Szereti érezni, hogy szükség van rá

Mindenki ismer olyan embert, aki szinte minden cselekedetével adni szeretne másoknak. Ők azok a „lélekemberek”, akikben a jó szándék és a segíteni akarás munkál. Bogdán Eszter közéjük tartozik, és bár a színpadi jelenléte miatt azt hihetjük, hogy az élete nyitott könyv, azért érdemes elolvasni az apró betűs részt is.

Bogdán Eszterrel egy rendezvényen találkoztam először. Mindketten dolgoztunk, de arra azért jutott idő, hogy néhány percben megosszuk egymással gondolatainkat. A beszélgetés pedig már akkor elültetett bennem egy gondolatcsírát, amely mostanra hozott termést. Ennek eredményeként ültünk le beszélgetni, ahol ugyanazzal az önazonos és őszinte emberrel találkoztam, mint annak idején.

Bogdán Eszter Adyvárosban nőtt fel, jelenleg pedig Gyárvárosban él. „Rendkívül gazdag gyerekkorom volt. Édesanyámmal máig szoros a kapcsolatom, édesapám már nincs közöttünk, de csodálatos ember volt” – meséli az énekesnő. A zene már egészen fiatalon rátalált, a színpad pedig mágnesként vonzotta magához. „Édesanyám szerint előbb tudtam táncolni, mint menni, és előbb énekeltem, mint hogy beszéltem volna” – mondja Bogdán Eszter, aki sokáig musicalénekesként képzelte el magát. Saját bevallása szerint, érzékeny lelke miatt nem választotta ezt a pályát, ahol nap mint nap küzdenie kellett volna a szerepekért. Pedig már gyerekként kívülről tudta az Evitát és a Jézus Krisztus Szupersztárt, ráadásul a komolyzenére is rátalált. „Beethoven IX. szimfóniáját számtalanszor vezényeltem a tükör előtt, ha pedig a bátyámmal gombfociztunk, akkor Csajkovszkij volt a csatár, Beethoven pedig a kapus” – meséli nevetve.

Bár szinte mindig Győrben élt, tizenkilenc évesen tett egy kitérőt és Siófokra költözött. Két évig lakott a Balaton-parti városban, ahol több zenésszel is megismerkedett. Ennek köszönhetően egy hotelben énekelte végig mindkét ott töltött főszezont. „Zsolti, aki felajánlotta ezt a lehetőséget, és akinek a segítségével végleg elindultam ezen a pályán, a mai napig a barátom. Mint ahogy az egykori szomszédom is mindig felkeres, ha Győrben jár.”

Mikor visszatért szülővárosába, benevezett egy pop-rock fesztiválra, ahol a zenei tehetségeknek biztosítottak bemutatkozási lehetőséget. Bogdán Eszter ott találkozott az egyik zsűritaggal, Somogyi Ferenccel, a Loyd Egylet vezetőjével, és mire észbe kapott, már ő volt a zenekar énekesnője. „Az egész életemre jellemző, hogy mindig megtaláltak a lehetőségek. Sosem én kerestem őket, egyszerűen szembejöttek velem” – hangsúlyozza az énekesnő, aki a Loyd Egylet mellett, két másik formációban is énekel. Hét éve tagja az Esti Egyenlegnek, ahol szintén barátokra lelt. Néhány éve pedig Szilasi Lajossal alkotnak duót, hogy örökzöld slágerekkel ajándékozzák meg a közönséget.

„Nekem fontos, hogy úgy érezzem, szükség van rám, különben haszontalannak gondolom magamat” – mondja Bogdán Eszter, akinek civil foglalkozása is van, hiszen a SZESE a munkahelye, ahol gazdasági ügyekkel foglalkozik. A fennmaradó idejében pedig ékszereket, vagy éppen tokot készít okostelefonra, hogy még idejében elfojtsa a haszontalanság érzését. „Gyerekkoromban a nagymamámmal hímeztem, horgoltam vagy kötöttem. Az, hogy varrónő lettem, leginkább ennek köszönhető. Persze itt nem álltam meg, és művelődésszervező, valamint mérlegképes könyvelő képesítést is szereztem” – teszi hozzá a sokoldalú énekesnő.

A beszélgetésünk alatt természetesen Győr is szóba kerül, hiszen Bogdán Eszter szemmel láthatóan rajong a városért. „Győr a léptékem. El sem tudom képzelni máshol az életemet.”

Ahogy ma már azt sem tudja elképzelni, hogy minden felkérésre igent mondjon. Saját bevallása szerint, sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megtanuljon nemet mondani. „Ehhez azért kellett idő, mert óriási kötelességtudat van bennem. Nem a legjobb akarok lenni, hanem a lehető legjobban akarom ellátni a feladatomat.” Ezt támasztja alá az is, hogy kisgyerekként is szófogadó és rendszerető volt. „Édesanyámat kérdeztem, hogy mit csináltam, amikor először óvodába mentem? Mire ő azt felelte, hogy rendet” – meséli mosolyogva.

Mi pedig akkor mosolyoghatunk örömünkben, ha színpadra lép, és énekelni kezd. Mert a muzsika jótékony hatása közismert, Bogdán Eszter pedig boldogan nyújtja át nekünk a gyógyírt.

Szerző: Kaszás Kornél
Fotó: Marcali Gábor