Székely kincsestár

Sorozatunkban a csodálatos Székelyföld egy-egy gyöngyszemét mutatjuk be olvasóinknak. Tesszük ezt nem titkoltan a kedvcsinálás szándékával, hogy aki teheti, látogasson el erre a gyönyörű, ezer kincset rejtő magyar vidékre. Nem fogja megbánni…

VII. rész: Gyilkos, békás, borvizes

Parajdi szállásunkról ezúttal a Gyergyói havasok felé vesszük az irányt. Csodálatos, erdőkkel övezett utunk a Bucsin-tetőn át vezet, ahol érdemes megállni egy kicsit, mert a Hargita csodálatos látványa megér néhány percet és persze néhány fotót is. Továbbindulva előbb Borzontra, majd Gyergyóalfalura érünk, amelyről sorozatunk Csíksomlyót bemutató epizódjában már ejtettünk szót, hiszen a hagyományok szerint a mai napig az alfalviak keresztalja halad az élen a búcsúban. Hamarosan Gyergyószentmiklósra érkezünk, ami Hargita harmadik legnépesebb városa a maga 18 ezer lakójával, korábban Gyergyószék központja volt. Ha csak átutazóban járunk itt, azért a város főterén érdemes megállni, hiszen a parkosított tér nagyon kellemes hangulatú sétára csábít. A várost elhagyva hamarosan meseszép látványban lesz részünk, hiszen a táj egyre vadregényesebb, ahogy belevetjük magunkat a Gyergyói havasok sűrűjébe. A kanyargós szerpentin úton egyre feljebb és feljebb jutunk, mígnem elérjük a nap első katarzisát, az 1256 méter magas Pongrác-tetőt, és azt a leírhatatlan panorámát, ami elénk tárul. Nem kell elkapkodni az útszéli megállást, amikor felérünk, egy autós pihenő vár minket, ahonnan gyönyörű fotók készíthetők, ráadásul a kis faházakban kézműves finomságokat árulnak. Itt mindenképp vásároljunk a messze földön híres erdélyi házi csokiból, amely a táj gyönyörűségéhez hasonló ízélményt nyújt. A pihenőhelytől egyébként könnyed túraútvonalak is indulnak, ezért, ha kedvünk van, be is barangolhatjuk a hegyoldalt.

Ha először járunk errefelé, esetleg azt is gondolhatjuk, hogy szebbet a nap folyamán már nemigen láthatunk. Ez óriási tévedés, a java csak ezután következik! A Gyilkos-tó lenyűgöző látványa és érdekes története vár minket a közelben. Ahogy Orbán Balázs írja: “Nagyobbszerű tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben.” A tó melletti parkolóban vendéglátó egységek, kürtőskalácsosok, szuvenír-árusok fogadnak minket, tehát itt jó alkalom nyílik egy ebéd elfogyasztására a természet lágy ölén. Ha kifújtuk magunkat, sétáljunk le a partra, ahol rögtön feltűnik az érdekes természeti jelenség. A tóból ugyanis szuronyokként áll ki megannyi fatörzs, amelyeket közelről is megtekinthetünk, ha csónakot bérelünk. Kevesen gondolnák, de a tó mindössze 178 éves, létét a Gyilkos-kő hegyomlásának köszönheti, a lezúduló törmelék ugyanis több patak útját is elzárta, így azok tóvá duzzadtak, a fatörzseket a vasoxidos meszes víz konzerválta, így jöhetett létre az érdekes jelenség. Amilyen fiatal a Gyilkos-tó, annyira gyorsan „öregszik” is, hiszen a patakok folyamatosan hordalékkal töltik fel, és a becslések szerint beavatkozás nélkül mintegy 70 éven belül teljesen feltöltődik. Az elmocsarasodás ütemét hordalékfogó gátakkal igyekeznek lassítani. Ha nincs kedvünk csónakázni, induljunk el a tó körüli ösvényen, és élvezzük a partról ezt a csodát.

Bár élményekből már így is kaptunk eleget, a túra legszebb része még csak most következik. A főúton tovább haladva néhány perc múlva a Békás-szorosba érkezünk, amely egy öt kilométer hosszú, lenyűgöző szurdokvölgy. Utunkat a gyorsfolyású békás patak kíséri, magam általában az első adandó alkalommal letérek a betonútról, és a patak kiálló szikláin, vízeséseket kerülgetve, ugrándozva folytatom a felemelő kalandot. A szoros óriási sziklái egyre hatalmasabban magasodnak fölénk, mígnem már-már úgy érezzük, porszemek vagyunk csupán ebben a szikla-világban. Az ember térérzékelése is megváltozik, már-már egy másik tudatállapotba kerül, hiszen a környezet olyannyira nem hasonlítható semmihez, hogy akár egy másik bolygón is járhatnánk éppen. Az olykor háromszáz méter magas sziklafalakból negyven méteres fenyők meredeznek. Az élet csodája, hogy a teljesen függőleges, kopár falakon, ahol csak egy talpalatnyi föld megül, máris kihajt egy-egy virág, bokor, vagy fenyő. Ez a hegyi mesevilág nem csak a turisták, de a hegymászók paradicsoma is. Bár nem a legmagasabb, a legérdekesebb sziklatorony kétségtelenül az Oltárkő a csúcsán a kereszttel. Természetesen a Békás-szorosban is megtaláljuk a kézműves portékákat kínáló árusokat, a míves fafaragásokat, népviseletet, szarvasagancs-bicskát, és egyéb helyi termékeket. Ha képesek vagyunk még újabb élményeket befogadni, akkor érdemes autóval továbbindulni Borszék irányába, amely híres üdülő-település. Fürdője és több mint 15 ásványvízforrása miatt nagyon keresett úti cél, látványosak a barlangjai, és természetesen a táj errefelé is lenyűgöző. A napba talán több nem fér bele, de ez nem is baj, ennyi élményt feldolgozni is időigényes. Ha visszaérünk szálláshelyünkre, nagy táncmulatságot már ne tervezzünk az estére, mert anélkül is jól fogunk aludni. Szükségünk is lesz a pihenésre, mert legközelebb újabb hegyi kalandok várnak ránk.

Szerző: Papp Zsolt

Fotó: O. Jakócs Péter