Tizenöt éves a régiségvásár

Az Antikexpo, Győr régiségvására augusztus 18-án lesz tizenöt éves, amit az alapítók, Németh István régiségkereskedő és családja színes vasárnap délelőttel, sok zenével és nagy tortával kívánnak megünnepelni az Árkád mögötti piactéren. A jubileumi vásárt az ezüst és a hajó jegyében szervezik, s felavatják az Antikexpo új cégérét, az ezüsthajót.

A győri régiségvásár egy hamisítatlan városi sikertörténet. Érdekesség, látványosság, program minden hónap harmadik vasárnapjának délelőttjén. Magánemberek indították útjára önerőből, pécsi és osztrák mintára. Már az első nyáron megtelt a Dunakapu tér, jöttek a kereskedők, a gyűjtők, a vásárlók, a nézelődők az ország minden tájáról s a szomszédos Szlovákiából, Ausztriából.

S persze Győrből, hiszen a vásár elsősorban a győri embereké, akik a város múltjához tartozó tárgyakat adják és veszik. Németh István és felesége, Elvira asszony a kezdetekre emlékezve mesélik, hogy a vásár hatására az emberek elkezdték megbecsülni tárgyaikat, előszedték a régi holmikat. A szekrények, padlások mélyéről előkerültek a nagymamák dolgai, s szokás lett a felesleget piacra vinni. Sokan azért vásárolják ezeket a tárgyakat, mert a saját nagyszüleikre, a gyermekkorukra emlékezteti őket.

Az árusok között a hivatásos régiségkereskedők ugyanúgy megtalálhatók, mint a klasszikus vásározók vagy a kisnyugdíjasok, akik az évtizedek alatt felgyűlt holmit próbálják pénzzé tenni. A vevők azt szeretik igazán, ha magánembertől vásárolhatnak, hiszen csak így remélhetik, hogy áron alul kincsre bukkannak. A legtöbben persze realisták, s azért vásárolnak meg egy-egy apróságot, mert tetszik nekik. Ez a kezdet, az első lépés a gyűjtővé válás útján is. Az elmúlt 15 évben számtalan értékes tárgy került a győri régiségvásár asztalaira. Porcelánok, bútorok, érmék, de árulták már itt Szőnyi, Márffy, Csók István alkotásait is.

Elvira asszony szerint a vásár az elmúlt 15 év alatt sokat változott. Az első években hiányt pótolt, hatalmas igényt elégített ki, ma már azonban minden nagyobb városban szerveznek hasonlót. A gazdasági helyzet is rányomta bélyegét a rendezvényre, a kereskedők meggondolják, eljönnek-e és a vevők is jobban megnézik, mire költik a pénzüket.

Az első évek vásárai a gyűjtőknek köszönhették a nagy forgalmat, manapság inkább a magánemberek vásárolnak szép, különleges használati tárgyakat, legyen az teáscsésze, ezüstkanál, gyertyatartó, tálca vagy dobozka. Németh István szerint a régiségek újra- értelmezése, új funkciókkal való felruházása zajlik. A hamutartóból gyertyatartó, a zsebórából ékszer, a ruhásszekrényből vitrin, a vizeskancsóból virágtartó lesz. A régi képkeretbe friss családi fotó kerül, a kidobásra ítélt fotelek, székek újrakárpitozva válnak a lakás fiatalos, vidám ékességévé.

Földvári Gabriella

Fotó: Marcali Gábor