„Számomra túl gyors és sűrű ez a világ.”

Gyermekként sokunk képzelte magát hős lovagnak, aki fából faragott kardjával vág rendet az ellenség katonái között. Aztán a kardot lecseréltük, gondolataink pedig beszorultak a jelenbe. Koncz Dániel viszont nem engedte el a múltat, és beleásta magát a történelembe, hogy nap mint nap időutazáson vehessen részt.

Koncz Dániel Budapestről, azon belül is Cinkotáról származik. Győrbe pedig egy kalandos külföldi utazásnak köszönhetően került, de erről kicsit később. Bár gyerekként még az űrhajózás felé kacsintgatott, a cinkotai telek megalapozta a múlttal foglalkozó jövőjét. „Miután egy nagyon régi temetőre épült a ház, előfordult az is, hogy Árpád-kori csontvázak kerültek elő a földből. Talán innen hozom a történelmi vonalat” – meséli lelkesen Koncz Dániel.

Bár az eredeti szakmája ötvösművész, már középiskolásként régészeti ásatásokon segédkezett. „Egy barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy diákok is jelentkezhetnek. Én úgyis nyári munkát kerestem, így felvettem velük a kapcsolatot. Azt ígérték, hogy olyan élményekkel leszek gazdagabb, ami az egész életemre hatással lesz.”

Közben a feltárt és feltáratlan múlt annyira magával ragadta, hogy egyre többet olvasott a témában, és megismert különböző kultúrákat. Rátalált a kelta mitológiára is, ami arra sarkallta, hogy elutazzon Írországba. „Kalandvágyból mentem ki. Dublin közelében éltem egy évig, a szomszédban pedig egy ménfőcsanaki lány lakott. Haza már egy párként érkeztünk, és azóta két kislányunkkal együtt élünk Győr-Ménfőcsanakon” – mondja a büszke apa, aki régésztechnikusként dolgozik.

Elsősorban a rajzolás és a lehető legpontosabb dokumentáció a feladata. „Ha valaki építkezik és ezt érintett lelőhelyen teszi, akkor fel kell tárni a területet. Bevásárlóközpontok, üzemcsarnokok építésénél dolgozunk sok esetben. Egyébként Magyarországnak megvan az a sajátos jellege, hogy ha egy picit mélyebbre ásunk, akkor minimum több száz éves cserepek kerülnek elő” – magyarázza Koncz Dániel.

Saját elmondása alapján, az úgynevezett kísérleti régészet áll hozzá a legközelebb, ami arról szól, hogy a feltárt tárgyakat rekonstruálják és kipróbálják a gyakorlatban is. „Ha egy teljes felszerelést szeretnénk elkészíteni, akkor rengeteg időt és energiát kell ráfordítani ahhoz, hogy valóban hiteles legyen. Ezerben mérhető a munkaórák száma.”

Így ér össze Koncz Dániel munkája és hobbija, hiszen ő az alapítója és vezetője a Jaurinum Győri Történeti Társaságnak, amely hagyományőrző csoportként, elsősorban a X–XI. század minél hitelesebb bemutatását tűzte ki célul. „Foglalkozunk a II. és az V. századdal is, de a főcsapás nálunk az államalapítás időszaka. Géza fejedelem halálától László haláláig, Könyves Kálmán még éppen beletartozik. Sajnos nagyon kevés az információ a korszakból, így rengeteg kutatást igényel, hogy hiteles ruházatot és felszerelést készítsünk” – meséli a társaság vezetője, aki azt is hozzáteszi, hogy rendkívül költséges elfoglaltságról van szó. „Egy autó árát olyan könnyen rá lehet költeni egy páncélos katonára, hogy észre sem veszi az ember. Mivel a keretünk ennél jóval szűkösebb, szinte mindent magunk készítünk el olcsó alapanyagokból. Van egy társunk például, aki régész, és ő kovácsolja a páncélokat. A legújabb pedig, hogy suszternek álltam és cipőket készítek.”

Koncz Dániel közel két évtizede foglalkozik a hadi hagyományőrzéssel, a társaságot pedig Horváth Tamás Ariellel indították el, és a Bezerédj-kastély fogadta be őket. A korhű viselet mellett, a fizikai felkészülésre és a harci technikák elsajátítására, valamint a környezetvédelemre is nagy hangsúlyt fektetnek.

A tagok számos hazai és külföldi hagyományőrző rendezvényen szerepeltek már sikerrel. Győrben óvodáknak és iskoláknak is tartottak előadásokat, és rendszeres résztvevői a Szent László Napoknak is. Így számos lehetőség adódik az érdeklődőknek, hogy a régmúlt évszázadokról kérdezzék őket. Sőt a bátrabbak csatlakozhatnak hozzájuk, hiszen a Jaurinum Győri Történeti Társaság kapuja mindenki előtt nyitva áll.

Kaszás Kornél

Fotó: Marcali Gábor