„Január 12-én éjjel meghalt Pingiczer Csaba. A Pingi. Azt mondta, ne aggódjunk, mert akit ennyien szeretnek, annak nagyon erős szíve van. Nem bírta hát. Felfoghatatlan” - olvasható a gyászhír a Győri Nemzeti Színház oldalán.
Pingiczer Csaba 1982. szeptember 8-án született. A színpadra lépcsőről-lépcsőre lépett fel. Még öt éves sem volt, amikor szülei elkezdtek a győri teátrum színfalai mögött dolgozni. Így iskola után nem hazament, inkább a színházban élt a társulattal, és megnézett minden darabot. Tordy Géza jegyezte meg édesanyjának, hogy ez a gyerek annyit van a színházban, hogy mire felnő, vagy megutálja, vagy élni sem tud majd nélküle. Hat éve stúdiózott, mikor megkapta az első statisztaszerepeit. Korcsmáros György, az akkori igazgató vette fel a társulathoz, színésznek. Tíz évvel ezután, egy 2012-es interjúnkban mesélte, ha megkérdezik, mi a foglalkozása, zavarba jön, pedig büszke arra, hogy színész lehet. Nem volt elégedett magával, azt hangsúlyozta, még sokat kell tanulnia. Pedig az egyik legsikeresebb szerep volt az övé, Sátánt alakította a Portugálban. Jellemző volt rá, hogy nem akarta magának a figyelmet, pedig ha Sátán megmozdította a mutatóujját, már mindenki nevetett.
A Hajmeresztő szereplőgárdájának egyik alapköve volt. A most futó évadban szerepelt a Csinibabában, A walesi lakomában, A windsori víg nőkben és a Júniusban. A decemberben bemutatott 80 nap alatt a Föld körül főszereplője lett volna, a premier előtt három nappal derült ki, valami nincs rendben a szívével. Az első főszerepe lett volna.
Azt mondta magáról, nem főhős típus. Nem bánta, karakterszínészként tágabb horizonton mozoghatott, és ezt nagyon élvezte.
Nem csak a Győri Nemzeti Színházban játszott, láthattuk a győri Hold Színházban, a Maszek színkörben és az Import Impró előadásain is. Imádott improvizálni, s a közönség is imádta, rengeteg mosolyt köszönhetünk neki. A teátrum Stúdiójában pedig már ő foglalkozott gyerekekkel és több amatőr filmben is feltűnt.
Együtt lélegzett a színházzal, a kollégái, barátai, ismerősei mind imádták. „Egy nagy család vagyunk, nem tudunk anélkül hazamenni, hogy be ne néznénk a büfébe, muszáj kilépni kicsit a munkából, és megbeszélni a gondokat” – mondta. Hitt abban, hogy akit annyian szeretnek, mint őt, annak nagyon erős szíve van.
Pingiczer Csaba imádta a verseket, kedvencei voltak Radnóti, Pilinszky és Edgar Allan Poe költeményei. A Hollót különösen szerette.
„Mint remények, mint barátok…holnap ez is messziszáll.”
S szólt a Holló: “Soha már!”
Pingi már az égieknek játszik. Emlékét örökre megőrizzük.