Berettyóújfalu, Biharkeresztes, Hajdúszoboszló és Debrecen, ezt a négy alföldi várost állítja egy sorba a győri Kossuth-iskola igazgatónője, amikor gyerekkoráról, diákéveiről, pályakezdéséről kérdezem. Jó szívvel emlékezik, azt mondja, arrafelé sík a vidék, nyugodt az élet és nyitottak az emberek. Úgy, mint Győrben, mégis másképp.
A Kisalföld fővárosában semmi sem ajándék, a messziről jött idegennek előbb teljesítenie kell, aztán érezheti magát otthon, barátok között. Papp Gyöngyi szerint vannak szavak, amik ott is, itt is használatosak, mégsem ugyanazt értjük alatta. A szegénység a keleti országrészben azt jelenti, nincs munka, nincs mit enni, a nyugatiban meg azt, hogy egy család, egy csoport elszigetelődik, életminőségben, életszínvonalban elmarad a viszonylag jómódú szomszédoktól.
Papp Gyöngyi pedagógusszülők gyerekeként szerzett diplomát, s huszonnyolc évvel ezelőtt költözött a jobb megélhetést ígérő Győrbe. Férje a Vagongyárban kapott munkát, ő meg a saját gyerekeit is nevelve Kismegyeren, Ménfőcsanakon tanított. Azt meséli, főiskolás kora óta mágnesként vonzzák a hátrányos helyzetű emberek, így csak idő kérdése volt, mikor találja meg igazi helyét, azt a győri általános iskolát, ahová a legtöbb nehéz sorsú gyerek jár. Tizenhét éve dolgozik Újvárosban, még a Széchenyi-egyetem szociális munkás szakán is elvégzett öt félévet a hibátlan szakmaiság, a tisztánlátás reményében.
Az igazgatónő szerint a Kossuth átlagos győri iskola. Sok a roma származású, hátrányos helyzetű diák, ők az elit körökben szokásosnál gyengébb szülői támogatást kapnak, de a gyerek mindenütt gyerek, valamennyien ugyanazt a hátizsákot cipelik. A pedagógusnak minden iskolában az a dolga, hogy személyre szóló segítséget nyújtson, nehézség helyett feladatként kezelje a problémákat, a családi háttér hiányosságait. Ezek sokfélék lehetnek. Van, ahol a szülők hajszoltak, nem jut idejük a gyerekre, másutt meg nincs jó példa arra, hogyan kell reggel felkelni és munkába menni.
Újváros javában zajló általános rehabilitációjából saját dolga szerint veszi ki a részét a Kossuth-iskola. A tanórák rendben követik egymást, de itt ez nem elég, a gyerekeket az osztálytermeken túli világ értékei, szépségei, kalandjai motiválják. Azt mondja Papp Gyöngyi, visszük a diákjainkat, az iskola együtt él, együtt lüktet a várossal, részesei vagyunk mindannak, amit Győr a korosztály számára nyújtani képes. Maga az iskola is befogad, programjain egyre gyakoribb vendég más városrészek diáksága. Ez a cél. Szűnjön az előítélet, nőjön össze, ami összetartozik.
Most nyári szünet van, a Kossuth-iskola tornateremmel, kondiszobával, könyvtárral, ifjúsági klubbal várja a diákokat kistestvérestől, nagypapástól. A legújabb fejlesztések a város rehabilitációs projektjének köszönhetők, a szabadidős kínálat irigylésre méltóan gazdag. Az intézmény dunántúli partnere annak az oktatáskutató intézetnek, amely az egész napos iskola felső tagozatos moduljait fejleszti. Az igazgatónő szerint a zeneműhelyt, a festőműhelyt, a bringaakadémiát használó gyerekeket könnyű délután négy óráig helyben tartani. Egy másik program a munka világára készít fel. A Kossuth diákjai, ha eljön az ideje, magabiztos, felelősségtudó felnőttként jelennek meg a győri munkaerőpiacon.
Újsághír
„A város pedagógusokat köszöntő ünnepségén Győr Oktatásügyéért díjat vehetett át Papp Gyöngyi, a Kossuth Lajos Általános Iskola igazgatója. A kitüntetés a több évtizedes pedagógusi életpályát, a példamutató emberi elhivatottságot, a hátrányos helyzetű és roma gyermekek egyéni képességek szerinti fejlesztését, a társadalmi elfogadás és befogadás területén végzett munkát jutalmazza.”
A város
„Szigetben élek egy szép, új építésű házban, közel a vízparthoz, ahol élvezhetem a csendet, a nyugtató természetet, az itthon vagyok érzést. Nagy dolog ez ahhoz képest, ahogy harminc éve elkezdődött. A gyerekeimnek már Győr a szülővárosa, a legnagyobb az Audi-gyárban mérnök, közgazdász, a két kisebb egyetemista, de nem az anyai pályán.”
Gaál József
Fotó: Marcali Gábor