet, és kezdett el ordibálni, amikor azt látta, hogy valaki akár csak egy telefonnal is képet akar készíteni. Rendőr persze sehol, így jobb a békesség alapon lőttük pár fotót aztán haladtunk a hosszú sorral, hogy jegyet vegyünk a szoborhoz induló kisbuszra.
Riói utcakép
Fél óra és máris a kocsiban ültünk, ami elképesztő helyeken megy keresztül velünk, néha tényleg attól tartunk, hogy a meredek hegyoldalra tákolt favelák a fejünkre omlanak. Még egy átszállás, és pár perces út után és meg is érkeztünk. Mindez összesen három órába, hat átszállásba került. A hegy tetejéről csodálatos a kilátás, tiszta időben egész Rió a szemünk elé tárul, az öböl pedig fantasztikus, lélegzetelállító látvány. A hatalmas tömegben, ahogy számítottunk rá, több sportolóval is összefutottunk.
Mindenhol sportolók és csodás kilátás
Az örmények bokszolóit messziről ki lehetett szúrni. Vladimir Margharyan volt a társaság közepe, a sorban állásnál még egész türelmes volt, de amikor meglátta a hatalmas tumultust a Krisztus szobor alatt, elment a kedve az egésztől, gyorsan el is tűnt. Ott volt szinte az egész koszovói olimpiai csapat, a japán atléták, és egy kedves ismerős arc, Martina Kissova, a szlovák válogatott kosárlabdázója, a Kassa játékosa is.
Gábor és Roland a festői környezetben
Csapata ugyan nincs itt az olimpián, de Martina igen. Amilyen eseményre csak tud kilátogat, persze előnyt élvez saját sportága. A vidám szelfi nála nem kérdés, hiszen alapból ilyen egyéniség. Gáborból közben előjött a különleges témára ráérző fotóriporter, és elindult, bele a tömegbe, készültek a jobbnál jobb fotók.
Hugoo is megilletődött, ilyen látványra ő sem számított… 🙂
Hugoo-t is magunkkal hoztuk, így ő is elmondhatja magáról, hogy nem csak csarnokokban, versenyeken járt, hanem látott valamit a nagyvárosból is.”
S mert ezekből a képekből semennyi nem elég:
Hihetetlen táj tárult a szemünk elé…
Cristo Redentor – Krisztus vigyázza a várost
A monumentális szobor, egészen közelről
Reggel:
Szerencsére a modernt technikának, Rióba kiküldött munkatásainkkal folyamatosan tudjuk tartani a kapcsolatot. Hol pár szó telefonon, hol Facebook üzenet, de megnyugtató, hogy tudunk róluk. Így azzal is tisztában voltunk, hogy a “Media Village”-ben lévő szállással van egy kis baj: nem az előre megrendelt szobában szállásolták el a fiúkat. S valahogy ez a téma eddig minden nap előjött, egészen tegnapig…
Ezt látták a srácok, még a korábbi szobájukból…
Vajon hány koreai fér el egy szobában?
Történt, hogy amikor megérkeztünk a szállásunkra szombat éjjel, közölték, hogy a szobánkat még ki kell takarítani ezért kapunk egy másikat, aztán majd jelentkezzünk másnap reggel, és intézik a cserét. Három napig reggelente folyamatosan lejelentkeztünk a külső recepción, hogy költöznénk, de mindig elnézést kértek azzal, hogy még mindig nem sikerült rendbe tenni az apartmant. Gondoltuk, jó kis bulit csaphatott az előző társaság. Aztán kedden megérett az idő a költözésre. Felpakoltuk cuccainkat, jött Leonard, aki egy kocsira pakolta a bőröndöket, majd átcuccolt velünk egy másik épületbe. Csak azt közölte jó taktikai érzékkel a legutolsó pillanatban, hogy a szoba ugyan rendben van, de pár koreai srác lesz a lakás másik részében. Nos, ez a pár srác talán tíz fő lehetett. Amikor benyitottunk ott ültek sorban a kanapén és csak vigyorogtak. Nem mondom, hogy teljesen egyformák voltak, de majdnem. Más színű póló volt rajtuk.
– Hello fiúk, mi vagyunk az új lakótársak.
– Üdv. Honnan jöttetek?
– Magyarországról, és Ti?
– Korea. (kis hatásszünet, csend, egymásra néznek, még mindig csend) Ööö, Dél-Korea.
– Huhh... – válaszoljuk, és megtöröljük homlokunkat, a koreai különítmény pedig fetreng a röhögéstől, miközben Kim Dzsong Un-t utánozza.
Hát, így lettünk jóban, bár a mai napig nem tudjuk, hogyan férnek el tízen két kis szobában…És itt jutott eszünkbe a TAXI című film. Egy autó, egy engedély, két koreai sofőr, amíg az egyik dolgozik a másik alszik.
Vidám pillanat a szállásról
Egyébként a Media Village nagyon barátságos hely. Rengeteg többemeletes házzal, boltokkal, éttermekkel, és medencékkel a lakótömbök között. Reggelinél van a legnagyobb esély arra, hogy más ország újságíróival találkozzunk, hiszen nagyjából egy időben indulunk útnak az olimpia különböző versenyhelyszínei felé. Este sokan kiülnek a teraszokra, vagy kinyitnak egy üveg bort és mellette megbeszélik az aznap történteket. Pár nap után már jönnek az ismerős arcok, mindenki tudja mindenkiről, honnan jött, bár koreai barátainkkal a lakáson kívül máshol még nem futottunk össze.
