A győri válogatott labdarúgó, Fehér Miklós már 15 éve nem lehet közöttünk. Tragikus halálának évfordulóján egykori klubja, társai, sportvezetők, szurkolók, gyermekek és mindenki aki szerette emlékezett. Arra a srácra, aki egy volt közülünk, mégis különleges. Emlékét örökké őrizzük.
Győr és az ETO. Két örökké összefonódó név, amelyet a város és a sport szeretete köt össze. Fehér Miki is itt született, 1979-ben. Innen indult el minden, Szabadhegyről, s Portugáliában ért véget az a pályafutás amely sokra volt hivatott, az-az élet, amelynek nem szabadott volna megszakadnia. A történetet, az akkori pillanatokat mindenki tudja, beleégtek a tudatba és a szívekbe. Fehér Miki ereje teljében, 24 éves korában hunyt el éppen 15 évvel ezelőtt.
A szabadhegyi temetőben álmodja örök álmát, sírján mindig friss virágok, mécsesek sorakoznak, szülei minden nap látogatják fiúkat. Ma délelőtt 10 órakor az ETO labdarúgói, a Fehér Miklós Akadémia neveltjei, egykori játszótársak, barátok, szurkolók, tisztelők, gyermekek és még sokan mások gyülekeztek, hogy tisztelegjenek a magyar labdarúgás egyik legnagyobb tehetsége előtt, aki sokat tett a sportágért, s sokak példaképévé vált, ijesztően rövid pályafutása alatt.
Sírjánál Kovács István egykori megyei sportigazgató mondott beszédet, amelyben méltatta Mikit, s kiemelte, hozzáállásával és alázatával példát állít a jelenkor labdarúgói elé, akiknek kötelességük ezekhez méltó módon teljesíteni a pályán. Visszaidézte azokat a pillanatokat, amikor a csatár a magyar válogatottban játszott, s felelevenítette a portugál első osztályban töltött éveit is.
– Hajtsunk fejet Fehér Miklós emléke előtt! További sok sikert kívánok a fiatal labdarúgóknak, a klubnak! Legyen újra fényes az ETO címer, az ETO dicsőség! – zárta szavait Kovács István.
A megemlékezésen jelen volt Stark Péter, Vayer Gábor, Herczeg Miklós, Jäkl Antal, Bőör Zoltán, Sebők Zsolt, Böjte Attila, Hajszán Gyula és Szabó Ottó is, akik egy-egy szál fehér rózsával emlékeztek Fehér Miklósra. Ott voltak a Gyirmót FC tulajdonosai és természetesen az ETO képviselői, és tagjai is. A sírt ifjú labdarúgó palánták is körülállták, mécsest gyújtottak s tanáraik elbeszélése alapján újra átélhették azokat a pillanatokat, amikor Miki gólra váltotta a támadásokat.
A szurkolók nevében Kocsis Balázst kérdeztük, aki rögtön azzal kezdte: – Miki minden olyan ETO szurkoló emlékezetéből kitörölhetetlen, akik átélték azt az időszakot, amikor még zöld-fehérben focizott vagy az utána következő külföldi éveket. Aki ismerte Mikit, tudta, hogy egy rendes, nagyon jó családból származik, s egy lelkiismeretes, segítőkész srác volt.
Balázs azt is elmesélte, hogy Fehérrel a Bercsényiben évfolyamtársak voltak, így sokszor töltötték közösen a szabadidejüket, ezek is örök emlékként kísérik. S ahogy fogalmazott: – Szerintem már akkor is igazi példaképe volt a fiataloknak. Mindig tudta, hogy kell viselkedni, legyen szó bármilyen szituációról.
Kocsis egy kicsit keserűbb szájízzel beszél már a jelenről: – Miki sok mindent hátrahagyott a jelenkor focistáinak, csak sajnos ők már nem biztos, hogy törődnek vele. Mindenki a pénzből él, ezt nem vitatja senki. Viszont Miki megmutatta, hogy nem a pénz a legfontosabb. A mostani fiataloknak már nem ugyanazt jelenti az ETO-ban focizni, mint a régieknek. Mikivel kapcsolatban a hűséget és a tiszteletet mindenképp meg kell említeni, a mostani generációra viszont ez már nem feltétlen jellemző. Nekünk szurkolóknak az ETO az életünk. De ez a világ minden táján így van, hogy a szurkolónak a klub a mindene…
Havassy Anna Katalin
fotó: O. Jakócs Péter