Salto Mortale – Beszélgetés a Kardirex-díjas Töreky Zsuzsa színművésszel

Az elmúlt évet díjesővel zárta a Győri Nemzeti Színház. Hagyomány már, hogy a 2014-ben alapított Kardirex-díjat az évad kiemelt bemutatóján adják át az arra érdemesnek. Csankó Zoltán és Járai Máté után a kitüntetett most Töreky Zsuzsa lett, aki a díjat a Doktor Zsivágó című musical decemberi premierjén vette át.

A színésznő nemcsak a drámai Augusztus Oklahomában című darabban alakítja káprázatosan Violet Westont, de a tavalyi nagy beugrása is minden várakozást felülmúlt. A Nemzet Színésze, Almási Éva betegsége miatt vette át a főszerepet a Farkasok és bárányok című vígjátékban. Murzaveckaját ebben az évadban utoljára január 11-én alakította, beszélgetésünk az előadás előtt készült.

– Hogyan lehet készülni a nagy beugrásra?
– Bátorsággal, az ember vesz egy nagy levegőt, összeszedi minden tudását és megpróbálja túlélni. A pályámon eddig kétszer adódott erre lehetőség, igaz, más körülmények között, mert máról holnapra kellett volna, de azokat nem vállaltam el. Erre azonban igent mondtam. Most úgy éreztem, ezt muszáj megtennem, noha tudtam, hogy ebben a beugró színésznek semmi öröme nem lesz. Nyilván szerepet játszott benne, Almási Évát meg se próbáltam utánozni, hiszen lehetetlen vállalás lett volna. Tudom, hogy Murzaveckaja szerepe sohasem lesz az enyém, mert mindig körüllengi a feszültség és egy különleges idegállapot. Ez a munka nagyon nagy koncentrációt igényel. Egyszer majd eredeti szereposztásban szívesen eljátszanám ezt a szerepet.

– Vállalását azonban Kardirex-díjjal ismerték el, nem beszélve a közönség szeretetéről, amely végigkíséri az előadásokon.
– A közönség fantasztikusan viselkedik, partnerem ebben a munkában. A legvégén a tapsnál ezt mindig meg is köszönöm. Drukkolnak, segítenek, bátorítanak. Úgy tűnik, volt valami társasjáték jellege ennek a beugrásnak. „Nem tudsz rontani, mert szeretnek!” – ezzel biztattam magam. Mit mondhatnék: ez a legfontosabb. Nem beszélve az előadás teljes stábjáról, ők jelentik számomra estéről estére a biztonsági hálót a nagy hátraszaltóhoz.

– Murzaveckaja és Violet Weston – két főszerep egy időben, hogyan lehetett ezt agyban és lélekben összehozni?
– Violet Weston megformálása egy egész napos szerep, tehát erre fel kell készülni, az nem megy, hogy hatig sétálok a városban, majd este hétkor előadás. Rá kell pihenni, hangolódni. Úgy tudtam csak szöveget tanulni, és készülni Murzaveckaja szerepének megformálására, hogy az Augusztus Oklahomában című előadás után éjjel a győri színészházban addig tanultam, ameddig csak bírtam. Mondanom sem kell, elfáradtam benne.

– Arra gondolt, hogy a két nő személyisége valamiképpen összekapcsolódik? Mindkettőt tönkreteszi a magány és az öregedés. Violet erre külön ki is tér, hogy nincs mentség, a nők öregségükre megcsúnyulnak.
– Ez így van, hiszen hamar múlik el a test dicsősége, amit egy darabig próbálunk takargatni, formában tartani. Rájövünk, hogy a lejtőn állunk, ez lelkileg is megvisel bennünket. Ha reggel belenéz a tükörbe, mit lát? Én sokszor egy romhalmazt… Ezzel szemben egy jó karban lévő hatvanas férfi folyamatosan kapja meg a külvilágtól, hogy milyen jól tartja magát, milyen sármos! És akkor itt van a kínos nyári bikinipróba, amikor az ember feszeng a próbafülkében, és hangosan megfogadja, hogy soha többé nem megy ki a strandra!

– Ezt szerintem a huszonévesek is megélik…
– Ezt csak úgy mondják, mert nem tudják szegények, hogy ez csak rosszabb lesz! (nevet) De nyilván nem ez a legégetőbb problémája Violet Westonnak akkor, amikor rájön, hogy az élete egy romhalmaz. A nagy igazság, hogy mindenki tehet arról, hogyan alakul az élete, és felelős a saját döntéseiért. Violet harmincöt éven át elegánsan felülemelkedik férje félrelépésein. Ez az úgynevezett elegáns felülemelkedés azonban felőrli ennek a nőnek az életét, boldogtalanná teszi. Aki nem mellesleg egy háromgyermekes édesanya. Elbukik mint feleség, de elbukik mint anya is. A darab azt láttatja, hogy rájön, nincs tovább: nincs több söprögetés, igazat kell mondani! Erre világított rá a rendező, Bagó Bertalan is. Ez volt az egyik legfontosabb instrukciója számomra: „Mondj igazat!” És ezzel együtt minden megszűnik, mert a Weston családot a hazugság tartja össze. A nő magára marad.

– Jutalomjátéknak fogja fel ezt a szerepet?
– Nem hinném, nem gondoltam erre. Előtte is játszottam nagy formátumú szerepeket: itt van a Médeia vagy éppen Martha, a Nem félünk a farkastól című előadásból. De talán ebbe a sorba tartozik Vizyné is, az Édes Annából. Mindegyikben mást lehetett megmutatni.

– Tracy Letts drámája minden korosztályt megérint, az előadás katartikus, ez mit jelent a főszereplő számára?
– Visszaigazolás, hogy ez a darab arról szól, ami mindenkivel megeshet egy házasságban. Így lesz ez a darab egyetemes, és nem kifejezetten „csak” egy amerikai mű. A szerep megformálásában nem a személyes élmények, sokkal inkább a fantázia segített, hogy el tudjam képzelni ennek a nőnek az életét, akinek sok év hazugsága után, a magány küszöbén a segítőtársai az alkohol, a gyógyszerek és az igazmondás. A szerep megformálásában a kíváncsiság hajtott, és ez a legizgalmasabb. Tudja, azzal szórakoztattam magam tavaly nyáron, miközben az unokámat tologattam a Balaton-parton, hogy ennek a nőnek a személyiségét, viselkedését megfejtsem. Szerintem ez a színészet lényege.

– Rendkívül sikeres volt a tavalyi év, milyen lesz a folytatás?
– Megelégszem az olyan évekkel, mint a tavalyi, kevéssel is beérem! (nevet) Nyilván mindenki legyen egészséges, legyenek jó darabok és szerepek. Kíváncsian és bizakodva várom a következő évadot. Most már csak nézőként jövök, tavasszal pedig filmezem Ujj Mészáros Károly rendezővel. Már nagyon várom, hiszen a Liza, a rókatündér című filmben remek volt együtt dolgozni, nagyon jó emlék a közös forgatás.

Farkas Mónika
Fotó: Marcali Gábor

Beszélgetésünket megtekinthetik a január 23-i Kulisszák mögött című magazinműsorunkban, a Győr+ Televízióban.