Szakmával szabadulhatnak a fogvatartottak

Színházi előadásoknak, beszélgetéseknek ad helyet legtöbbször a Győr-Moson-Sopron Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet közösségi tere, nemrégiben azonban paravánok sorakoztak ugyanitt – vizsgáztak az elítéltek, mostanra pedig festő, mázoló, tapétázó végzettséggel várják a szabadulást.

Az idő hasznos eltöltése volt a legfontosabb szempont, amiért elindult az esti tagozatnak megfelelő szakmunkásképzés, a Győri Műszaki Szakképzési Centrum Gábor László Építő- és Faipari Szakgimnázium és Szakközépiskola lebonyolításában a bv-intézetben. Természetesen a naprakész tudásszerzés is lényeges szempont volt, így hiányszakmát választott az intézmény vezetése: festő, mázoló, tapétázóra mindig szükség van, a jó ideje tapasztalt munkaerőhiány közepette pedig főleg.

„Előzetesben lévők jelentkezhettek a kétéves képzésre. Többen lemorzsolódtak, összesen hatan kapnak bizonyítványt. Közülük van, aki már szabadult, a tanfolyam miatt járt csak vissza, a többieket pedig már elítélték, ők az iskola elvégzéséig itt maradhattak. Az, hogy hasznosnak élték meg a mindennapjaikat, rengeteget számít a reintegrációjuk szempontjából” – hangsúlyozta Hajdu Melinda bv. főhadnagy, pszichológus és hozzátette, szinte minden szabadidős programnál nagyon fontos, hogy a jó magaviseletet jutalmazzák, ami alapvető ugyan, de igyekeznek kiemelni azokat, akik tényleg szeretnének előbbre jutni.

Az oktatók minden hétköznap érkeztek a fogvatartottakhoz, hogy átadják az elméleti és gyakorlati tudást. Egyikük elmondta, a tanoncok ezzel a szakmával el tudnak majd helyezkedni az építőiparban. „Óriási a munkaerőhiány, azokat az alapokat, ami ott szükséges, tudják produkálni. A visszailleszkedésük szempontjából is fontos, hogy szereztek egy jó szakmát, tapasztalattal, hiszen sokat gyakoroltak” – fejtette ki az oktató.

A rabok ugyanis a képzés alatt részt vettek az intézet karbantartásában, falakat festettek, ajtókat, ablakokat mázoltak.

„Nem szerettem volna tétlenül tölteni az időt. Kint is mindig dolgoztam, és azt vallottam mindig, amit az ember egyszer megtanul, soha nem veszik el tőle. Két szakmám van, ez már a harmadik, elképzelhető, hogy fogom hasznosítani a civil életben” – árulta el az egyik rab. A 45 éves férfinak négy éve van hátra a falak mögött. „Most elszállítanak innen, de lehetőség szerint a következő bv-intézetben is szeretnék iskolába járni. A kislányom éttermet nyitott, ha el tudnék végezni egy szakács- vagy egy pékiskolát, akkor szabadulásom után neki is segíthetnék” – vázolta a távoli jövőt az egyik vizsgázó.

Szerző: Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor