Dr. Ruppert István egy kicsiny sváb faluban, Balatoncsicsón született. Édesapja volt a templom kántora. Hétéves lehetett, amikor a legendás bencés, Jáki Teodóz meglátogatta a családot és felfedezte, hogy abszolút hallása van. Az ő biztatására költöztek Győrbe, s a szerzetes nyolc évig tanította zongorázni. A tehetséges fiút sok minden érdekelte, nem készült zenei pályára. A bencéseknél érettségizett, majd a műegyetemen gépészmérnöknek tanult.

A hangszerek királynőjével való első találkozás azonban megváltoztatta az életét.

„Tizenkét éves koromtól kántorkodtam a kisbácsai templomban, ahol csak egy harmónium volt. Aztán jóval később valahol egy esküvőn kellett orgonálni, addig soha nem játszottam rajta. Szerelem lett, első látásra-hallásra. Egyetemi éveim alatt kezdtem orgonát tanulni a Zeneakadémia híres öreg professzoránál, Gergely Ferencnél.”

Édesapja halálával ő lett a családfenntartó, hazaköltözött Győrbe és mérnökként dolgozott. Csak jóval később, huszonnyolc évesen felvételizett a Zeneakadémiára, ahová azonnal felvették. Döntenie kellett: a biztos egzisztencia vagy teljesen új élet. Nem volt könnyű választás, egy darabig együtt csinálta a kettőt, de gyorsan kiderült, hogy nem működik.

A művészeti diploma megszerzése után oktatói állást kapott a Zeneakadémián, mellette tanított a pannonhalmi bencéseknél és Győrben. Orgonaművészként is egyre sikeresebb lett, sokfelé hívták koncertezni. Hazánk minden nagyobb városában hallhatta őt a közönség. Európa szinte valamennyi országa mellett játszott Japánban, Brazíliában és az USA-ban. Szép emlékei közé tartozik a párizsi Notre Dame, ahol a Magyar Rádió Gyermekkórusával lépett fel, a sapporói előadás, a telt házas koncert Sao Paulóban, de ugyanígy a német, dán, finn templomokban való szereplések. A különleges helyeken csodálatos hangszereken játszott és jó barátokra tett szert. Amerikai, finn és japán egyetemeken tartott előadásokat a magyar orgonazene történetéről.

2003-ban Artisjus-díjat kapott a kortárs magyar orgonaművek tolmácsolásáért. 2004-ben doktori fokozatot szerzett és még ugyanebben az évben New Jersey-ben az év orgonistája lett, 2020-ban pedig Liszt Ferenc-díjat kapott.

Időközben a szerelem is rátalált, megtalálta hű társát és családot alapított.

„Ez volt életem legszebb időszaka, a legnagyobb büszkeségem a három fantasztikus fiam. Szerető és gondos szüleim csodálatos példát adtak, amit próbáltam követni, a rengeteg tennivaló mellett minél több időt tölteni a családommal.”

A következő nagy változás 2005 végén történt, amikor a győri egyetem rektora felkérte, hogy vállalja el a zeneművészeti intézet igazgatói feladatait. Ám mindennek ára van. Hivatali elfoglaltságai miatt az aktív zenei pályát már nem tudta folytatni. Felhagyott a koncertezéssel, de nem bánta, mert taníthatott, és tanítványai sikere őt is boldoggá tette. A nyugdíjas lét újabb kihívásokat tartogatott a számára. A megyés püspök felkérésére elvállalta a székesegyház kántori teendőit.

Dr. Ruppert István elégedett ember, ahogy mondja, sikeres művészből műkedvelő orgonista, szerelmetes egyházzenész lett. S mindenekelőtt büszke nagypapa, akinek négy lányunokája az élet legszebb ajándékát jelenti.