Reggeli, indulás előtt, amikor a többi kollégával is lehet találkozni
Augusztus 16. kedd:
Délután:
S ha már annyit emlegettük a 2017-es Győrben megrendezendő EYOF-ot és kabaláját Hugoot, akkor egy kicsit időzzünk is el a kedves kakasnál, aki végigkíséri a srácokat Győrből indulva minden egyes helyszínre. Így nem csoda, hogy a szívükhöz nőtt és egy kicsit meg is szeretgették a a Rióbal egyébként már szintén népszerűvá vált kabalát… 🙂
“Innen jobban fogsz látni…” 🙂
“Na, ugye az EYOF is ilyen klassz lesz?!”
Nagy Péter győri származású súlyemelő versenye egyébként remekül sikerült, amiért kiutazott Rióba, azt maximálisan teljesítette. Mosolygósan, hatalmasat versenyzett, majd örömmel válaszolt Roland kérdéseire. Az erről szóló, személyes hangvételű írást ide kattintva érhetik el!
“Nagyok” egymás között, és a Győr+ Média mikrofonja
Ahhoz, hogy gördülékenyen haladjon a munka és időben elkészüljenek az írások, eljussanak a győri szerkesztőségbe a fotók, már a helyszíneken el kell kezdeni a munkát a fiúknak. Ehhez természetesen laptopra és internet elérésre van szükség. Előbbit ők vitték magukkal, míg utóbbit a helyszínen biztosítják a médiamunkásoknak. Hugoo, az EYOF kabalafigurája pedig mindenhová kíséri munkatásainkat.
A munka kellős közepén, Hugooval…
Egyébként érdemes megnézni kicsit közelebbről is, milyen technikával dolgoznak a srácok. A fényképezőgép ugye csak alap, az objektívek adják a lelket az egésznek. A teleobjektív ráadásul nem is kicsi, így azért fizikailag is igénybe veszi Gábort. Ám enélkül és persze a szaktudása nélkül nem készülhetnének el azok a csodás fotók, amelyeket egyenesen Rióból küld a Győr+ Média olvasóinak!
Teljes felszerelésben…
Ekkor történt, hogy Marcali Gábor fotóriporter kollégánkat kinézték maguknak az ukránok és a lengyelek is… Látva, hogy profi fotóssal találkoztak, nem haboztak, többen is megkérték, hogy örökítse meg a különleges pillanatokat. Ilyen felkérésre természetesen nem lehetett nemet mondani, úgyhogy Gábor fotózott: ha kellett fényképezőgéppel, ha kellett telefonnal.
Marcali kolléga, ideglenes csapatfotósként 🙂
Örök emlék, magyarnak és ukránnak is!
Az úticél a súlyemelő versenyek helyszíne a Rio Centro – Pavilhão 2 volt, ahová – hála a közlekedés mai megfelelő menetének – időben sikerült megérkezni. Olyannyira, hogy még egy különleges kulisszabejárásra is volt lehetősége munkatársainknak. Felmehettek az emelvényre, ahol később a versenyzők megmozgatták a hatalmas súlyokat. Roland próbálozott, ám szerencsére belátta, jobb, ha továbbra is a Győr+ Média munkatársa marad.
Roland megpróbálta…
Kora délután:
Korábban már szó volt róla, hogy akinek Rióban kitűzője – vagy ahogy ők nevezik pin – van, az néha sokkal többet elér, mint az udvarias kérdésekkel.
Roland is szemügyre vette a sok kitűzőt
“A gyűjtők közül a legdörzsöltebbek a csarnokok előtt cserélgetik a ritkaságokat. A „Van kitűződ?” a Rióban hallott leggyakoribb mondat, a kérdéseinkre portugálul adott „Nem értem” válasz után…Persze csak mi sejtjük azt, hogy valami hasonlót mond a helyi ember, lehet, hogy kicsit durvább dolgot jelent. A győri EYOF kitűzői hihetetlenül népszerűek. Hugoo-t imádják a brazilok, így könnyű dolgunk van” – írta Nagy Roland, egyenesen a helyszínről.
Sok mindenhez kulcsot jelentenek a kitűzők…
A rajongókról szóló írásunkat ide kattintva érhetik el!
Délelőtt:
A fiúk már korábban is említették, hogy a közlekedéssel eddig szinte mindig pórul jártak, valahogy soha nem úgy volt, ahogy a brazil szervezők vagy önkéntesek ígérték. Előfordult, hogy egy nap alatt 7 órát kellett buszozniuk. Az erről szóló írást ide kattintva érhetik el! Szerencsére a keddi nap úgy tűnik üde kivétel volt, a media transfer időben jött, így Marcali Gábornak még arra is volt ideje, hogy egy selfiet készítsen menet közben.
Úton a következő helyszín felé
Kora reggel:
Rióban tartózkodó munkatársainknak a keddi nap már jobban indult, ugyanis egy kicsit nyugisabban megreggelizhettek és készülhettek az aznapi eseményekre. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szobacserés mizéria még mindig nem ért véget, ezért van némi kellemetlenség, ami leginkább az idővel állítja harcba a fiúkat. Hiába, Brazíliában néha terhes a lazaság…
Mindenesetre így legalább volt idejük néhány exkluzív fotót készíteni a media village világából, amelyekről látszik: bár kicsit fáradtak, de remekül érzik magukat.
“Kösz, jól vagyunk!”
“Hello Győr!”