A kisebbek még kézenfogva jönnek az anyukával. A nyolcadikosok már legfeljebb visszaintegetnek az aggódó szülőknek. Ciki volna, ha elkísérnék őket az iskola kapujáig.
Elkezdődött az írásbeli felvételi vizsga a győri középiskolákban. Mindenki ott ír, ahová a lapját beadta. Ez még nem iskolaválasztás, a felvételi helyszínétől függetlenül az eredmények tükrében bármelyik intézménybe jelentkezhetnek a diákok.
Van, aki taktikázik.
– Én nem a Révai vagy a Kazinczy felvételijére küldtem a két lányomat – egyikük negyedikes, testvére nyolcadikos -, mert hiába írják ugyanazt, a könnyebb gimnáziumban talán nem olyan szigorúan javítanak a tanárok – reménykedik egy fiatalasszony.
– Mi csak megpróbáljuk, ha sikerül, akkor sem biztos, hogy ott hagyjjuk a lányom mostani iskoláját – mondja egy anyuka, de azért az ajtó előtt a kislány kezébe nyomja kabalamókusát.
– Simogasd meg a fejét, tudod, az mindig segíteni szokott – bíztatja a tébláboló gyermeket.
A kisdiákok többnyire szótlanul, megadóan mennek. Van aki egy pillanatra fölnéz az iskola nagy kapujára.
– Korán kezdik a pályaválasztást. Rá sem érnek gyereknek lenni – jegyzi meg valaki a vasútállomáson..
– Ha lemaradnak egy jó iskoláról, az életükről maaradnak el – filozofál egy apuka, s rágyújt. A felesége veszi ki a szájából a cigit.
– Iskola előtt? Zsolti… – feddi meg a férjét.
– Két éve erre készülök – mondja egy talpraesett kislány, majd céltudatosan hozzáteszi – Orvos szeretnék lenni.
Cingár fiú cérnahangon közli, amikor megszólítjuk:
– Inkább anyu akarta, hogy idejöjjek…
A szülők a környező presszókba, éttermekbe ülnek be. Van, aki szünetben visszamegy. Jobban izgulnak a gyerekeknél.
– Mert mi már tudjuk, hogy ennek mekkora tétje van – magyarázza egy apuka.
– Még körülbelül két hét izgalom az eredményig – tipródik a felesége, aztán hozzáteszi:
– Csupa stressz az élet.
gyorplusz.hu
Fotó: Marcali Gábor