Rupnik Károly: Csak a közönség számít
Kétféle ember van. Az egyik vándorol, a másik meg helyben marad, hagyja, hogy a világ szaladjon, változzon körülötte. Rupnik Károly szerint az eredmény ugyanaz, izgalomból és tapasztalatból bőven jut mindenkinek. A színész, a győri színház örökös tagja hűséges típus. Budán érettségizett, elvégezte a színművészeti főiskolát, majd Győrbe szerződött. Azóta, immár harminchat éve itt él, győrinek vallja magát. Meséli, hogy frissdiplomásként az éppen épülő színház miatt választotta a várost, az akkori igazgató, Cserhalmi Imre szép ígéretekkel csábította a fiatalokat. Például azzal, Közép-Európa legmodernebb teátrumában élvezet lesz játszani.
Rupnik Károly naponta meglátogatta az építkezést, mígnem 1978 novemberében, Illyés Gyula Fáklyaláng című drámájával tényleg felavatták a mai színházépületet. Az első direktornak másban is igaza lett, a sokoldalú tehetséggel megáldott Rupnik a Csárdáskirálynő mókás Bóni grófjától Shakespeare hősszerelmes Rómeójáig mindent eljátszhatott, nagy élvezettel és máig tartó derűvel. Azt mondja, a szerepek színe, nagysága és mennyisége dolgában nincs oka panaszra, de most, hatvan felé ideje Kiss János igazgató úrnál lobbizni, hogy a balett műfaját is kipróbálhassa a nagy pályatársak, Sipka, Ács, Bede-Fazekas nyomait cserkészve.
Rupnik Károly örökös tagként helyi érték, ami persze nem jelenti azt, hogy számolatlanul játszott szerepei közül mindegyik Győrhöz köti. E hét elején az Egy éj Velencében című Strauss-darabban játszott Aachen színházában, már háromszor meghódította a Szentföldet, rúzzsal írt üzenetben biztosította szeretetéről a másnap fellépő győri balettosokat egy ingolstadti öltöző tükrén, s évekig volt vezető vendégszínésze a szekszárdiak német nyelvűszínházának. Azt mondja, utazni az új és új közönség miatt érdemes, s még legalább két helyszínre szeretne eljutni. A börtönbe, ahol együtt ül az analfabéta a profeszszorral, és valamilyen egyházi VIP-színpadra, hogy megnevettesse a papokat.
Szinetár Miklós 1972-ben, a főiskola első nap jának első órájában azt mondta növendé keinek, hogy a színészet szubjektív pálya, ezzel vagy megbarátkoznak, vagy hagyják abba az egészet. Rupnik Károly máig szót fogad osztályfőnökének. Tudomásul veszi, hogy kerülik a szakmai díjak, s inkább annak örül, hogy a közönség a maga szintén szubjektív módján imádja és elhalmozza elismerésekkel. Legutóbb, néhány hete Szent László-díjat kapott a várostól, amire megint csak úgy tekint, mint a közönség, a színházszerető városlakók kitüntetésére. A színész köszöni a megtiszteltetést, de azért megjegyezte,hogy a korábbi Szent István – meg az idei Szent László-díj után szívesen venne némi szünetet. Egy esetleges Szent Péter-díj még várhat.
Rupnik Károly tizenhárom évvel ezelőtt Ménfőcsanakra költözött, azóta nyaralva lakik és lakva nyaral. Minden otthon töltött perc felüdülés, eteti a madarakat, hallgatja az éneküket, gondozza a kertjét és elégedett, ha a ház körül minden rendben van. Azt mondja, szerepálmairól a jövő évad színházi rendezőit kérdezzem, magánemberként meg csak egy nagy terve van. Szeretné, ha Ádám fia nyugalomban és anyagi biztonságban befejezhetné az egyetemet, a győri jogi kart.
Apróságok
Győr előnyei a napi, apró dolgokban mutatkoznak meg leginkább. Nem véletlen,hogy amikor Tordy Géza itt játszott, akkor itt ment el fodrászhoz, itt vett magának inget, minden hétköznapi dolgát itt intézte el, és nem a zaklatott Budapesten. S ami egy reflektorfényben élő színész számára különösen fontos: itt az utcán, a boltban is szeretetet, kedvességet kaphat az ember.”
Nyelvismeret
A német szövegeket ugyanolyan gyorsan tanulom meg, és ugyanúgy használom, mint a magyart. Külföldi előadásokra azok kapnak meghívást, akik valamilyen szinten beszélik a közönség anyanyelvét, de az én biztonságos tudásom így is sokat segít a társulatnak. Ha valaki hibát vét a bemagolt szövegben, ha zavarba jön egy bakitól vagy egy pontatlan végszótól, akkor segíteni tudok, rögtön közbeléphetek.”
Gaál József
Fotó: O. Jakócs Péter