Kisebb körutunk volt mediterrán szép vidéken, ami egy úttal gasztrotúrának is nevezhető. Igyekeztem ellesni minden olyan csínját-bínját a konyhájuknak, amit itthon is hasznosíthatunk, vagy amiért érdemes elmenni Spanyolországba, akár újra.

Kissé hasonlít az általam és a rovat olvasói által jól ismert portugál vidékre, de itt másra helyezik a hangsúlyt. Sonkavölgy, sajtvidék, olívamező, ami maga a paradicsom – talán így tudnám egy mondatban összefoglalni. Viszonylag sok nemzet konyhája található meg az éttermi és bolti kínálatban egyaránt, amiből nagyon népszerű a bajor, az olasz, az indiai és az ázsiai étel vagy alapanyag szortiment. Rengeteg bisztró éri egymást az utcákon, mégis azokba érdemes bemenni, ami sziesztát tart délután 2-6 óráig. A helyiek igyekeznek angolul beszélni, de jobb azért egy fordító alkalmazással érkezni, mert a specialitásaikat nehezen fordítják le.

Éppen úgy, ahogy ezt a híg sörös-tejes tésztában sült ropogós bébi polipokat. Elég sótlan, de a citrom adja meg ennek is az ízét, sósságát. Én otthon gyakran használom ezt a módszert, akár pici halfilé falatokra, csirkekockákra vagy csupán egy gomolya sajtcsíkra. Nem szívja meg magát olajjal és nem kell sem panírozni, sem sokáig sütni!

Ropogós tésztabunda:
150 ml tej
2 db tojás
50 g liszt
2 ek sör
1 kk só
1 kk porcukor

Bundázás előtt lisztezni kell minden alapanyagot, hogy megtapadjon a tészta!

A híres paella! Valóban az, hiszen minden hirdetőtáblán, étlapon ezt látjuk első alkalommal. Azonban, nem mindegy, hol esszük, és ehhez van is egy történetünk. Spanyol barátnőnk ajánlotta a helyet Barcelonában, ahol egy kis utcában, helyiekkel, csak spanyolul beszélő séflány fogadott. Szabad asztal nem mindig van, de nekünk szerencsénk volt. Séfünk bemutatta nyersen az alapanyagokat, amiből bátran válogattam, hogy előételnek és kóstolónak kiváló lesz.

Ilyen volt a La Bomba: krumpligolyó, pikáns chorizoval (spanyol kolbász) töltve, ropogós panírban frissen sütve, majd fokhagymás tejföllel és paradicsomszósszal leöntve. Maga a tökély!

A tortillát magam is készítem, aminek receptjét megtaláljátok itt a rovatban, azonban most lestem el, mitől is lehet még finomabb. A tortillának nagyon vastagnak kell lennie, hiszen a belsejének krémesnek kell maradnia a tojástól. Friss tojás, új burgonya, sült chorizo ebben is, majd sok pirított hagyma. A tálalás pedig enyhén ecetes-cukros hagymával dukál!

Elérkezett a főételünk ideje is, ami a paella volt, ahogy az elején már beharangoztam. Meg kellett rendelnünk, mert várni kell 40 percet, frissen készül. Tenger gyümölcseivel, szaftosan és tűzforrón kaptuk. Úgy alakult a sok előételnek köszönhetően, hogy meghagytuk a nagy részét.

A pincér kijött és közölte, hogy felháborító, hogy ennyit meghagytunk, Ő bizony nem viszi el. Mi úgy megszeppentünk a férjemmel, hogy elkezdtünk serényen tovább falatozni, de ami nem megy, az nem megy. Várnunk kellett fél órát, amire megbékéltek és fizethettünk.

Másnap reggel folytattuk a vadászatot. Bárhol hozzájuthatunk baguette-tel (ejtsd bágett) kínált sonkához, sajthoz és pezsgőhöz. Több verzióban kipróbáltuk, ami közös volt bennük: minden baguette frissen pirított volt, amit meglocsoltak a paradicsom leves-magvas részével és olívaolajjal. Olyannyira jó ötletnek tartom, hogy a kevésbé egészséges krémsajtok és vajak helyett is ezt használom majd a szendvicseinkbe ezek után.

A rovat következő részében megtaláljátok a chorrizo, empanada receptjét és az óriási spanyol piacozásunk részleteit. (Videókért látogassatok el az instagram oldalra!)