Ha valaki azt mondja, receptre kapta Győrt, nem hallgathat arról sem, milyen bajjal fordult az orvosához. Révi Zsolt szívesen mesél, kórtörténete az ezredfordulós Budapesten játszódik, ahol a könnyen elérhető hitelek miatt éppen dübörgött az építőipar.
Az aranykor új szereplőket vonzott, sorra jelentek meg az ágazatban a szerencselovagok, a felelőtlen vállalkozók, az arrogáns beruházók. Révi Zsolt régebben, a rendszerváltás tájékán alapított saját tervezőirodát, s nehezen viselte a változásokat. Elege lett a romló szakmai és erkölcsi közállapotokból, az egész csetlő-botló, mogorva Budapestből. A rossz közérzet ellen orvosa két német szót írt fel egy receptre, a kifejezés leginkább vidámságnak, örömnek, boldogságnak fordítható. Váltsa be, ahol tudja, mondta a doktor.
Révi Zsolt gimnazistaként szeretett bele az építészetbe. Minden a nagy utazásokkal kezdődött, szülei vitték magukkal, járva a történelem, az építészet kegyhelyeit, költve a művészhajlamú apa úttervező mérnökként kapott fizetését. Az egyetem után Zsolt is praktikus munkahelyet választott, egy fővárosi tervezővállalat vasúti részlegének mérnöke lett. Az utazás ígérete mellett leginkább az értelmes tervezőmunka vonzotta, kilenc évet áldozott a keleti országrész régi, hagyományos vasútállomásainak megmentésére. Amikor már lehetett, saját lábára állt, másfél évtizeden át működő irodájának tervei alapján számos jelentős épülettel, szállodával, bankközponttal, társasházzal gazdagodott Budapest. Ferencvárosi rehabilitációs munkáinak győri hozadéka is van, az ott szerzett tapasztalatok az újvárosi projektben kamatoznak.
Győr önkormányzata főépítészt keresett, a 2005-ben megjelent pályázatot Révi Zsolt, zsebében a frissen írt orvosi recepttel, isteni jelnek tekintette. Korábban csak mezei, országjáró turistaként találkozott a várossal, de ismerte műemléki értékeit, és arra néhány hétvégi séta is elegendő volt, hogy lássa, ez a béke szigete. Víz és zöld van, barátságosak az emberek és megy a bolt. Pályázott és nyert, a legtöbb jó pontot talán éppen azért kapta, mert ismeretlenül, szakmai kapcsolatok nélkül jelentkezett, nyitottságot, valami újat ígért. A választott főépítészt azonnal befogadta a város. Azt mondja, ez nem a személyének szólt, itt ez alanyi jogon jár mindenkinek, aki jó szándékkal érkezik.
Akkoriban Győr köszönte szépen, jól volt, csak a Kossuth utca környékének rehabilitációja látszott izgalmas feladatnak. Az elégedettség ellenszereként Révi Zsolt nyitott műhelyt hívott életre, maga köré gyűjtve a győri építészek javát. Gyorsan kiderült, van mit csinálni, az optimista tervezés, a szakmai és politikai önbizalom a 2008-as válság ellenére is fejlődési pályán tartotta Győrt. A főépítész szerint elegendő a szlogeneket sorra venni, a folyók városából a találkozások városa lett, ma meg azt mondjuk, a jövő Győrben épül. Az elmúlt évek eredményei közismertek, a most júniusban társadalmi vita elé néző új területfejlesztési stratégia már nem csak az élhető, hanem a hatékony, lakóit tökéletesen kiszolgáló, okos város képét rajzolja fel. Azt mondja Révi Zsolt, Győr él, mozog, lüktet, öröm az utcáit járni, babakocsit tolni, beszélni bárkivel, aki szembe jön. Séta közben gyakran gondol a pesti orvosra, aki a receptet írta neki.
Építészet
„Soha nem szerettem azt az építészetet, amely geometriai absztrakcióként, nagyméretű szoborként kezeli az épületeket, amely úgy minimalista, modernista, hogy elfelejtkezik az emberről. A jó építész bölcsész is, én ma, Győr főépítészeként is középpontnak gondolom az embert. A lépték persze más, felülről, alacsonyan szálló repülőgépről kell nézni a dolgokat. Nem házban és egyénben, hanem városban és közösségben kell gondolkodni.”
Olimpia
„Az elkövetkező egy-két évben olyan létesítményeket avathatunk fel, amelyek korábban az álom kategóriájába tartoztak, építésüket 2025-re prognosztizáltuk. A várt módon szépül a belváros, fejlődik az egyetem, terjeszkedik az Audi, épül a folyók városi partszakasza, de a zászlóshajónk most az ifjúsági olimpia. Ez az esemény teszi okos várossá Győrt.”
Gaál József
Fotó: O. Jakócs Péter