Telt ház várta pénteken Bodrogi Gyulát a József Attila Művelődési Házban: a Kossuth-díjas színművésszel Simon Róbert Balázs beszélgetett a Szabadhegyi Találkozások elnevezésű rendezvénysorozat keretében.
Az áprilisban 80. évét betöltő Bodrogi Gyula néptáncosként kezdte pályáját, majd 1954-ben felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. „A portán adtam be a jelentkezésemet, rendezőnek szerettem volna, de mondták, az ebben az évben nem indul.Akkor mi indul? Színész volt a válasz” – mesélte a Nemzet Színésze, s elárulta, egyszer ki is rúgták a főiskoláról. „A rendezőszakosokat engedték csak be egy amerikai filmre, azt mondták, az a színészeknek árt. Az osztállyal libasorba álltunk, hogy kinyissuk az ajtót, aminek az lett a vége, hogy kitéptük. Fegyelmi indult, megállapodtunk, hogy minden kérdésre azt mondjuk, igen. Én kerültem először a bizottság elé, így lett belőlem a főkolompos, de végül csináltak egy új fegyelmit, amin visszavettek”.
Bodrogi hűséges típus, huszonnégy évig tagja a József Attila Színháznak, tizenkilenc évig művészeti igazgatója és rendezője a Vidám Színpadnak, 2003-tól pedig a Nemzeti Színház művésze.
„Amikor kezdtem a pályát, akkor a színházban még minden a színészről szólt. Egyszer csak elsőbbséget kaptak a rendezők, most meg azt tartják fontosnak, hogy ki az igazgató. Pedig most is a színész és a közönség a legfontosabb, a kettő nélkül nincs színház. A rendező és az igazgató pedig a segítőtársak” – hangsúlyozta Bodrogi Gyula. Szerinte az évtizedekkel ezelőtti és a mostani színház között elismerésben van különbség, tehetségben nincs.
„Pechük van a mai színészeknek: azelőtt aki bizonyított a színházban, behívták a tévébe. De megfordult a világ, már mindenki szerepelhet, ráadásul egyre több az amatőröket foglalkoztató műsor, na ott aztán igazán vastag tehetségtelenséggel találkozhatunk” fejtette ki a véleményét és hozzátette, a színházba járás egy szeánsz,olyan közösségi kapcsolat, amit nem lehet mással helyettesíteni. Azt is megemlítette, sokszor járt már Győrben, hiszen „mindig jó színháza volt a városnak”, illetve a Győri Balett előadásait is gyakran látogatta.
Elmondta, könnyen tanulja a szerepeket, ám egyszer előfordult vele, hogy elfelejtette, mit kell eljátszania a színpadon. „Emlékezetes jelenet történt a szín – falak mögött: Mit játszunk ma? Az mi? De milyen szövegek vannak benne? – kérdeztem, mert tényleg fogalmam sem volt a szerepről. Az igazgatónak jutott eszébe, hogy példányból játsszam. A színpadon aztán visszajött az agyam, de nem mertem letenni a könyvet. A közönség édes volt, átérezte a helyzetemet” – nevetett, és azt is elmesélte, soha nem iszik alkoholt az előadások előtt, de aznap vadászni volt, s ebéd közben egy vadásztárs megkínálta diópálinkával.
Bodrogi kilencévesen kezdett intenzíven vadászni, akkor a fegyvere még csúzli volt. Édesapjával Veszprém és Pápa környékére jártak, de akkoriban „kabát alól” lőttek a kisebb vadakra. „Az első legális zsákmányom tévedés volt, ugyanis a fácánoknál csak kakast lehet lőni, az enyém tyúk volt.” A színész másik hobbija a főzés, több saját recepttel is büszkélkedhet. Ilyen például a füstölt csülökpástétom, melyet a következőképp készít: „Jól megfőzöm a csülköt, majd kétszer ledarálom és úgy fűszerezem, mint a tatárbifszteket és pirítóssal tálalom. Isteni!”
Másik híres receptje a „duplalecsó”, melynek ötletét egy tűzhelyen felejtett lecsó adta. „Barátokat vártam, de a tűzhelyen felejtettem az ételt. Nem volt mit tenni, összeturmixoltam, majd vágtam még bele paprikát, paradicsomot és kolbászt, amiket ropogósra főztem. Nagy sikert aratott.” A harcsakrém-halászlé pedig úgy készül, hogy a halászléalapba tesz egy kis haltejet, majd összeturmixolja, ebben megfőzi a maradék ikrát és a halszeleteket, tálalás előtt pedig megbolondítja egy kevés whiskyvel.
Természetesen nem telhetett el úgy a „találkozás”, hogy ne esett volna szó Süsüről, a „híres egyfejűről”. „Süsü a sorsom, ’58-ban a rádióban is eljátszottam, majd később, mintegy húsz év múltán Csukás István megkeresett, adjam a hangom a bábfilmhez.
Mint kiderült, a rádiótól függetlenül kerestek meg, nem is hallottak róla. Akkor jöttem rá, hogy én születésileg is Süsü vagyok.” A Nemzet Színésze elárulta bűvös mondatát is, melyet mindig elmond színpadra lépés előtt: „Édes Istenem, segíts meg, hogy jól érezzem magamat!” Hiszen ő akkor boldog, ha a közönség is az.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor
Kapcsolódó videónkat IDE KATTINTVA nézhetik meg.