Szenvedélyek összefonódása: monodrámát mutat be Jáger András Győrben

„Három nagy szenvedélyem van: a líra, a rockzene és a bábok” – mutat rá Jáger András, a Győri Nemzeti Színház színésze önálló előadásának esszenciájára, melyet május 13-án láthat a közönség.

A Menház Színpadon, az Öt Templom Fesztivál keretében, 18 órakor kezdődő Álmom az Isten című esten versek, drámarészlet és dalok hallhatóak majd, s Jáger András társa csupán egy báb lesz az előadásban. A színen pedig csak egy pad, egyébként teljesen üres. A pad szimbólum: „Az emberélet útjának felén…” lévő útszéli pihenőhely. Ide érkezik egy vándor, nevezzük utcazenésznek, és monológjában Ady Endre, Babits Mihály, Faludy György, József Attila, Juhász Gyula, Keszei L. András, Pilinszky János, Tóth Árpád és Sütő András gondolatai fonódnak egybe az elmúlt évtizedek ismert rockdalaival.

Egy gitár kíséretében énekel majd többek között a Quimbytől, a P. Mobiltól, Hobótól, Presszer Gábortól, a Tankcsapdától, Leonard Cohentől és Máté Pétertől is. Létezik-e Isten? – erre, életünk talán legfontosabb kérdésére keres választ filozofálva, pörölve, suttogva és énekelve. Az elhangzó versek, szövegek és dalok szerves egésszé állnak össze, így nem előadóest, sokkal inkább monodráma, ami kikerekedik majd a Menház Színpad intim terében. Személyes előadásról van szó, izgul is a művész, hiszen a magában régen érlelt monodrámát most mutatja meg először másoknak. Az előadás alatti úton a fent felsorolt szerzők kísérik, akik között egy győri újságíró, Keszei L. András nevét is megtaláljuk. „A verseit olvasva megdöbbentem, hogy ugyanazok a gondolatok vannak benne – egyidősek vagyunk egyébként –, csak ő le tudja írni ezeket. Én pedig most előadom.”

A játék már akkor elkezdődik, mikor a vándor megérkezik a padhoz – amit egyébként Jáger András barkácsolt –, s összeszereli a néhányt eszközt, amit magával hozott. A báb, melynek technikáját a Vaskakas Bábszínházzal közös, sok éve tartó együttműködés során sajátított el arctalan, így bárki lehet a helyzettől függően.

Jáger András tehát mesél, gondolkodik és kérdéseket tesz fel, a fesztivál pedig kiváló közege ennek a személyes hangvételű előadásnak. Minden irodalmat szeretőnek ajánlja, s úgy érzi, 13 éves kortól fogyasztható ez az istenkereső, ám nem klerikális, humorral átszőtt monodráma.

Zoljánszky Alexandra

Fotó: Tóth Zoltán