A színésznő történeteit hallgathatták az érdeklődők a Győri Polgári Szalonban.
Egy gombostűt sem lehetett leejteni kedd este a Zichy-palotában, a Győri Polgári Szalon kedvelt helyszínén. A legutóbbi találkozó szlogenjét Szigethy Gábor házigazda adta, „Boldog színésznő vagyok!” címmel. Tordai Teri saját bevallása szerint a kijelentés ezidáig nem fogalmazódott meg benne, de mihelyst elkezdett gondolkozni rajta rájött, hogy nem lehet úgy boldog színésznő, ha közben nem lehet boldog ember – erről is mesélt a megjelenteknek.
„Az élet akkor kerek, ha nemcsak az a pálya tesz boldoggá, amit választottunk, hanem minden más is, ami a mindennapi életben körülvesz! Az emberek, a barátok és a családom szeretete, a régi nagy pályatársakra való emlékezés mind hozzájárul a saját boldogságomhoz” – kezdte beszélgetésünket a Jászai-díjas színésznő. Tordai Teri úgy fogalmazott, hogy most igazán boldog, ami elsősorban lányának és unokáinak köszönhető. „Nagyon büszke vagyok a lányomra, hiszen a harmadik gyermekét várja. Egy jó értelemben vett irigység van bennem, hogy milyen nagyszerű ember ez a fiatalasszony. Két fiú után, januárban jön a kislány és ez azért is izgalmas, mert a fiúk februárban egy hónapig nálam lesznek, hogy megkönnyítsem egy picit Lili feladatait. Biztos, hogy nagy meccs lesz!” – újságolta a művésznő.
Tordai Teri nem csak a családon belül néz szembe kihívásokkal, decemberben ugyanis premiere lesz az Új Színházban. „Kökényessy Ági rendezi „A toll” című művet. Nagyszerű kollégákkal dolgozhatom együtt így nagyon várom a bemutató napját” – tette hozzá.
És ha már a boldogság volt az este fő mozgatórugója, portálunk sem mehetett el a kérdés mellett, vagyis, hogy pályafutása során mi tette igazán boldoggá a feltűnő szépségéről is ismert színésznőt. „25 éves koromtól öt éven keresztül külföldi filmekben forgattam, így az itthoni színházi életem leállt. Nagyon nehéz volt akkor visszatérni és elérni azt, hogy visszafogadjanak. Az volt a szerencse, hogy voltak ismert hazai filmjeim, mint például az 1972-es „Jó estét nyár, jó estét szerelem”, vagy „A gyáva”, így megmaradt a kontaktus a magyar közönséggel. Nehéz volt az az időszak, míg átálltam a karakterszerepekre, és furcsa volt azt is megélni, hogy a közönség már nem csak azt figyeli, hogy milyen volt régen a szexis Tordai Teri. De tudtam és tudom, hogy jól választottam, mert a szakmában mindig boldog voltam” – nosztalgiázott az Érdemes művész. Arra a kérdésünkre, hogy ebben a bizonyos visszatérésben és a vele járó nehézségekben közrejátszott-e valamiféle irigység a hazai pályatársak részéről a színésznő így válaszolt: „Nem hinném. A mi időnkben még vasfüggöny volt, akkor nem lehetett olyan könnyen elhagyni az országot, de ma sokan szerencsét próbálnak külföldön. Vallom, hogy igenis ki kell próbálni, hogy milyen Angliában, milyen Franciaországban vagy Németországban. Aki viszont itthon marad, az úgy tartja, hogy így legalább több lehetősége van. Egész életemben próbáltam az irigységet és a bántást a helyére tenni, egyet nem szabad ugyanis az életben, megsértődni!”
Ez az empátia és kedvesség a mai napig sugárzik a színésznőből, ahogy a hazaszeretet is: „sehol máshol nem lehetnék boldogabb csak ott, ahol a saját anyanyelvemen játszom, azzal a magyar lélekkel, amit itt, a hazámban gyűjtöttem össze…”
Csapucha Adrienn