Őszintén Testről és lélekről – beszélgetés Morcsányi Gézával

Egy visszatérő álomként kezdődik az egész: szarvasként az erdőt járják, mint egy pár. Létezik, hogy két ember egymástól függetlenül ugyanazt élje át éjszaka, ugyanabban az időben?

Álomszerűnek nevezhetőek az elmúlt évek magyar filmsikerei is – legalábbis, ha az Oscar-gálákon elért eredményeket nézzük. Nemes Jeles László Saul fia című nagyjátékfilmje és Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmje is kényelmesen besétált a vörös szőnyegre, majd meg is kapta az aranyszobrocskát. Az álom folytatódik, idén is szoríthatunk magyar alkotásért az Oscar-gálán.

Enyedi Ildikó: Testről és lélekről című filmje bekerült a Legjobb idegen nyelvű filmkategória öt jelöltje közé. A rendezőnő két évtizede nem készített nagyjátékfilmet, új alkotásával viszont azonnal berobbant a köztudatba. Januárig közel százezren nézték meg a mozikban az alkotást, ami a külföldi szakértők szerint is jó eséllyel pályázik a végső győzelemre.

„Úgy játszottam és éltem a filmben, ahogy az nekem jött. Fontos volt, hogy jól érezzem magam a szerepben – árulta el kérdésünkre Morcsányi Géza, aki élete első filmjében Endrét, a magányos és zárkózott gazdasági igazgatót játszotta. „Nem szabadott arra gondolnom, hogy szakmai elvárások szerint kell hoznom a karaktert, mert akkor rögtön görcsössé vált volna az egész” – folytatta a művész, aki egyébként színházi dramaturgként és egy könyvkiadó igazgatójaként dolgozik.

A Rómer Házban tartott közönségtalálkozó előtt Morcsányi Géza elárulta, hogy eredetileg Andorai Péter kapta volna a férfi főszerepet, de egészségügyi és egyéb okok miatt ő nem tudta elvállalni. Enyedi Ildikóék aztán Európa-szerte kerestek, de nem találtak megfelelő színészt.

„Gothár Péter filmrendező barátom keresett meg, hogy Enyedi Ildikó rám gondolt a szereppel kapcsolatban. Azt mondta: „ha az Ildikó a te pofádat akarja, akkor el kell vállalnod” – mesélte arra a kérdésünkre, hogyan reagált, amikor megtudta, hogy neki szánják a főszerepet. „Ha egy ilyen formátumú művész, egy ilyen lehetőséget ajánl fel, akkor azzal élnem kell. Ez egy kockázatos döntés volt a részéről, hiszen sosem álltam korábban színpadon, színházban sem. Annyira profin és egyben nagy érzékenységgel irányított engem, hogy szinte minden pillanatban jól éreztem magam, s nem kellett azzal foglalkoznom, hogy egy karaktert formálok meg” – tette hozzá.

Nem lehet elmenni szó nélkül a másik főszereplő, Borbély Alexandra mellett sem, aki szintén egy nagyon zárkózott és magányos karaktert alakít. Őszinte tekintete sokszor nem csak a nézőkben idézett elő zavarba ejtő pillanatokat, hanem a filmbeli társban, Endrében is. „Korábban már dolgoztunk együtt Alexandrával, akkor is nagyon nagy hatással volt rám. A mostani munka alatt például más volt ránézni egy próbafelvételen, és megint más volt azokban a helyzetekben, amik végül bekerültek a filmbe. Nem zavarba ejtően, de nagyon a hatása alá kerültem” – árulta el a művész.

Már a nyilvános vetítés előtt is nagy érdeklődés fogadta az alkotást, hiszen tavaly márciusban a legértékesebb elismerést, az Arany Medvét hozta el a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválról. „A feleségem és a barátaim azt mondták, hogy sok esetben sikerült saját magam alakítani és a személyiségem belevinni a karakterbe. Nekem nincsenek színészi eszközeim, így muszáj volt saját magamat adni néhány jelenetben.”

A 90. Oscar-gála díjátadó ceremóniája március 4-én lesz Los Angelesben. Egyelőre kérdéses, hogy kik kísérik el az alkotást Enyedi Ildikóval. Arra a kérdésünkre, hogy mennyire változott meg az élete az elmúlt hónapokban, így reagált: „Természetesen drukkolok a filmnek, nagyon megható és örömteli az a figyelem, ami az elmúlt időszakban felém irányul. Nem zökkentem ki, hiszen ugyanúgy végzem a munkám és teszem a dolgom. Ez a film csak örömet hozott nekem” – zárta szavait Morcsányi Géza.

A sztoriról

Mi lenne, ha egy nap találkoznál valakivel, aki éjjelente ugyanazt álmodja, mint te? Vagy pontosabban: kiderülne, hogy már régóta ugyanabban a világban találkoztok éjszakánként. Örülnél neki? Vagy megijednél? Esetleg romantikusnak találnád? De mi van, ha te cseppet sem vagy romantikus alkat? Hogy néznél egy-egy gyengéd álom után másnap, éberen ennek az idegen embernek a szemébe? És mi van, ha az illető nem kifejezetten szimpatikus neked? Próbálnád megszeretni? Hogy lehet az, hogy éjjel, egymástól több kilométerre, magányosan, ágyatokban fekve egymáséi lehettek, de nappal, hús-vér valótokban egymással szemben állva, még egy vacak első randevút sem tudtok normálisan lebonyolítani? És mi van, ha a második találkozó is kínosan sikerül? A harmadik meg kifejezetten szégyenletes? Feladnád? És ha feladnád, kibírnád?

Szerző: Rozmán László

Fotó: Marcali Gábor