Újságírói féligazságok váltak életrajzi adattá
Beszélgetés Gárdonyi Géza dédunokájával.
Gárdonyi Géza dédunokájának lenni felelősség, s gyönyörű feladat foglalkozni az ősök gondolataival – fogalmazott lapunknak adott interjújában Keller Péter, aki a közelmúltban Győrben vendégeskedett az író nevét viselő iskolában.
Bizonyára gyakran meghívják olyan intézményekbe, amely a dédnagypapa nevét őrzi. Mire kíváncsiak leginkább a diákok?
Nem nagyon szoktak kérdezni a diákok. Egy alkalom azonban megragadt bennem, éppen a győri bencés gimnáziumban voltam, s Gárdonyi Géza verseire kérdeztek rá. Megdöbbentem, hogy tudják, dédnagypapám verseket is írt.
Újságírók is gyakran meginterjúvolják, a hivatásos tollforgatók mire kíváncsiak?
Az érdekességekre, az újságba való dolgokra, a legendákra, amik vele kapcsolatban szárnyra keltek.
Mi az, amit a sem a diákok, sem az újságírók nem kérdeznek meg, de ön szívesen beszélne róla?
Az Istenről, a hitről vallott nézetei számomra a legizgalmasabbak, talán azért, mert magam a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségiztem. Dédnagypapám már tizennyolc évesen megfogalmazza az Isten-követést, s halálos ágyán, élete utolsó perceiben a mellette levő cisztercita szerzetes, Tordai Ányos azt mondta, mi, egriek a Bebek-bástyánál magasabbra nem vihettük, de hisszük, hogy a Jóisten még magasabbra vitte. Dédnagyapám Biblia-ismerő ember volt, ha összevetjük a fiainak írt intelmeivel, akkor láthatjuk, tudatos élet- és művészfelfogásként jelent meg nála az Isten-élmény.
Mikor és hogyan szembesült azzal, hogy a felmenők között egy híres író is van?
Ebbe belenőttem, mert otthon láttam a képeket és a könyveket, s ez természetes dolog volt, ahogy beleszülettem. Aztán ahogy öregedtem, rádöbbentem, Gárdonyi Géza dédunokájának lenni felelősség, s gyönyörű feladat foglalkozni az ősök gondolataival.
Ön a műszaki pályát választotta. Soha nem gondolt arra, hogy a dédnagypapa nyomvonalát követve írni kezd?
Nem, sosem fordult meg a fejemben. Az egyetemen minőségmenedzsmentet is tanultam, s ennek segítségével értettem meg a dédnagyapám filozófiáját. Győrben vagyunk, talán élhetek a hasonlattal, ő úgy dolgozott, mint az Audi. A minőségmenedzsment kimutatható Gárdonyi Gézánál. Ennek felfedése, megfejtése, a sok mendemonda megfejtése szép feladat. Megismerni a gondolatvilágát, az esze járását, a lelkét, a művészemberek ugyanis nem egyszerű lelkek, s dédnagyapám sem volt az. Nekem nagy örömet jelent, hogy a zárba megpróbálom másképp belerakni a kulcsot, másképpen kinyitni, s a titkos zár kinyílik. Van egy gyönyörű emberdefiníciója: agyagedénybe zárt Isten-sugár az ember. Ha ezt elkezdem megfejteni, akkor ez már nekem is egy gyönyörű életprogram.
Amikor először kezébe került kötelező olvasmányként Az egri csillagok, más érzéssel olvasta, mint a többi diák?
Nem szoktam azzal kérkedni, hogy a Jóisten ilyen drága ősökkel ajándékozott meg. Tudták rólam, ki vagyok, de ez sosem volt téma az iskolában.
Dédnagyapját személyesen nem ismerhette. Milyen embernek írták le a rokonok?
Sajnos a nagyapámat sem ismerhettem, a nagyanyám pedig akkor még nem volt a családban. Tordai Ányos egri cisztercita pap írja le a dédapámat, milyen volt. A tehetsége kibontakozása érdekében sok áldozatot vállaló ember volt Gárdonyi Géza, aki segítette a fiatal tehetségeket, Kosztolányit például meghívta magához. Társaságban maga vitte a szót, saját borával kínálta vendégeit, a humor embere volt. Mély érzésekkel, s messze nem remete, aki nyitott volt a világra. Tordai Ányos azt írta le róla, Egerbe megtérni ment vissza, hogy a Jóistenre rátaláljon. Saját maga festett Máriaképet, ágya fölött ott volt a feszület, sírfeliratát pedig maga tervezte meg.
Mi a magyarázata, hogy rengeteg legenda él Gárdonyiról?
Akik kevésbé ismerték közelről, s minél távolabb voltak tőle térben és időben, annál több mendemondát terjesztettek róla. Ezek eredetét tanulmányoztam. A Pesti Hírlap sok újságcikkben foglalkozott vele a halála és a temetése között. Arra jöttem rá, hogyan válnak újságírói féligazságok életrajzi adattá.
Gárdonyi Győrben kötött házasságot, ön pedig itt tanult a bencéseknél Pannonhalmán. Van ebben valami sorsszerűség, hogy mindketten kötődtek életük egy szakaszában ehhez a vidékhez?
Érdekes a kérdés, nem nagyon gondolkodtam rajta. De hiszek a gondviselésben. Jó felvenni a régi szálakat és látni, milyen szeretettel emlékeznek dédnagyapámra Győrben.
Töretlen Gárdonyi népszerűsége?
Úgy gondolom, igen, mégpedig azért, mert azok az értékek, amelyeket közvetíteni akart, örök és igazi értékek. Az emberek vágynak a tiszta forrásra, az igaz szóra, arra, hogy olyat kapjanak – ahogy dédapám mondta –, ami belső rezgést, szép élményt idéz elő. A kor, amelyben élünk, eléggé szűkmarkú az ilyen élményekkel.
Melyik Gárdonyi-regény áll a legközelebb önhöz?
Mindig más. Most talán az Ida regénye az, amelynek bevezetője szép összefoglalása a gondviselésről. Bár akkor a nagymamám még nem volt a családban, Ida alakja mégis ő. Feltehetően nagyapám beszámolói alapján érezte meg dédapám, hogy nagymamát meg kell örökíteni.
Koloszár Tamás
Fotó: Marcali Gábor