Sokktalanítóban az egészségügyisek helyzete

„Elértük azt a szintet, amikor hathatós külső segítségre van szükségünk az egészségpolitika részéről is” – hangsúlyozta Csordás Adrienn, a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház ápolási igazgatója, a múlt héten városunkban tartott Egészségügyi Szakdolgozók 47. Országos Kongresszusa kapcsán. A rendezvényen egy biztató ígéret is elhangzott az emberi erőforrások miniszterétől.

„Elfogyunk, mint a türelem…” – ez volt az egyik előadás címe, ami jól szemlélteti a mai feszült állapotokat. Egy 2012-es interjúban azt mondta lapunknak, a 24. órában vagyunk. Most hol tartunk, az újraélesztésnél?

Az biztos, hogy sokktalanítóban van az egészségügyisek helyzete. Nem tudom, hogy húzható-e még tovább a segítségnyújtás.

Hogy fogadták a kollégái Balog Zoltán bejelentését, miszerint négyéves béremelési program keretében emelnék az egészségügyi szakdolgozók bérét, és 2019-re megdupláznák azt?

A miniszter úr bejelentése utáni morajnak kettős csengése volt: egyrészt azt mondták a résztvevők, hogy akkor hiszik el, ha a pénztárcájukban lesz a magasabb bér, másrészt viszont nagy jelentőséggel bír, hogy egy minisztertől ilyen ígéretek hangzanak el egy szakdolgozói kongresszuson. A amely egyébként Európában is egyedülálló. A rendezvény, amely egyébként Európában is egyedülálló, mutatja, hogy az egészségügyi szakdolgozókban még van kitartás, lelkesedés: 170-en írtak szakmai előadást, aminek hatalmas tudományos értéke van, és 600-an voltak jelen. Nekünk össze kell tartanunk, másként nem megy. De elértük azt a szintet, amikor hathatós külső segítségre van szükségünk az egészségpolitika részéről is. Bármelyik részét nézem a szakdolgozói rétegnek, mindenhol kevesen vagyunk. A pályát vonzóvá tenni csak úgy lehet, ha megfelelő fizetést kapnak. Akik még itt vannak, azok hivatástudatból maradtak, de kénytelenek 2-3 helyen dolgozni, hogy meg tudjanak élni. Elfáradtak, kiégtek, ezután nehezen mennek be mosolyogva és kedvesen a beteghez, ami viszont a beteg jogos igénye.

2014-ben mintegy ezer szakdolgozója volt a győri kórháznak. Csökkent a számuk?

Nagyjából tudjuk tartani ezt a létszámot, de a fluktuációnk 13 százalék, ami nagyon magas. A távozó dolgozók nagy részét pótoljuk, de megterhelő az újak betanítása, vagy ha nem tudjuk az állásokat betölteni, túlóráznak a dolgozóink. Egyelőre ellavírozunk, de ápolók jócskán jöhetnének, és évek óta nehezen tudjuk pótolni a műtéti szakasszisztenseket, illetve a nem szakképzett személyzetet is: nehéz találni egy jó betegszállítót, vagy egy olyan takarítót, aki fontosnak érzi a feladatát.

Csordás Adrienn

Egy ápolóra hány beteg jut?

Győrben ragaszkodunk hozzá, hogy egyedül nem dolgozhatnak az ápolók, minden osztályon legalább kettőnek kell lenni, vagyis ennyien jutnak általában 36-40 betegre. Volt itt nemrég két francia hallgató, náluk 36 beteggel foglalkozik hat ápoló.

Egyre feszültebbek a betegek is, vannak konfliktusok?

Rengeteg, és a tettlegesség is előfordul. Türelmetlen lett a társadalom, de a gyógyulásra időt kell hagyni, máshogy nem megy. Biztos, hogy ehhez hozzájárul az is, hogy mi sem vagyunk tökéletesek, nem kommunikálunk mindig megfelelően, de például a minap az egyik osztályon azt láttam, hogy hat hazamenő betegből öt ment el úgy, amíg a nővérek a másik kórteremben dolgoztak, hogy el sem köszöntek. A kongresszuson vitáztunk arról is, kell-e irgalmasnak, alázatosnak lennünk. A beteg és a hivatás iránti alázat elengedhetetlen, de a tiszteletet el kell várnunk a társadalomtól és az orvosoktól is. Emelt fővel kell tudnunk bemenni a kórtermekbe – enélkül a beteg kezét megfogni, vért venni, oldalra fordítani és megmosdatni nem lehet.

Győr sok szempontból jobb helyzetben van, mint az ország más részein fekvő települések. Ez az egészségügyre is igaz?

Infrastrukturális szempontból egész jó a helyzet. Viszont a határ közelsége miatt hiába jönnek ide az ország másik feléből, 1-2 év után továbbállnak, hiszen egy ilyen megyei kórházban szerzett tapasztalatot mindenhol elismeréssel fogadnak Európában, így hát ugródeszkának használnak bennünket a magasabb fizetés reményében.

Itt-tartó erő lehet majd az ígért béremelés?

Elhangzott az is, még idén 25 százalékos béremelésre számíthatnak a szakdolgozók, ami már jelentősebb béremelésnek számít. A probléma, hogy összecsúszott a szakmai minimálbér miatt a bértábla, és nincs differencia. Ugyanannyit keres egy kezdő műtőssegéd, akinek nincs szakképzettsége, mint egy 5-10 éve itt dolgozó műtéti szakasszisztens. A fizetésemelés mellett még erre kellene odafigyelni – ígéretet kaptunk erre is –, mert jelenleg nem tudunk motiválni. Például egy műtőssegédnek esze ágában sincs képzésre járni, hogy nagyobb felelősség mellett dolgozhasson ugyanannyi pénzért.

Gyakran kopogtatnak az ajtaján a dolgozók a problémák miatt?

Igen… Nehéz a bejárás, gyakran kell költözniük, váltott műszakban dolgoznak, a túlórák miatt pedig nem tervezhető a magánélet. Rengeteg a családi probléma, a válás, az egyedülálló szülő. Ennek ellenére asztalra csapással még soha nem kellett túlórát elrendelni, ha például megbetegszik több ápoló, mindig van jelentkező, mert arra képeztek ki bennünket, hogy segítsünk.

Zoljánszky Alexandra

Fotó: Marcali Gábor