Régi barátok a színpadon

Berkes Kálmán a Győri Filharmonikus Zenekar művészeti vezetője hamar belopta magát a zeneszerető győri közönség szívébe. Három éve vállalta el a társulat művészeti irányítását, annak ellenére, hogy állandó lakhelye a mai napig is Tokió, ahol a zeneakadémia növendékeit oktatja. Második otthonának ma már egyértelműen városunkat tekinti. Folyamatosan ingázik Győr és a japán főváros között, most éppen az év egyik kiemelkedő hangversenyére készül. Február 10-én mint klarinétművész lép a Richter Terem színpadára, a dirigálást régi „harcostársára” Kocsis Zoltánra bízta.

A következő hangversenyen barátja, Kocsis Zoltán dirigálja a győri muzsikusokat, milyen régre nyúlik vissza barátságuk?

Életem egyik nagy szerencséjének tartom, hogy 12 éves koromban megismerkedtem Kocsis Zoltánnal, akinek kamara-partnere vagyok immáron 48 éve. Gyakorlatilag együtt nőttünk fel, Zoli rengeteget volt nálunk, állandóan zenéltünk, de azért a pingpongra, focizásra is volt időnk. Rengeteg közös élményem van vele – úgy zenei, mint privát. Emlékszem, hogy aznap este, amikor megnyerte a Rádió Zongoraversenyét 1970-ben, szüleivel együtt ünnepeltük a győzelmét – zsíros kenyeret ettünk és teát ittunk. Együtt tanultunk Kurtág Györgynél, majd Mihály Andrásnál, nagyon sok koncerten játszottunk együtt, Magyarországon és Európában, valamint Japánban.

Zenei pályájuk mikor keresztezte egymást először?

Első lemezfelvételünket is együtt készítettük: Bartók Kontrasztok című kompozícióját vettük fel, alig 17 évesen. Ez felvétel ma is létezik, a Bartók-összkiadásban CD-n is megjelent. Később sokat trióztunk Perényi Miklóssal, amely szintén a legszebb élményeim közé tartozik. Szólistaként sokat szerepeltem Kocsissal, Mozart klarinétversenyét sokszor játszottam az ő vezényletével, a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Budapesti Vonósokkal és legutóbb a mi zenekarunkkal, a Győri Filharmonikusokkal is.

Előnyt jelent a mostani hangversenyen, hogy régóta ismerik egymást?

Kocsis Zoltánnal mindenki számára élmény az együtt zenélés – számomra mindig ő marad „a partner”. 48 év együttjáték azt jelenti, hogy egymás gondolatát is ismerjük – ő azonnal reagál a legkisebb zenei megmozdulásra is –, érzi a partnerét. Most is nagyon várom, hogy a következő hangversenyünkön együtt dolgozzunk!

Február 10-én szólistaként lép a közönség elé, de a zenekart sem hagyja teljese magára.

A mostani koncert azért érdekes számomra, mert a Richard Strauss-darabban szólistaként játszom – Szalai Edinával, első fagottosunkkal együtt –, de nekem kell előkészíteni a zenekart, mielőtt Kocsis „belép” a produkcióba. Ráadásul 1-jén érkeztem haza Japánból, tehát átállásra nem volt időm, olyannyira nem, hogy a reptérről egyenesen zenekari próbára érkeztem. De bízom a zenekarunkban és abban, hogy az előbbiekben említett nagyon mély zenei kapcsolat Zolival segíteni fog, hogy az ő stílusát érezvén úgy készüljünk fel az együttműködésre, hogy az Kocsis Zoltánnak, a zenekarnak, és mindenekelőtt a közönségünknek igazi örömet nyújtson.

Fodor László