Részlet a karácsony napjából

Hetekkel előtte, mi több, van, aki hónapokkal december előtt készül már az év egyik legnagyobb ünnepére. Karácsonykor mindennek tökéletesnek kell lennie. Természetesen sem az ajándék, sem a dekoráció, sem a menüsor és a ruhánk nem fontos, csak a szeretet! Valóban?

Látogatóba indulunk már délelőtt, előtte megállunk a kék-fehér, ám mégsem finn bevásárlóközpontban, hiszen elfelejtettük az ajándékzacskót. Éppen csak parkolni nem tudunk annyi a vásárló délelőtt 11 órakor, hiszen egy óra múlva végleg bezár- így értelmeztük a 26-i újranyitást.

Meg sem próbálunk kenyérhez, sajthoz vagy tejhez jutni, aligha találnánk. Mindez érthető és ismerős, karácsony környékén a meghitt érzés mellett a háborúk adta félelem is beköszönt, és raktárt készítünk: elemózsiát, meleg takarókat és minden pénzt elköltünk, nehogy később, azaz december 26-tól elértéktelenedjen.

Túllendültünk az önkívületi állapotban lévő kasszás kisasszonyokon, és mindeközben még jótékonykodtunk is, hiszen a kupongyűjtő kártyánkat otthon hagytuk, de a sorunkban álló szemfüles vásárló ezt észrevéve, 6 kosarat, egy kupac rágót kabátjával lesodorva, előreverekedte magát, hogy rátegyük az általunk vásárolt összeg jutalékát. Ismét jó érzéssel folytathatjuk tovább utunkat.

Megérkezünk a rokonokhoz, kopogtatunk, de az ajtó zárva van. Viszont halljuk a bentről kiszüremkedő hangulatot. Talán jöjjünk vissza máskor-gondoltam, de hát ma van karácsony. Bejutunk, kicsit égett szag, pár kupac zoknihalom a kanapén, a fa még hiányzik és dugulás van a fürdőszobában. Kissé zavarban vagyunk, jobbnak látjuk, ha inkább besegítünk, mint várjuk a bejglit a kávénk mellé.

Nehezen indul a beszélgetés, apuka ideges, anyuka hisztis, a gyerekek pedig az „éppen pont nem érdekel” áradatában úsznak. Végül kérünk egy kötényt , egy mackónadrágot, keresünk egy jó kis zenei összeállítást és bedobunk pár faviccet-kezdésnek használ. A bejgli tölteléket megmentem, a fát a fiúk feldíszítik, mi a konyhából azon röhögünk, ők hogy röhögnek, mennyire ízléstelen színkombináció sikeredett, csúcspontként pedig újra üzembe helyezzük a kerti szivecskés fa toalettet.

Ajándékba pulykasonkát vittünk, frissen sült olasz panettone -t, így lassan az odaégett halászlét is volt mi pótolja. A délután így el is telt, sietnünk kellett haza a saját vacsoránkhoz, de alig akartunk visszaindulni, annyira jó hangulat kerekedett. Azt hiszem, ha tökéletes-már, ha van ilyen- lakással, ebéddel és szmokingban vártak volna minket, beszélgettünk volna  illendően, megfelelő modorban és változatos mimikával . Megtudtam volna az utca minden aktuális titkát, hogy mennyit híztam tavaly óta, és mikor kellett volna már férjhez mennem. Négy féle süteményt kóstoltunk volna, amiből három nem ízlik, és talán még a kisujjamat is feltartottam volna a gyümölcstea elfogyasztásánál.

Nem, így volt tökéletes velük együtt a karácsony!

Szarka Zsófia