Szilágyi Gábor: A lehetőségek vonzottak Győrbe

Szilágyi Gábor kizárásos alapon választott szakmát. Elsőként állatorvosi álmait ejtette, később a növénytermesztésből, majd az intenzív állattenyésztésből ábrándult ki.

Hogy melyikből miért, azt most hagyjuk, a lényeg, hogy gödöllői agrárdiplomával a zsebében édesapját követte, a halászmesterség mellett döntött. Pályafutása a dinnyési ivadéknevelő tógazdaságnál kezdődött, innen a Balatonra, onnan meg Kisbajcsra csábították. Tíz éve elnöke a Győri Előre Halászati Termelőszövetkezetnek, amely keze alatt nyereséget termel és látványosan fejlődik. A kisbajcsi intenzív haltelep ma már az ország második legnagyobb teljesítményű rendszere, s az egyetlen, ahol a nevelés mellett feldolgozás is zajlik. A termelés költségtakarékos, a termékek frissek és sokfélék. Őszi újdonságként helyben fejt kaviárt is kereskedelmi mennyiségben dobozol a cég.

Szilágyi Gábort egy évtizeddel ezelőtt a lehetőségek vonzották, ismerte a győri szövetkezet adottságait, úgy látta, minden feltétel együtt van ahhoz, hogy jó menedzseléssel komoly gazdaságot építsen. Azt mondja, három év kellett a felkészüléshez, a tervezéshez, és hét a megvalósításhoz. A cég nyolc pályázaton nyolcszor nyert, a fejlesztések, beruházások nagyobbik fele állami és uniós pénzekből valósult meg. Úgy tűnik, mindenkinek tetszik, hogy a győri halászati szövetkezet tiszteli és védi a természetes vizeket, gyérítés helyett számban is, fajban is gyarapítja a halállományt.

Nem halásznak, hanem nevelnek és telepítenek, többek között a horgászok javára, akik fizetségül horgászengedélyt váltanak. Akinek szerencséje van, már kecsegével is találkozhat a Győr környéki folyókban. A szövetkezet kaviárja intenzíven tenyésztett, hatéves tokhalak ikrájábólkészül, a kisbajcsi medencékben felnőttpéldányokból jut a Dunába is.

Az itthon piacvezetőnek számító győri szövetkezet évi ezer tonna saját nevelésű, vagy tógazdaságoktól vásárolt magyar halat és külföldről behozott pisztrángot, lazacot forgalmaz. A teljes mennyiség alig több mint egy százaléka származik természetes vizekből, miközben a gondjaikra bízott élő vízfelület közel négyezer hektár. Olyan vidékek ezek, mint például a szigetközi ágrendszer, amelyet az elnök szerint nagyon lehet szeretni. A bősi vízlépcső üzembe helyezése, a Duna elterelése előtti napokban járt itt először, a feleségével töltött egy felejthetetlen hetet Ásványrárón. Ladikot béreltek és járták a folyót. A szakmai észérvek mellett ez a kirándulás is kellett ahhoz, hogy elvállalja a kisbajcsi munkát, a Balatont a Szigetközre cserélje.

Szilágyi Gábor tíz évvel ezelőtt egyedül érkezett Siófokról Győrbe, azt mondja, nem akart a családra erőltetni egy újabb, munkahely miatti költözködést. Ami nem kényszer, az könynyebben megy, maga sem lett volna halász, ha az apja erőlteti. Most viszont úgy néz ki, vége szakad a kétlakiságnak, tizenhárom éves lánya győri középiskolát választ, és nagyfia is beleszagolt már a nagyvárosi levegőbe. Addig is teszi a dolgát, s ha letelt az elnöki munkanap, eltölt még néhány órát a medencék körül. Nézi a halakat, figyeli, jár-e arra róka, vidra, kormorán. Este meg ott a város a folyókkal, a hidakkal, a sétáló emberekkel. A látvány évről évre otthonosabb.

Zöld

„Az egész projekt zöld. Napenergiát használunk, a mesterséges tavakból elfolyó vizet visszaforgatjuk, természetes közegben tisztítjuk. Amikor kimegy, a minősége ugyanaz, mint az élővízé.”

Hal

„A halat mi, magyarok luxusélelmiszernek tekintjük, keveset fogyasztunk belőle, ha baj van a családi költségvetéssel, először mondunk le róla. Ezért is fontos, hogy a tenyésztés és a feldolgozás egy helyen, költségtakarékosan történjen.”

Család

„Hétköznap a munkára figyelek, a hétvége a családé, ingázok Győr és Siófok között. Nekem se, a feleségemnek se egyszerű, de eddig még nem cáfoltunk rá arra a régi viccre, amely szerint a hosszú házasság titka a külön hálószoba, külön városban.”

Gaál József

Fotó: Marcali Gábor