Szabad-e locsolni?

Jaj ne! – hangzik a hangos sikítás húsvét hétfőn a hölgyek szájából, mikor a kölnis üveg feléjük közelít, vagy helyenként akár egy lavór víz zúdul a nyakukba. Honnan ered a locsolás hagyománya és mit szimbolizál? Utánajártunk, miért is jó, ha vizesen vagy kölnitől tocsogva töltik a szebbik nem tagjai a húsvét hétfőt.

Bizonyára már minden hölgy epekedve (és legalább három váltásruhával felszerelkezve) várta, hogy eljöjjön a hétfő, és locsolkodók tömegei álljanak az ajtaja előtt.

A néprajzkutatók kétféle locsolást különböztetnek meg, egyrészt mikor a keresztgyerek látogat el a keresztanyához, hogy meglocsolja, másrészt, amikor a fiúk csapatokba verődve, egyfajta udvarlási rituáléból indulnak neki az öntözésnek.

Locsolás kölnivel

Kevés helyen ápolják már a hagyományokat

A mára sajnos egyre inkább visszaszoruló hagyomány szerint húsvét hétfőn hajnaltól kezdve a fiúk vízzel, ma többnyire már csak kölnivel locsolják a lányokat, leszámítva azokat a falvakat, ahol még mindig életben vannak a régi hagyományok.

– A kamaszkorban lévő legények járnak öntözködni, akik a beköszönés és a locsolóversek elmondása után kivezetik a lányokat a kúthoz. Két fiú megfogja és kifeszíti a lány kezeit, a harmadik fiú pedig a kútból felhúzott vödör vízzel nyakon önti – meséli Gaal-Hasulyó Bernadett, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ajak településről származó néprajzkutató.

Azután a lány átöltözik, és a háziak szentelt étellel és borral kínálják az öntözködőket. (Húsvét hétfőjét vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték.)

Bánk, 1959. március 25.
MTI Fotó: Urbán Nándor, Fehérváry Ferenc

Megtisztulás és megújulás

A locsolkodás hagyományának kialakulása a 17. századra nyúlik vissza, amikor még a vízhez két fontos fogalmat társítottak: megtisztulás és megújulás.

Apor Péter az 1736-ban megjelenő, Metamorphosis Transylvaniae című művében így írt róla: „…úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben…”

– A szimbolikus jelentés mai napig fennáll, viszont vallási megközelítésből a népi szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi nőket, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat – mondja Tátra Zsuzsanna néprajzkutató.

Aki nem vigyáz, vödörből, vagy szódával kapja…

Már pénzzel is beérik

A népi szokás szerint a locsolásért cserébe hímes, de legalábbis festett tojás jár a fiúknak, azonban mindezek hiányában pénzel is beérik napjainkban.

A húsvét hétfői locsolkodás a felszabadultságról szól, elvégre az ezt megelőző nagyböjti időszak a szomorúság, befele fordulás ideje. Vigaszul szolgáljon a hölgyeknek, amellett, hogy a locsolás termékenységvarázsló szokás, a hiedelem szerint minél több locsoló jár valakinél, annál népszerűbb és elragadóbb „teremtmény.”

Forrás: hirado.hu
Fotó: MTI / Balázs Attila