Sokunk kedvence: Bözsi vagy faros
Az idősebbek még utazhattak rajta, a fiatalok már csak nosztalgia járatokon találkozhatnak a magyar buszgyártás egyik legsikeresebb példányával az Ikarus 55-össel. Győrben újra közelebb kerülhettek hozzá a rajongók.
Az 55-ös típus, az Ikarus gyár egyik legismertebb és legsikeresebb távolsági- és turista busz típusa volt, melyet 1954 és 1973 között gyártottak. Gyakori becenevei a „faros” és a „Bözsi”, melyeket a busz a jellegzetes hátulsó, motor szekciójának köszönhet. Az Európai Mobilitási hét programjai közül, a szerdai EAG E99-es után, pénteken újabb klasszikus gépcsodával ismerkedhettek meg a buszok szerelmesei.
A kulisszák mögött – Teleplátogatás az ÉNYKK Zrt. Buda utcai telephelyén – nosztalgiabusszal!
Az ÉNYKK farosa 1956 márciusában jött le a gyártósorról, s először a 16-os AKÖV-nél szolgált, majd Mezőhékra került a Táncsics MGTSZ-hez ’67-ben, innen 9 évvel később Hódmezővásárhelyre. Huszonhárom év szolgálat után 1979-ben kivonták a forgalomból, míg 1998-ban a Kisalföld Volán felújította és azóta is nosztalgiabuszként üzemel a lelkes buszrajongók legnagyobb örömére.
Az Ikarus gyár 1950-es évekbeli főmérnöke – Zerkovitz Béla – egy kisebb csoporttal szembefordult az addig meghatározó központi gyártási ideológiának, mely az orrmotoros – úgynevezett trambusz – típusokra helyezte a hangsúlyt. A cél az volt, hogy létrehozzanak egy korszerű önhordó karosszériás, tehát nem alvázas, farmotoros járművet, mely nagy befogadó képességgel rendelkezik és egyszerre lesz alkalmas távolsági és városi feladatok ellátására is. A terv mellett szólt az a tény is, hogy nagy mennyiségű alváz gyártására a magyar ipar, az adott korban képtelen volt.
„A termelés nagyon lassan pörgött fel, 1954-ben csak 10 darab 55-ös gördült ki Mátyásföldről, voltaképpen egyedi darabként. Ezeket a kocsikat nemzetközi bemutatókra vitték, majd a közlekedési vállalatoknál közlekedtek, amolyan tesztüzemben. A sorozatgyártás beindulását – mai szemmel nézve – nevetséges dolgok hátráltatták, az Ikarus ekkoriban a bányamozdonyoktól kezdve a babakocsikon át a gyerekjátékokig bezárólag mindennel foglalkozott, csak éppen a „farosokkal” nem” – olvasható az autonavigátor.hu beszámolójában.
A busz lelkét egy 125 lőerős Csepel D613-as motor adja. Az 55-ös Ikarusból 7466 darabot gyártottak, ennek kicsivel több, mint a fele – 3762 darab – a Szovjetunióba került. Az NDK-ba 2306, Csehszlovákiába 110 darabból álló flotta került. Románia 41, Kína 21, Bulgária 13, Lengyelország 10, Görögország és Egyiptom 5 buszt vásárolt a típusból. Ezen felül Jugoszlávia és Kuba is kapott egy-egy bemutatópéldányt.
Magyarországra összesen 1191 példány került, melyből 1048 darab szolgált valamely állami közúti tömegközlekedési vállalatnál, a maradékon pedig a MALÉV, valamint az IBUSZ és az Expressz utazási irodák osztoztak.
Sokan úgy vallják, hogy az Ikarus 55-ösnél van jobb busz, de szebb nem volt és nem is lesz soha.
gyp / autonavigator / Wikipedia
Fotó: O. Jakócs Péter