Önmagunkra ismerünk a színészlegendák tekintetében
Táncos akart lenni, de belátta, hogy izomzata túl kemény hozzá. A táncművészet azonban fotósként is fontos része lett életének. Extázis című táncos képe például minden létező díjat elnyert. Alkotója azt reméli, talán majd valaki szobrot is készít róla, mint ahogy az ügynöki táskájának súlyát nagybetegen próbálgató Tímár József színművészről, akiről egyik legismertebb fotóját készítette. A Kossuth-díjas Keleti Éva Áramlatok című kiállítása a tavaszi fesztivál keretében, március 19-én nyílik a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Térben.
Keleti Éva a Magyar Távirati Iroda munkatársa volt, a hírügynökségi szereposztás következtében a színház jutott neki. Ez volt az a döntés, amivel mindenki jól járt. Keleti Éva a színházi bemutatók beállított fotói helyett a próbák közben maga komponálta képeit. Mindig a személyiséget kereste, az előadások beharangozói soha nem tucatképek voltak, hanem önmagukban helytálló olyan művészi alkotások, amelyek ugyanakkor kiállták a napi- és hetilapok megjelenésének próbáját is.
A színészek, a legnagyobbak is, befogadták őt. Lassanként szinte színházi büfé lett a lakása, egymásnak adták a kilincset a ma már legendává nemesült színészóriások. „Itt bújt el hatvanadik születésnapján Bessenyei Ferenc, leült a kályha elé, s azt mondta Keleti Éva férjének: Meglátod, bérlet leszek. Itt vacsorázott a halála előtti karácsonyon Róna Viktor, ide hívta meg Márkus László a Ki mit tud? vetélkedőn őt is harsány sikerrel parodizáló Gálvölgyi Jánost. Ide telefonált 1957. februárban, közvetlenül a bebörtönzése előtt Darvas Iván, ide csörtetett be késő este Latinovits Zoltán, a fotós édesanyja attól félt, összetöri a lakást, annyira feldúlt volt, s hajnalig beszélgetett Keleti Évával” – olvasható a 168 Óra című hetilapban megjelent portréban.
Keleti Éva készítette a legigazabb fotókat Ruttkai Éváról és Latinovits Zoltánról. Beköltözött hozzájuk, a fényképezőgépet csak a harmadik napon vette elő, s így született meg annak a pillanatnak minden fájdalma, visszavágyakozása és útkeresése, melyben ez a szerelem „Évának még sokat jelentett, de Zoli lélekben már más világban járt.”
Rendszeres vendége volt a lakásnak Mensáros László, Huszti Péter, Dőry Virág, Kállai Ferenc, Avar István, Pécsi Ildikó, a barátok közé tartozott Szilágyi Tibor is. Rendszeresen járt a társaságba az egykori pannonhalmi diák, Maróti Lajos, „a hihetetlenül jó író, aki sajnos korán itt hagyott bennünket”. Sokuknak végigasszisztáltam az életét, mondja Keleti Éva, aki most is ebben a Teréz körúti polgári ház lakásában él.
Kortársai közül sokan már elbúcsúztak a földi világtól, a győri kiállításon Keleti Éva képei – a tárlat az idei Tavaszi Fesztivál kiemelkedően izgalmas eseménye lesz – megidézik őket. Civil pillanataikat, sminktelen arcukat és táncos röpdöséseiket egyaránt.
Keleti Éva egyik legkedvesebb fotója az Extázis, aminek először a Pillangó címet adta, de barátai átneveztették vele. A fotó az Erkel Színházban készült egy táncesten, melyre a tűzoltó mellett állva figyelt a fotóművész. Éppen nyúlt a táskájába a fényképezőgépért, amikor „azt láttam, hogy repül felém egy óriási, kétméteres fekete test fehér ruhában. Automatikusan exponáltam, a képnek nincs is előzménye, ez az egy kocka készült.”
Furcsa ezt olvasni ma, amikor a telefonunkkal sorozatokat exponálunk pár másodperc alatt, s azok közül egy biztos lesz, ami jó, legalábbis technikai szempontból. A digitalizáció előtt, a filmes világban minden egyes kockát már az exponálás előtt megkomponáltak a fotósok, s csupán pár felvételből kellett kiragadni az igazit. Keleti Éva pedig – mint mondja – soha nem jó, hanem igaz képeket akart készíteni. Fotóival nemcsak a színházak világát tudja hitelesen visszavarázsolni, hanem emberi sorsokat, drámákat, történeteket, vidám pillanatokat tár elénk. Együttérzően, derűsen, vagy tudatos távolságtartással.
Keleti Éva finom és erőteljes rögzített pillanataiban önmagunk sorsát, állapotait élhetjük át, ha megnézzük a kiállítását. A fotográfia szeretetre méltó „nagyasszonya” a megnyitón beszél is életéről, munkáiról, barátságairól.
Szerző: Hajba Ferenc
Fotó: Keleti Éva képei